Lippai Roland
Lippai Roland

– Családalapítás, otthonteremtés, oktatás, illetve munkalehetőségek szempontjából egyre kedvezőtlenebb helyzetben vannak a fiatalok. A Fidelitas az utóbbi időszakban – holott ifjúsági szervezet – nem hallatta túlságosan a hangját. Mi történik most a szervezetben, van-e valamilyen ráhatásuk a kormányzati politika ezen dimenzióira?
– Két hónapja vagyok a Fidelitas országos választmányának a vezetője, korábban a programalkotásért felelős országos alelnök voltam. 2008-ban választottak meg erre a tisztségre Veszprémben, akkor arra kért fel minket Navracsics Tibor akkori frakcióvezető úr, hogy az általa koordinált Erős Magyarország program mellé alkossunk meg egy ahhoz szervesen illeszkedő ifjúságpolitikai stratégiát. Ő a Jövőnk vitasorozat kapcsán járt körül különböző témákat, ebből alakult ki az Erős Magyarország koncepció. Arra kért minket, ezzel párhozamosan fogalmazzunk meg olyan igényeket és víziókat, amelyek az ifjúság felől érkezhetnének, illetve amiből megvalósítható ötletek jöhetnek létre egy polgári kormányzás alatt. Az akkor készült anyag a most bemutatott program egyik kiindulópontja volt. Az Új nemzedék jövőjéért programot már mint miniszteri biztos indítottam el, ez egy kormányzati munka volt, amely már elvált a Fidelitastól, de mind a program elnevezése, mind az ifjúságpolitikai rendszerben való gondolkodás ötlete a Fidelitastól indult ki.

Mihalovics Péter a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium miniszteri kabinetfőnöki feladatait látja el, emellett miniszteri biztosként felel az Új nemzedék jövőjéért program kormányzati koordinációjáért. Országgyűlési képviselő, a Fidelitas országos választmányának vezetője.


– Nem is olyan régen volt egy kiállás az állampolgárság ügyében, de mi az, amit még a szervezet csinál? Az ember hall ilyen hangokat: az elitgyerekek gyűjtőhelye, nem csinálnak semmit, viszont jól érzik magukat, és vagy politikus lesz belőlük, vagy nem. Mi a helyzet?
– A Fidelitas – tízéves tagság után mondom ezt – éppen hogy nem az elitgyerekek gyűjtőhelye. A saját tagok számára vannak rendszeresített rendezvények – országos választmány, nyári tábor, kirándulások, közösen töltött hétvégék –, amelyeket akár tagtoborzóként, vagy éppen a kohéziós erő növelése érdekében szervezetten megtartunk. A szervezet működésének ez az egyik fontos iránya. A másik az érdekképviselet: 12 képviselőnk ül a nemzeti, két képviselőnk az Európai Parlamentben, s több mint 130 önkormányzati képviselőnk tevékenykedik szerte az országban. De magunk közé soroljuk azokat a már „kiöregedett”, ám a Fidelitason belül szocializálódott polgármestereket is, mint Cser-Palkovics András, Rogán Antal vagy Szijjártó Péter. Tehát a szervezet egy széles, országos kapcsolati hálóval rendelkezik. De igazi ereje nem is az országos politikában, hanem a helyi aktivitásban érződik.

– Ha Ön elbeszélget egy fiatallal, aki tag szeretne lenni, vagy éppen már az is, kiderül, mi jelenti nála az alapmotivációt?
– A motiváció a közösséghez való tartozásnak az élménye. Erre tudom hozni a saját példámat: annak idején azért léptem be a Fidelitasba, mert szerettem volna hasznosan eltölteni a szabadidőmet. És van az emberben egy olyan természetes igény is, hogy a hozzá hasonló fiatalokkal szeretne együtt gondolkodni a világról, az életről.

– Ebben a közösséghez való tartozás igényében az is benne lehet, hogy a 80-as, 90-es évektől az individualizáció folyamata egyre markánsabbá vált Magyarországon is, ami alapjaiban roppantott meg közösségeket…
– A Fidelitas az értékválasztásában sem az individualizmus irányába mutat…

– Éppen azt mondom: egyfajta ellenpólusként lép fel?
– Van ilyen törekvés. De persze vannak olyan szervezetek is, amelyek skizofrén módon éppen az individualizmus eszméjére építenek közösségeket. A Fidelitas a közösség és az egység erejében egyaránt hisz.

– Ki vagy mi az, aki vagy ami inkább „individualista”?
– A Fidelitason belül nincsen ilyen.

– Más szervezetek?
– Nem tisztem megítélni más csoportokat, hiszen nem élek, dolgozom bennünk. De láttam már arra példát, hogy ifjúsági szervezetek az egyén szabadságára építve kívántak összekovácsolni fiatalokat.

Mihalovics Péter
Mihalovics Péter


– A minap a kormányszóvivővel egy négypontos ifjúságpolitikai keretprogramot jelentettek be. Van, ami már evidencia, de a mentálhigiénés támogatás újnak tűnik. Elsőre azt gondolná az ember, hogy minden rendben, de persze tudjuk, hogy súlyos bajok vannak: párkapcsolati és munkahelyi bizonytalanság, bizalmatlanság. Önök érzékelik mindezt?
– Itt egy már létező projekt felkarolásáról van szó. Olyan kipróbált sajátos kezdeményezésről, amit mi a program keretei között felkarolni és kiszélesíteni szeretnénk. Az Ebigel.hu kezelőfelületen a középiskolába beiratkozott 14–18 év közötti fiatalok kizárólag az iskolai szerverteremben, anonim módon regisztrálhatnak, és a választott nicknevükkel bárhonnan el tudják érni a saját kezelőfelületüket. Minden egyes intézményben kiképzünk két olyan 35 év alatti pedagógust, akik ezen keresztül a fiatalok részéről megfogalmazott problémákra releváns, hiteles, de baráti hangnemben tudnak válaszokat megfogalmazni. Az ifjúságkutatások alátámasztják: a fiatalok 80 százaléka szabadidejüknek döntő többségét a virtuális térben töltik el. A felelős döntéshozóknak az a fontos, hogy ezt az időt a gyerek fejlődésére használjuk ki, máskülönben a káros hatások miatt egy életre kicsúszhat az élete a normális mederből. Az a cél, hogy ebben a virtuális térben egy „virtuális barátra” leljen a fiatal, és azokat a problémákat, amelyeket nem mondana el sem a szüleinek, sem a tanárainak, valakivel meg tudja vitatni. A problémáit és azzal kapcsolatos kérdéseit fel tudja tenni az interneten, és a válaszoló idegen valójában egy olyan szakember, aki az ő nyelvén tud megoldásokat kínálni, vagy tanácsokat, hogy hova és kihez fordulhat. Ez a legfőbb üzenete és érdeme ennek a projektnek. Ötven iskolában már működik a program, de a jövőben szeretnénk ezer intézményre kiterjeszteni, így 300-350 ezer fiatalt érhetünk majd el.

– Ez így jól hangzik, de azért mégis: évente már csak 35 ezren házasodnak, de 24 ezren válnak el, csökken a többgyermekes családmodell pozitív megítélése, akár még a tudatos gyermektelenségbe is belefuthat egy teljes generáció. Társadalom-lélektanilag elég nagy bajok vannak. Nem a családok épségét kellene helyreállítani?
– Ez valós veszély, és ezt nemcsak ifjúságpolitikusok érzékelik, hanem a kormány is érzi a felelősségét ebben a kérdésben. Éppen ezért is kezdeményezte a Fidesz–KDNP parlamenti többsége a családok védelméről szóló törvény elfogadását és ennek átültetését a gyakorlatba, és ezért fontos a családi értékek, a gyermeknevelés elismerése az új alaptörvényben. Nemcsak elvi szinten, de a napi gyakorlatban is megjelenik ez a védelem, például a családi adózás bevezetésével. A kormány minden intézkedésével nyíltan is kiáll a család intézménye mellett. Mi, konzervatív fiatalok a családot mint az egyedüli együttélési formát tartjuk az egyedüli olyan társadalmi intézménynek, amely a társadalom egészének fenntarthatóságát biztosítja.

– Ez a négy pillér egyike is, hiszen a család kérdésköre is szerepel a programban.
– Így van. A programban leírtuk a javaslatokat, és persze azt szeretnénk elérni, ha ezek nemcsak a papíron, hanem a fiatalok döntéseiben is idővel pozitív változást hoznának.