A Szegedi Kortárs Balett tizennégy táncosa a színpadon, tizenöt kiváló muzsikussal − olyan zenészekkel, mint  Szakcsi Lakatos Béla, Tátrai Tibor, Takáts Tamás és Török Ádám. Az Aximmetry háromdimenziós fényjátéka interakcióban a Syrius negyvenéves kompozícióival, amelyek huszonegyedik századi hangszerelésben szólalnak meg, erőteljes fúvósszekcióval: ez az élmény várja péntek este a Művészetek Palotájában a  zeneszeretőket.

Fotó: Nagy Béla


A Syriust Baronits Zsolt fúvós alapította 1962-ben. A szupercsapatként emlegetett formáció 1970 februárjában mutatkozott be a közönségnek: a dobos Veszelinov András az Atlantiszból, Pataki László orgonista az első magyar underground-csapatból, a Liversingből, Orszáczky „Jackie” Miklós énekes–basszusgitáros az új Rákfogóból jött a Syriusba. A zenekar első számú csillaga RáduIy Mihály fuvolista–szaxofonos volt, ő Pege Aladár kvartettjéből érkezett. A Syriushoz a fénykorszak végén, 1973-ban csatlakozott Tátrai Tibor gitáros. A Syrius ebben az időszakban a Miles Davis nevével fémjelzett jazzrockot játszotta, koncertjei az örömzene, a fantasztikus hangszerszólók, a nagyszerű közbeszövegelések, az irónia, a költészet keveredései voltak; egy hónapban 20–25 telt házas koncertet tudott adni Budapesten, még úgy is, ha a fellépéseket meg sem hirdették.

A Syrius Ausztráliában 1971-ben egy éven keresztül koncertezett, ekkor az év zenekarának választották, népszerűbb volt a Rolling Stonesnál is. A magyar együttes itt készítette el a The Devil’s Masquerade című lemezét, amely egy évvel később jelent meg Magyarországon Az ördög álarcosbálja címen. A Syriust hívták Amerikába, Angliába is, de oda már nem mehetett: az illetékes elvtárs állítólag egy lakás árának megfelelő összeget kért a kiutazási engedélyért. A szocialista kultúrpolitika végül elintézte az együttest, hiába voltak a sikerek, nem készíthetett lemezt, a tévébe, a rádióba nem hívták: Orszáczky ezek után végleg Ausztráliába ment, Ráduly Boston felé vette az irányt, Pataki Nyugat-Európát választotta.

Bár az is megér egy külön misét, mi mozgat fiatal muzsikusokat több mint tíz éve, hogy az instant zenét és instant életvitelt preferáló korban Frank Zappa életművének bemutatását tartsa elsődlegesnek (a Magyar Frank Zappa–Syrius Emlékzenekar 2000 őszén, Zappa hatvanadik születésnapja alkalmából alakult, átlagéletkora harminc év alatti), az együttest próba előtt a ma esti szcenírozott koncert, a Széttört álmok miatt kerestük meg.

„A Syrius zenéjét a zenekarvezető, Vojnits Attila ismertette meg velünk, 2010-ben játszottuk először a Gödörben – mondta el Vasicsek János énekes. – Nem nosztalgiahullámot szeretnénk meglovagolni: a Syrius zenéje az egyetemes magyar kultúra része, a magyar könnyűzene megkerülhetetlen pontja. Az LGT-től kezdve a mai nagyok mind ikonként néztek a Syriusra, felhasználták zenéjét. A Syrius muzsikája kreatív, kortalan, rendkívül élvezhető és nagyon jól táncolható.”

Szkladányi András a mai este megszületéséről mesélt: „Néhányunk eleinte furcsállva ismerkedett a Syrius muzsikájával, aztán egyre nagyobb lelkesedéssel játszottuk. Megkerestük a Syrius élő tagjait, Ráduly Mihályt és Pataki Lászlót is, akik régi, megsárgult kottákat is előbányásztak a kedvünkért. A Syrius 1970-ben adott egy rádiókoncertet, ez volt a Széttört álmok balettszvit, csak két és fél éve jelent meg egy tripla lemezen. A Széttört álmok a hetvenes évek elejének borúlátó közhangulatát fogalmazza meg szövegeiben, az akkori hivatalos indoklás szerint azért nem jelenhetett meg lemezen, mert szövegei a szocialista embertől idegen kilátástalan gondolkodásmódot képviselik. A szövegvilágot tekintve ez igaz is, ám minket az a fúziós, progresszív jazzrock fogott meg, ami ma is unikális, nagyon erősen táplálkozik a bartóki zenei gondolkodásból, világszínvonalú zene. Több mint egy évig kerestünk szponzort a mai estéhez, a Szegedi Kortárs Balett-tel év eleje óta próbálunk.”  „A mi üzenetünk természetesen nem a kilátástalanság, ezért hozzányúltunk a szövegekhez” – tette hozzá Vasicsek János.

Tekintsék meg képgalériánkat:

A jazzrock jeles képviselője, Török Ádám szerint minden idők legnagyobb magyar együttese volt a Syrius. „Ezt tudomásul kell venni, ennél jobb zenekar nem volt, és sokáig nem is lesz. Olyan szinten volt, mint a Blood Sweat and Tears. Igaz, népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a progresszív zene annak idején szinte olyan elfogadott volt, mint a pop, míg ma sok remek fiatal muzsikusokról nem tud ország-világ. A Syrius zenészei a mentoraim voltak, örültem, ha játszhattam velük, mentem mindenhová utánuk, mint a pincsikutya. Történetük tipikus magyar sorstragédia.”

Ez igaz is lehet attól függően, honnan nézzük. Nem futhatták be azt a pályát, amit megérdemeltek volna: rendkívül igazságtalan. Ám valamit mégiscsak le tudtak tenni az asztalra: ez kegyelmi ajándék. Mindenesetre a Syrius zeneszerzője, Pataki László billentyűs mégsem érzi úgy, hogy megverte volna a sors. „Mindig optimista voltam, 1969-ben is, amikor sokan mondták, Magyarországra nem kell semmi, ami jó. Nekem az volt a válaszom: de kell! Ha semmit se csinálunk, csak panaszkodunk, abból nem születik semmi. Optimizmus nélkül nem lett volna Syrius sem. Bécsben most gospel- és soul-énekeseket kísérek zongoristaként. Elégedett vagyok, megpróbálom a jót meglátni és mindig a legtöbbet kihozni magamból. Szeretek zenélni és nem szeretek utánozni, ha csak két önálló hangot talál ki az ember, de az a sajátja, már eredmény. A Syriusszal pedig lehet, hogy csak most kezdődik az élet.”

Most péntek este, negyvenkét évvel a rádiókoncert után a Művészetek Palotájába került a Széttört álmok. Baronits Zsolt, Orszáczky Jackie és Veszelinov András mosolyoghat a mennyei páholyban.