Éjsötét árnyék (16)

Az elmúlt húsz év vizuálisan legkreatívabb és eredetibb látványvilágú–gondolkozású hollywoodi direktora, Tim Burton ezúttal a hatvanas évek végének nagy sikerű horror-tévésorozatát adaptálta a vászonra. Az Éjsötét árnyék egy kikötővárosbeli családról szól, melynek tagjai halászvállalkozásukat vezetgetik, amikor egy kétségbeesett szerelmes boszorkányasszony inkább elátkozza és vámpírrá teszi a család fiatal férfitagját, semmint hogy átengedje más nőnek kedvesét. Utóbbi így nemcsak halhatatlan vérszívóként végzi, elveszítve a fekete mágia miatt szíve választottját, de még kétszáz évre koporsóba is kerül, hogy aztán 1972-ben véletlenül kiássák a föld mélyéről. S a mozi tulajdonképpen akörül bonyolódik, hogy a sármos vámpír hogyan segíti vér szerinti leszármazottait jobb élethez, illetve képes-e bosszút állni az időközben nem öregedő és még mindig szerelmes – nem utolsósorban szépséges – boszorkán. Burton sötét tónusú, parodisztikus filmje vizuálisan ezúttal is hibátlan, emellett tele van a horror műfajra, az eredeti sorozatra, a kortárs mozikra és a hetvenes évekre vonatkozó referenciákkal, sőt a rendező még saját filmjeire is lelkesen utalgat. Az Éjsötét árnyék mégsem áll össze egész filmmé, a jelenetek ad hoc módon kapcsolódnak egymáshoz, hiányoznak motivációk, elsikkadnak szereplők és cselekményszálak. Johnny Depp pedig megint alig képes bármi újat mutatni magából. Az Éjsötét árnyék olyan rutinmunka, amely másnak vélhetően kiugró teljesítmény lenne, Tim Burton számára viszont sokkal inkább alibizés.


Asszonyok kútja
(16)

És végül Afrikába is megérkezik az egyenjogúsági harc. Az európai koprodukciókban utazó román rendező, Radu Mihăileanu egy afrikai kisközösségre veti vigyázó tekintetét, ahol az asszonyok időtlen idők óta ellátják a vízhordás fárasztó és egyáltalán nem veszélytelen feladatát. Az egyre szaporodó balesetek száma ellenére sem képesek rávenni a férfiakat, hogy segítsenek a munkában, ezért kollektíven úgy döntenek, addig nincsen szex, amíg nincs segítség. Az Asszonyok kútja kellő humorral, hiteles életképekkel és drámai fordulatokkal ragadja magával a nézőt. A nők küzdelme egyáltalán nem könnyű, nem is állítja a film, s az összes sanyarúságát láthatjuk a kétségbeesett ellenállásnak. Mihăileanu tehetséges filmes, ragyogó Életvonat című mozija, valamint az itthon be nem mutatott, Golden Globe-ra is jelölt Koncert után az Asszonyok kútja ismét olyan alkotás, amelyre felkapja a fejét a nemzetközi filmértő közönség. A tavalyi cannes-i versenyprogramban bemutatott francia–belga–olasz koprodukció még egzotikus afrikai tájakkal is szolgál, így talán nem csak a fesztiváljáró közönség érdeklődésére tarthat számot. Meg azért is, mert tényleg jó kis film.


Nathalie második élete (12)

Meglehet, Audrey Tautou mindörökké csodálatos Amélie marad a nézők emlékezetében, de most megkapta pályája eddigi legjobb filmszerepét: árnyalt karaktert, érett személyiségű, korántsem unalmas, vonzó nőt játszhat egy olyan vígjátékban, amely hol megríkat, hol megnevettet, hol pedig megijeszt: jaj, mindjárt giccsbe csúszunk! De aztán mégsem. Az első filmes testvérpár, Stéphane és David Foenkinos ugyanis olyan jól, biztosan adagolja a fordulatokat, kerüli el a közhelyeket, hogy debütálásuk mesterré avanzsálta őket. Pedig nem mentek tutira: még javában forgott a film, mikor David könyve, amelyen a film alapul, megjelent Franciaországban, és egycsapásra bestseller lett – hazájában több mint egymillióan olvasták, ami arrafelé is nagy szám. Aztán a könyvet lefordították néhány tucat nyelvre, a film pedig arat mindenhol. Amélie végre felnőtt, és nemcsak még szebb lett, nagyon jó fej, ráadásul herceggé csókolja a békát! A sztorit direkt nem lőjük le, ám bátorítunk minden igényes, felejthetetlen vígjátékra vágyót: most aztán uzsgyi a moziba!



A korábbi hetek mozibemutatóiért kattintson ide.