Kritika

Életünk határai: felkavaró film A szoba

fib, 2016. január 26., kedd 08:35, frissítve: csütörtök 19:16
Ha csak egy filmet néz meg idén, A szoba legyen az. Ismerős fordulat? A figyelemfelkeltés olcsó trükkje mostanra annyira elcsépeltté vált, hogy már az iróniája is unalmas, de ebben az esetben mégis elengedhetetlen. Mert bár még csak január végén járunk, a kanadai–ír koprodukcióban készült filmről már most kijelenthetjük, az év (egyik) legjobb alkotása. Félelmetes, megrázó, elgondolkodtató, a színészek pedig felejthetetlenek. Nem könnyű darab, de valóban kihagyhatatlan.

Lenny Abrahamson ír rendező eddigi filmjeivel – a Frank, a Mit tettél, Richard?, a Garázs – bizonyította, megvan a képessége hozzá, hogy egyedi látásmódját a nagyközönség számára is fogyaszthatóvá tegye. Felkavaró témákhoz nyúl, amelyeket szokatlan érzékenységgel fejt ki, apró részletekre hívja fel a figyelmünket a világból, és ezzel új világot nyit számunkra. Filmjei így egy szerteágazó, de tökéletesen egybeforrt univerzummá épülnek föl végül, amelynek mi, nézők is részesei vagyunk: pöttöm, de igen fontos alkotóelemei. A szereplőkkel együtt mérjük fel a világot, ami adatott számu(n)kra.

Legújabb filmje, A szoba is e számbavétel része. A történet roppant egyszerű: egy férfi elrabol és egy kerti fészerből átalakított szobában tart fogva egy fiatal lányt (Brie Larson), akinek a rabságban gyermeke születik. Éveken át együtt élnek az apró szobában, a férfi esténként megérkezik, élelmet, valamint gyógyszert hoz, és ágyba bújik a megfélemlített lánnyal. A kisfiú, Jack (Jacob Tremblay) a film kezdetén lesz ötéves. A világot számára a szoba jelenti, ami azon kívül van, csupán fikció. Egy nap azonban a mamája elárulja a titkot a külvilágról, majd közösen tervet szőnek a szökésre. Kérdés azonban, hogy a bezártság után tudnak-e még alkalmazkodni a valósághoz, felismerik-e, hogy az a valóság, és egyáltalán szükségük van-e rá.

Jack pontosan számon tartja a környezetét. Amíg a szoba jelenti a valóságot, addig minden kiszámítható és biztonságos, amint azonban kitárul a világ, a felmérés is lehetetlenné válik, és ezzel eltűnik a biztonság. Anyja ezt látszólag képtelen feldolgozni, de Jack lassan ráébred, hiába hatalmas, átláthatatlan és veszélyekkel teli a világ, mégis ez az a hely, ahol élnie kell. Abrahamson lassan és visszafogottan adagolja a drámát. Vannak ugyan vonósokkal kísért hamisítatlanul hollywoodi giccses nagytotálok, a lényeg mégis Jack és az, ahogyan a világot látja: töredékesen, torzítva, majd egyre tisztábban, élesebben egészen addig, míg végül már eligazodik az új valóságban.

Brie Larson és Jacob Tremblay játéka lélegzetelállító (előbbit a film, a rendező és a forgatókönyv mellett Oscar-díjra is jelölték a szerepért). Tökéletesen ábrázolják a világ kitárulását, folyamatosan szembesítve a nézőt a saját határaival: vajon a mi szobánknak hol állnak a falai, meddig tart számunkra a világ?

(A szoba [16], ír–kanadai filmdráma, 2015, 118 perc. Rendező: Lenny Abrahamson.)

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása