A brit királyi nyilvántartás szerint 1613-ban fizetést utaltak ki egy színésznek egy olyan darabban játszott főszerepért, amelyet Shakespeare társulata vitt színpadra, és a bárd színdarabírói működése során született. 1653-ban a Cardenio története (The History of Cardenio) című darab felkerült a hamarosan megjelenő művek listájára. Ám a William Shakespeare (1564–1616) és John Fletcher (1579–1625) társszerzőségében feltüntetett alkotás sosem jelent meg nyomtatásban.

Hetvennégy évvel később Lewis Theobald színdarabíró, kiadó és Shakespeare-utánzó megírta a Kettős hazugság (Double Falsehood) című művet, amelyet állítása szerint a Cardenio három eredeti kézirata alapján vetett papírra. A New Oxford Shakespeare szerkesztője, Gary Taylor szerint a jelenlegi konszenzus értelmében az eredeti művet részben Shakespeare, részben Fletcher írta, ám a XVIII. századi szöveg rengeteg módosítást tartalmaz.

Gary Taylor

Fotó: Melissa Meschler / Florida State University


A Floridai Állami Egyetem angol professzora az elmúlt húsz évben aprólékos és bonyolult munkával kivonatolta Shakespeare szavait Theobald művének fennmaradt kiadásából. Számítógépes programok és több százéves dokumentumok révén szabadította meg a szöveget az anakronisztikus kifejezésektől és modern jegyektől, hogy a bárd eredeti szándékaihoz leginkább hasonlító művet hozzon létre.

Az évtizedes munka után az Indianai Egyetem és a Purdue Egyetem városi kampuszaként működő Indiana University – Purdue University Indianapolis (IUPUI) színházművészeti tanszéke állította először színpadra a művet teljes hosszában. A történet két szerelmespárról szól. A darabban megjelenő árulás, kényszerházasság és késő éjszakai légyott shakespeare-i jegyek, ám maga a történet Miguel de Cervantes Don Quijote című regényéből építkezik.

James Shapiro

Fotó: Philippe Cheng / jamesshapiro.net

Egy évtizeddel a Cardenio hajdani premierje előtt I. Jakab angol király (1566–1625) békét kötött Spanyolországgal, így a spanyol kultúra és művészet beáramlott Angliába – mondta James Shapiro, a Columbia Egyetem angol professzora. Don Quijote történetéből rendszeresen merítettek a brit művészek. A „cervantesi hatás” feltárása érdekében Taylor ízekre szedte a szöveget. Megszabadította az olyan XVIII. századi jegyektől, mint a „brutális erőszak” kifejezés vagy a megerőszakolásról szóló jelenet. A következő lépés az egész jelenetek kiértékelése és az „üresen maradt helyek” kitöltése volt. – Olyan szövegeket kellett írnom, amelyek Shakespeare vagy Fletcher stílusára hajaznak – mondta.

A munka során felolvasópróbákkal és kisebb előadásokkal tesztelte a darabot, amelyet minden alkalommal tovább dolgozott. A produkció első teljes bemutatója után a világ minden tájáról érkező Shakespeare-kutatók osztották meg vele észrevételeiket a további munka megkönnyítése érdekében.

Az Oxfordi Egyetem korai modern drámával foglalkozó professzora, Tiffany Stern szerint azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Lewis Theobald Shakespeare utánzója és műveinek kiadója is volt egyben. A bárd összes munkáját jegyző kiadványában pedig nem szerepelt a Kettős hazugság. – Ha Shakespeare után kutatsz egyik híres imitátora munkájában, akkor meg is fogod találni őt, akár ott van igazából, akár nincs – tette hozzá.

Eredeti kézirat hiányában a Cardenio történetét nem lehet teljes egészében helyreállítani. Shakespeare összes művének 2016-os oxfordi kiadásában, amelynek Taylor a szerkesztője, mindenesetre már helyet kapnak bizonyos részletei. A kutató pedig tovább tökéletesíti a művet, amelyre már New York-i producerek is szemet vetettek.