Amikor az apáca menti meg az úttörőhagyatékot

Naposoldal

Amikor az apáca menti meg az úttörőhagyatékot

Szellemi környezetvédelem Tolnában – Bizonytalan a sorsa az úzdi iskolamúzeumnak

Szathmáry István Pál

2012. május 01., kedd 17:01

Ha létezne Magyarországon komolyan vehető szellemi környezetvédelem, akkor Tolna megye jó része eséllyel pályázna az irodalmi nemzeti park státuszára. Felsőrácegres vonzáskörzetében ugyebár nincs olyan település, ahol ne poharazott volna egyet vidéki turnéján Petőfi Sándor. És akkor még Illyés Gyula szóba se került, nem is beszélve Lázár Ervinről. A környéken bóklászva egyszerre tapasztalni a hagyományőrzés, valamint a kreatív útkeresés elszántságát és a leszakadó vidéki Magyarország csendes túlélőharcát.

Nyomtatás

A Kölesden töltött két nap után egyvalamit biztosan ki lehet jelenteni: hatóságilag kellene kirendelni minden faluba egy Julcsi nénit. Vendéglátónk, a kölesdi Stengeli Andrásné a legtündéribb üzletasszony, akivel találkoztam. Julcsi néni nyugdíjas fejjel döntött úgy, túl a hatvanon, hogy vállalkozó lesz. Ma két élelmiszerbolt, saját péküzem, gazdabolt és egy takaros panzió tartozik többek között a birodalmához. Az ő elszántságának köszönhetően született újjá az egykori malom gyönyörű iparépülete, lett emlékszobája a település ismert népdalénekesének, és ezzel a tettvággyal kel továbbra is minden nap reggel hatkor, nyolcvan felett is.

Ez a vállalkozókedv, úgy tűnik, csendben fertőz. Kölesdtől nem messze, Borjádon áll egy különös építmény, a söréttorony. A magas épület a felszín alatt egy mély kútban folytatódik, miután a sörétgolyók készítése valójában a gravitáció leleményes munkába fogásával történik: a torony felső szintjén lévő tégelyből a megolvasztott ólomötvözetet csepegtetik, a cseppek lehullva a felületi feszültségtől gömb alakot vesznek fel, majd kihűlve megszilárdulnak. Ezt a tornyot újította fel egy vállalkozófamília – munkás hétköznapjaikról és a gazdálkodás küzdelmeiről az anyuka derűs blogon osztja meg a szélesebb nyilvánossággal. Terveik szerint vendégcsalogató látványossággá kívánják fejleszteni a komplexumot, ugyanakkor egyfajta helytörténeti gyűjtemény is helyet kapna a toronyban.

Tekintse meg Bérczessy Gergely képeit:

19 Amikor az apáca menti meg az úttörő-hagyatékot

A múlt erővonalai végül Sárszentlőrinc-Úzdon futnak össze: történelem, irodalom és a vidéki oktatás történetének küzdelmes évtizedei találkoznak annak az egykorvolt iskolaépületnek a falai között, ahol Renkecz József tanító gyűjteménye várja jobb sorsát. Az emberben egy pillanatra azért felmerül a gonoszkodó kérdés: kikből is áll egy iskolamúzeum célközönsége, hiszen viszonylag kevesen vannak, akiknek a szíve a vegytiszta szeretet érzésétől lágyul el, ha a közoktatás helyszínei kerülnek szóba. De szerencsére nem kell Stockholm-szindrómásnak lenni ahhoz, hogy élvezzük Józsi bácsi kalauzolását: meghökkentő egyben látni több évtizednyi fejtágítás és tanító-nevelő célzatú dörgedelem tárgyi emlékeit.

Az úzdi iskolamúzeum falai egyfajta történelmi lepárlóként is működnek, ott sűrűsödik benne a huszadik századi magyar múlt. Valaha a Fördős család kúriája volt, akiknek alakját Mészöly Miklós is megörökítette, bár Józsi bácsi szerint túlzás, hogy csak a mulatozással törődtek volna, igaz, rögtön el is meséli, hogy a nemes ősök időnként meztelenre vetkőzve tobzódtak, miközben a cigány elhúzta a nótájukat. Az egykori iskolaigazgató a mai napig jó viszonyt ápol a famíliával, emlékszobát is rendezett be nekik, amit persze pedagógiai célokra is használt, hiszen így nem kellett sokat magyarázni a gyerekeknek, hogyan éltek egykor a dzsentrik. Szó volt egyébként arról is, hogy a Fördősök visszavásárolják az egykori családi fészket, Józsi bácsival együtt, de bánatára ez nem valósult meg. Így viszont ma az a faramuci helyzet állt elő, hogy létezik Tolnában egy magángyűjtemény, amelynek egyediségére többen, köztük a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi igazgatója is felhívták már a figyelmet, de egyelőre senki se tudja, mi lesz a sorsa, ha Renckecz József már nem tud törődni vele. Egy biztos, a gyűjtemény tényleg meggyőző, már csak a mennyiséget tekintve is. Múzeumként viszont még kíván némi munkát. Kidolgozott koncepciót, átgondolt rendezést, de ez nem a gyűjtemény megálmodóját minősíti, a segítő kéz és az anyagi ráfordítás hiányzik. Pedig a világ minden tájáról érkeznek látogatók, nem csak Magyarországról, az európai országok mellett még kanadai, sőt Srí Lanka-i érdeklődők is felkeresték Úzdot a gyűjteményért.

Egy tanterem, ahol megállt az idő

Fotó: Bérczessy Gergely

A gyűjtemény értékét jelzi, hogy a régi négyosztályos iskolaterem berendezési tárgyait – elsősorban a helyi evangélikus iskola egykori padjait – a fővárosi Evangélikus Országos Múzeum is kölcsönkérte. A terembe lépve Móra Ferenc és Móricz világában érezheti magát a látogató. A sár miatt hordott egyszerű faklumpák látványa, a sarokban álló kályha és a tintatartóval felszerelt méretes fapadok egy olyan hőskorba kalauzolnak vissza, ahonnan a digitális tábla, a kakaóbiztos számítógépek és a mobillal rögzített tanárverések világa lényegében értelmezhetetlen. A helyi hősök kultuszát is igyekszik ápolni Renkecz úr, ráadásul neki megadatott, hogy Illyés Gyulát és Lázár Ervint személyesen is jól ismerje. Lázárról mint a „mi fiunkról” beszél, aki jópofa és szabadszájú beszólásaival vonult be a helyi emlékezetbe, nekünk is elmesél Józsi bácsi ezek közül egyet, a részleteket fedje homály, mindenesetre szerepet kapott a sztoriban egy egykori osztálytársnő és az ő formás mellei is.

Úgy tűnik, az ország rejtett zugaiba nem mindig jutottak el az ideológiai bozótharcok csatakiáltásai. Józsi bácsit például még a kommunisták ítélték katonai munkaszolgálatra kulák származása miatt, de sem őt, sem egykori kollégáját, az apácából lett tanítónőt nem zavarták annyira a politikai véleménykülönbségek, hogy ne építettek volna többszörösen kitüntetett úttörőcsapatot helyben. Renkecz József úgy ítélte meg a rendszerváltás környékén – és a jövőbe látott –, hogy az egykori kommunisták nem fogják törni magukat a saját relikviáik megőrzése miatt. Így Teréz nővérrel ketten mentették meg az enyészettől hatvan év úttörőmozgalmának tárgyi emlékeit. Elképesztő látvány, és a vörös dominanciája ellenére is sokszínű gyűjtemény jött létre, nincs is valószínűleg hasonló az országban Zánkán kívül.

Vörös dominanciája ellenére is sokszínű gyűjtemény jött létre

Fotó: Bérczessy Gergely

Hihetetlen látni például, milyen komoly ipar épült a szocializmus reményét hordozó pionírokra. A teremben a történelmi bumfordiság megmosolyogtató, ugyanakkor mégiscsak hideglelős rajzokról köszön vissza, külön említést érdemel a Vörös katona, ments meg című kép. De érdekes csavar például a Winnetou Örs elnevezés is, hiszen a szocializmus gyermekei mégiscsak egy amerikai indián nevét vették fel, aki ha nem is volt velejéig imperialista, de azért bolsevik sem – a kommunizmus eszméje nem szedte úgy az áldozatait a prérin, mint a tüzes víz meg a szifilisz. Arról nem is beszélve, hogy Karl May Hitlernek is a kedvenc írói közé tartozott. De talán éppen ez adja az úzdi iskolamúzeum báját: láttatni engedi, ahogy mifelénk a történelmet és az ideológiákat szokás remixelni.

Címkék

naposoldal, úttörőmozgalom, Kölesd, Úzd, iskolamúzeum, grunda