– Miért pont hímzéssel kezdtél foglalkozni?
– 2002-ben diplomáztam az egyetemen. Ösztöndíjjal juthattam ki Londonba egy szemeszterre, ott hímző szakon tanulhattam. Teljesen magával ragadott ez a műfaj. Magyarországon elfelejtették ezt a technikát, Angliában viszont nagy hagyománya van. A kortárs hímzőművészeti tárgyak már-már a képzőművészeti alkotásokkal vetekszenek. Szabad technikaként kezelik, folyamatosan kísérleteznek az anyagokkal, különféle textúrákat vegyítenek, nagyon szeretik az anyagmanipulációt. Épp ez a sokoldalúság fogott meg, hiszen rengeteg lehetőséget rejt magában ez a technika.

Nem látszik, de az a szarv tényleg flitteres – Vitányi Anna kendője

– Az egyetem után könnyű volt a szakmádban elhelyezkedni?
– Sokkal könnyebben tudtam hasznosítani a dizájnmenedzseri tudásomat. A diploma után a Magyar Formatervezési Tanácsnál dolgoztam. Néhány kiállításon részt vettem ugyan, de az iparművészet háttérbe szorult az életemben. Az elmúlt években született meg két gyermekem, így még kevesebbet tudtam foglalkozni a hímzéssel. A Gombold újra pályázat zökkentett ki ebből a helyzetből. Egyértelmű volt, hogy ebben a kategóriában ki kell próbálnom magam. A kiírás szerint a kézműves népi technikák újra felfedezése volt a cél, erre szépen rímelnek az én hímzéseim. Úgy éreztem az öt év szünet is jót tett nekem, precízebb lettem.

– A hímzést milyen felületeken használod?
– Elsősorban ruhákon használtam ezt a technikát, de táskákat, hímzett gombokat, mandzsettagombokat is készítettem már. Volt, hogy ezekből képet is alkottam:az az apró gombok mintázatából állt össze végül. Nagyon szeretek kísérletezni, volt, hogy hulladékfonalakat hímeztem ruhára. Mostanában az egyszerűségre törekszem, a ceruzarajzokhoz hasonló portrékat hímeztem rá kendőkre.

Vitányi Anna

Fotó: Székelyhidi Balázs

– Szürkemarhás kendőddel a Dizájn és hagyomány kiegészítő kategóriájában nyertél. Mi volt a koncepció?
– Tovább akartam lépni az egyszerű népi motívumok újszerű alkalmazásán. A hímzés finom, aprólékos technika, ezért át kellett gondolnom, mi az, ami a kifutón is mutathat. A flitteres szarvú szürkemarha bolondos ötletnek tűnt, de képtelen voltam elszakadni tőle. A szürkemarha robusztusságát a mezőkövesdi virágmotívummal próbáltam ellensúlyozni. Nem vagyok túl merész alkat, de most ez a vállalás meghozta a gyümölcsét. A díszítéseket ugyan hímzőgéppel készítettem, de így is tisztán kézimunka eredménye a kendő díszítése. Mikor hazajöttem Angliából, vettem magamnak egy régi zászlóhímző gépet. Ezek a régi gépek hasonlóak a Singer varrógéphez, olyan, mintha tűvel rajzolnám meg a mintát. A tű a ceruza, a vonal az öltés.

– Ahogy a kategória másik nyertese, Somogyi Alett, úgy te is Zoób Kati szalonjában próbálhatod ki magad.
– Öt év pihenő után az ország első számú haute couture szalonjában dolgozni óriási megtiszteltetés számomra, elképesztően nagy lehetőség. Ránk van bízva, mennyire veszünk részt az ott folyó munkában. Az én érdekem, hogy minél több fázisát élesben megismerjem a ruhakészítésnek. A szalonban nagyon családias a légkör, mindenki mindennel foglalkozik. Zoób Kati is szívesen alkalmaz a kollekcióinál kézműves díszítőtechnikákat, nekem a hímzés pedig a szívügyem. Remélem, hogy megtaláljuk a közös hangot.


A Gombold újra pályázatról itt mindent megtalál.