Abraham Lincoln, a vámpírvadász

Egy fiatal amerikai író fejébe vette, úgy hajt végre újítást az irodalomban, hogy meglévő alapanyagokat helyez – az eredeti matériától szokatlan – horror közegbe. Seth Grahame-Smith első nekifutásra Jane Austen Büszkeség és balítéletét mixelte össze egy zombitörténettel, majd Abraham Lincoln, az USA 16. elnöke tevékenységét kötötte össze a vámpírokkal. Mindkét könyv a bestsellerlisták élén landolt, az amerikai filmstúdiók pedig sikeréhesen harcoltak a megfilmesítési jogokért. Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász producere Tim Burton lett, aki a rendezést Timur Bekmambetovra bízva vágott bele a moziváltozat elkészítésébe. A történet alapvetése, hogy Lincoln anyját gyerekkorában egy vámpír öli meg, akinek az élete innentől kezdve elválaszthatatlanul összefonódik a vérszívókkal. A bosszúszomj mellett később már politikusként, majd az USA elnökeként kénytelen megvívni legális és illegális harcát az élő halottakkal, akikről kiderül, hogy – ugyan csak élelemszerzés okán, de – ők irányítják a rabszolga-kereskedelmet, s a föderáció oldalán harcolnak az ifjú demokrácia ellen. Lincoln a rabszolgaság eltörlésének szószólójaként kénytelen újra és újra összecsapni a vámpírokkal, s éjszakánként maga is baltát ragad, hogy elvégezze a kétkezi munkát.

Az Abraham Lincoln, a vámpírvadászt természetesen csak akkor lehet értelmezni, ha az ember nem veszi komolyan. A történelmi tények horrorfilmbe oltott keveréke akár még egy elvont szórakozás lehetőségét is kínálnák a műfaji filmek kedvelőinek, ám az alkotók akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor a groteszk sztorit elkezdték komolyan venni. Egy végtelenül ironikus, alkalmasint önreflektív darab ugyanis még a történelmi mozik kedvelőit is megnyerhette volna magának, ám azzal, hogy Bekmambetov és Burton véresen komolyan tekintettek Lincoln újabb és újabb családi drámáira, a történelem politikai dimenzióira, elvesztik az értő és a szórakozni vágyó közönséget is.



Amit még mindig tudni akarsz a szexről

Az évtizedek óta folyamatosan csúcson lévő Meryl Streep egy remek, könnyed vígjátékkal és sikamlós témával lepte meg rajongóit. Az Amit még mindig tudni akarsz a szexről (a cím reflektál Woody Allen hasonló témájú, 1972-es klasszikusára) főszereplője egy 31. házassági évfordulóját ünneplő házaspár, akik tévé-előfizetést ajándékoznak egymásnak, s ezzel is jelzik, hogy libidójuk már túl van a fénykorán. Meryl Streep pedig nemcsak rádöbben erre, de tesz is a változásért valamit: férjét – Tommy Lee Jones is remek alakítást nyújt – ráveszi, hogy menjenek el egy házasságterápiára, hátha ismét rájuk virrad a szexuális aranykor. David Frankel Az ördög Pradát visel megrendezése után ismét könnyed vígjátékot épített Meryl Streepre, s a világpremierben bemutatott mozival feltehetőleg ismét a bevételi csúcsok felé törekszik.



Magic Mike


Az újabban félévente új mozit rendező független filmes Steven Soderbergh 7 millió dollárból villantott egy százmilliós kasszasikert, amelynek máris betervezték a folytatását. A munkamániás Soderbergh nagy szerencséje, hogy futószalagon érkező filmjei nem kaptamozik, s nemcsak történetükben, műfajukban, de stílusukban is nagyon különböző munkák. Mindez persze a rendező és tehetsége dicsérete, amit legújabb vállalkozásában, a Magic Mike-ban is megcsodálhatunk. A történetében az Alul semmit is megidéző film a férfi sztriptíz világába kalauzol el: a nappal kétkezi munkát végző férfi főhősei éjszakánként pénzért dobják le magukról a ruhájukat – a hölgymegrendelők nagy örömére. A Magic Mike Channing Tatum és Matthew McConaughey főszereplésével kortárs slágerek kíséretében szórakoztatják a hölgyrajongókat – s ebben az esetben kifejezetten hangsúlyozandó, hogy ez a film kevésbé fogja a férfiakat lázba hozni.


Premiercsokraink hétről hétre!