A Kossuth- és Prima Primissima-díjas mesterművész, rendező, a dalszínház örökös tagja 83 éves korában hunyt el. – Nehéz tudomásul venni, bár tudtuk, hogy az utóbbi időben egészsége megroppant, Seregi László nem lesz fizikai valójában közöttünk. Az első balettelőadás, amelyet itt láttam, az ő Makrancos Katája volt – idézte fel a búcsúztatáson Ókovács Szilveszter kormánybiztos. – Ötvenöt éves földi pályafutás érkezett végéhez, de csak a földi végponthoz – fűzte hozzá, a művek pályája nem zárul le, hanem végtelen, hiszen azok maradandók.

A Magyar Nemzeti Balett nevében Solymosi Tamás megbízott balettigazgató vett búcsút Seregi László hamvaitól. Shakespeare A vihar című drámáját idézte, amelynek táncba fogalmazását annyian várták tőle, de amire már nem volt testi ereje. – Mesterünk volt, de nem engedte, hogy így szólítsuk, hívjatok Lacinak, mondta. Szerencsések voltunk, hogy szerethettük őt és félhettünk tőle, hiszen szigorú kritikus volt. Ám a bírálatában mindig a jobbítás szándéka rejtőzött. Szerencsések voltunk, hogy ismerhettük egyéni látásmódját, és ő is szerencsés volt, mert gazdag alkotói pályát futott be – mutatott rá Solymosi Tamás.

Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója, a legendás 1983-as Macskák-előadás rendezője kiemelte: csodálták ezerszínű tehetségét, hogy egyszerre volt zenész, képzőművész, koreográfus és rendező. Seregi nem volt tanár a szó klasszikus értelmében, mégis minden mondatával, gesztusával tanított. – Megtanítottál arra, hogy azt kell akarni, mindig minden a legjobb legyen. (…) Shakespeare-balettjeid a világirodalom legnagyszerűbb darabjainak egyenértékű zenés színházi megfelelői – vélte a rendező.

– Honnan jött tudásod, páratlan ritmus- és arányérzéked, ami a művészet alapja? Nincs válasz. Magától értetődően mindig mindenre tudtad a megoldást. Az egyetlent és a legjobbat. Meggyőztél mindenkit és legyőzted azt, akit kellett. Csak egyvalami volt nálad erősebb: az idő –  fogalmazott Szirtes Tamás.

– 1985-ben „örökbe fogadtál” és a Júlia nevet adtad nekem – emlékezett a Shakespeare-előadás egyik főszereplője, Volf Katalin Kossuth-díjas balettművész. Hozzátette: negyedszázadon át táncolhatta a szerepet, és hálás a sorsnak, hogy ezt az ajándékot megkaphatta. Seregi László hamvaitól a Farkasréti temetőben Görgey Gábor író, Horváth Ádám rendező, valamint Sass József és Hirtling István színművész vesz végső búcsút.

Seregi László 1945-től grafikát tanult az Iparművészeti Főiskolán, majd 1949-ben komolyabb előképzettség nélkül felvételizett a Honvéd Művészegyüttesbe. 1968-ban Hacsaturján zenéjére készítette első nagyszabású, egész estés táncdrámáját, a Spartacust. 1970-ben készítette A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin című táncjátékok koreográfiáját.

1972-ben a Sylviát alkotta, 1975-ben Csontváry képeire és tragikus életére alapozva A cédrust Hidas Frigyes zenéjére. A Macskák koreográfiáját 1983-ban, Prokofjev Rómeó és Júlia című balettjének új feldolgozását 1985-ben készítette el. Mendelssohn zenéjére koreografálta 1989-ben a Szentivánéji álom című balettjét, 1994-ben Hidas Frigyes Makrancos Kata című Shakespeare-feldolgozását jelenítette meg a balettszínpadon.

Seregi László 1977 és 1984 között az operaház balettigazgatója volt, közben több külföldi együttesnél saját koreográfiáit tanította be, tánckompozícióit 18 országban adták elő.