A Brit-szigettől az orosz síkságig, az Alpoktól Erdélyig találunk eldugott sarkokat a vén kontinensen, ahol összeütközött a technológiai progresszió igénye a lokális kultúra színtereivel – és ahol jellemzően az előbbi győzött. A fejlődés kényszere sokszor az egykor élő helyek elpusztulásával járt, és nem csak a vasfüggönytől keletre. A víz alá merült templomok legtöbbször egy-egy falut is jelképeztek, a közösségek valaha volt élettere ma már mesterséges tavak mélyén fekszik.

1. Az olasz Alpokban fekvő Dél-Tirol egyik völgyében, az osztrák határtól alig pár kilométerre, több mint ezerméteres magasságban fekszik a Reschen-tó, gyomrában az egykori Graun falu 14. századi templomtornyával. A tó gátját 1940-ben kezdték el építeni, de a helyiek tiltakozása miatt csak 1950-re készült el svájci tőkeinjekcióval az építmény. (Népszavazással is leszavazták a megépítését – hiába.) A gáttal létrejött a 163 lakóházat és 523 hektárnyi megművelt földet ellepő mesterséges tó. Az egykori faluvédők utódai ma is felindultan írnak a vidéket átalakító projektről, amelyet a fasiszta Olaszország és a háború utáni svájci tőke közös pusztításának tartanak. A már minden díszétől és orgonájától is megfosztott középkori grauni templomban 1950. július 9-én tartották az utolsó misét, majd utoljára megkondult az 1505-ből származó harang is. A víz aztán ellepte a falut, a torony viszont még mindig meglepően jó állapotban mered ki a vízből, s télen a jégen gyalog is el lehet jutni a falakhoz.

A tiroli Reschen-tó mára elnyelte Graun falu egykori 14. századi templomának tornyát

Forrás: abandonedporn


2. Egy fokkal civilizáltabb körülmények közé mentették meg az utókornak az angliai Normanton templomát. A Rutland Water nevű víztározó tó 1970-es feltöltésekor eredetileg lebontották volna a 19. század elején épült, harmonikus angol klasszicista stílusú templomot, de a helyi közvélemény itt is hangosan tiltakozott a tervek ellen. A templom alját így végül beépítették a gátba, s az épület most különös látomásként áll ki a tóból, fotósok és esküvőre készülő párocskák nagy örömére.

Gátba olvadt templom a Rutland Water nevű víztározó tónál

Forrás: BBC


3. Angliától térben és fejlettségben igen messze, a Balkán kies völgyeiben is találunk példákat elsüllyedt templomokra: a macedóniai Mavrovo 1850-ben épült temploma 1953-ban merült el a kommunizmus fénykorában feltöltött víztározóban, míg 2003-ban a nagy szárazság miatt elő nem bukkant újra a víz alól.

Elnyelte a víz, majd 2003-ban előbukkant a macedóniai Mavrovo 1850-ben épült temploma

Forrás: travel2macedonia


4.
Oroszország a túlélés vagy egyszerűen az élet érdekében gyakran bánt mostohán a múlt emlékeivel: így járt az Onyega-tó közelében álló Krokhina temploma is. A 15. századi templom romjai egy vízerőmű építése miatt ma már a vízből állnak ki düledezve.

Az oroszországi Onyega-tó közelében álló Krokhina temploma is a vízben állva düledezik

Forrás: about


5.
Még látványosabb maradvány a felduzzasztott Volga folyóban eltűnt, egykori kaljazini Szent Miklós-kolostorból egyedül fennmaradt, 18. század végéről származó klasszicista harangtorony, amely fehéren pompázva, tűként áll a folyóvízben a hajók és vitorlások között. Az elsüllyedt cári Oroszország szimbólumaként is értelmezhető harangtorony körül ma már kis szigetet alakítottak ki mólóval, és egyházi szertartásokat is tartanak alkalmanként az oszlopok között.

A kaljazini Szent Miklós-kolostor harangtornyát a Volga nyelte el

Fotó: wikipedia


6.
Nekünk magyaroknak is van egy elsüllyedt templomtornyunk, igaz, az anyaország mai határain túl, Erdélyben, az egykor Bözödújfalu helyén hullámzó tó közepén. A Ceausescu hírhedt falurombolása idején sokak által megismert települést 1994-re öntötte el szinte teljesen a mesterséges tó, miközben annak vízerejét azóta sem használják semmire. A vízállástól függően hol vízben, hol szárazon álló katolikus és unitárius templomokat a természet elemei és a tó környékén élő emberek rombolják ma is napról napra, amíg a közösség egykori megszentelt terei végleg alá nem merülnek a feledésbe.

 

„A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”