Kovács András
Kovács András
A Victor Ponta vezette kormány és a mögötte álló balliberális többség hatalomra kerülése másnapján már több olyan intézkedést fogadott el, amelyek közvetve vagy közvetlenül hátrányosan érintik a Romániában élő magyar kisebbséget. Az első hivatali napja során a kabinet nemcsak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar főtanszékét szüntette meg, de leváltotta a magyar prefektusokat és a választási törvény módosításán is elkezdett dolgozni. Vélhetően a június 10-én tartandó önkormányzati választás előtt az új kabinet a magyarellenesség révén szeretne minél több szavazatot szerezni, bár a Szociálliberális Szövetség támogatottsága jelenleg is 50 százalékon áll.

Jelentős vitát kavar Nyírő József székelyudvarhelyi újratemetése Magyarország és Románia között, mivel a május elején hatalomra került szociálliberális Victor Ponta vezette kormány az esemény megakadályozására készül. Az ügy kapcsán bekérették a magyar nagykövetet is, azonban Füzes Oszkár misszióvezető távollétében Balázs Ádám ideiglenes ügyvivő tett eleget a partner kérésének. A követségi ügyvivő közölte a román féllel, hogy a magyar kormány az erdélyi író újratemetését kegyeleti és kulturális eseménynek tekinti.

A román külügyminisztériumban arra hivatkoztak: Nyírő újratemetése „időszerűtlen a jelenlegi romániai belpolitikai helyzetben”, továbbá nyomatékosan arra kérték az ügyvivőt, hogy találjanak későbbi időpontot az eseményhez. A bukaresti hatalom beavatkozása nem minden előzmény nélküli, az elmúlt napokban ugyanis több román lap is antiszemitának, irredentának nevezte az írót, annak ellenére, hogy az egyik hírtelevízióban Füzes hosszasan érvelt amellett, hogy ezeket a vádakat semmilyen történelmi vagy irodalmi dokumentum nem támasztja alá. A szervezők a tiltakozás ellenére továbbra is az újratemetésre készülnek.

A „Haldoklik a székely” novellával nyert

Nyirő Székelyzsomboron született 1889-ben. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1907-ben érettségizett), majd a gyulafehérvári papnevelő intézetben és a bécsi Pazmaneumban tanult teológiát és filozófiát. A katolikus egyházi autonómiáról szóló latin nyelvű disszertációjával teológiai doktorátust szerzett 1912-ben. Ugyanebben az évben Nagyszebenben szentelték pappá. Először Nagyszebenben, majd 1914-től Besztercén oktatott hittant 1915-ig, majd a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett.

Balog Zoltán a Nyirő József újratemetésére és a kialakult helyzetre vonatkozó kérdésre azt mondta: Nyirő Józsefet a NAT részének, nemzeti kincsnek tekintik, és bíznak benne, hogy a szakmai műhelyekben – a román–magyar vegyes bizottságban és a történészbizottságokban – a különböző szellemi, politikai elitek által vitatott személyiségek is a helyükre kerülnek.

1919-ben, amikor Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből, és feleségül vette az alsórákosi Bedő Ilonát. Házasságukból később három gyermek született. A papi rendből való távozása után a római katolikus egyház kiközösítette. Először Kidében bérelt malmot, hogy fenntartsa magát és családját, majd az elkövetkező tíz évben a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként. 1920-ban a Haldoklik a székely című novellájával megnyerte a Zord Idő pályázatát, majd az Ellenzék című lap novellapályázatán kapott I. díjat az Értelek virág, majd a Rapsonné rózsája című elbeszélése.

1944 után Nyugatra menekült

1923 és 1924 között a kolozsvári Pásztortűz című irodalmi és közművelődési folyóirat főszerkesztője volt. Az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója, az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja volt. 1924-ben Jézusfaragó ember címmel jelentek meg első novellái, amelyek sikert arattak mind Erdélyben, mind pedig Magyarországon.

1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa volt, a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoport egyik tagja. Székelyudvarhelyen épített otthont családjának, 1939–1942 között a Keleti Újság felelős szerkesztője volt. 1941-ben – behívott képviselőként – a Magyar Országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött. 1942–1943-ban a jobboldali Magyar Erő főszerkesztője, 1944-ben a Magyar Ünnep című, szintén jobboldali lap főmunkatársa volt. Nyirő a Szálasi-puccs után is tagja maradt a később Nyugatra menekült parlamentnek.

2010-ben döntöttek

1946–1949 között a Magyar Harangok című lap társszerkesztője volt. 1947-ben Rajk László belügyminiszter háborús bűnösként kikérte (sikertelenül) a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól. 1948-tól 1951-ig a Münchenben megalakított Magyar Újságírók Külföldi Egyesülete és az ugyanott 10 szakosztállyal alapított Magyar Kulturális Szövetség első elnöke lett. Egy ideig Németország nyugati megszállási övezetében élt, majd 1950-ben Madridba települt át, ahol a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársa volt. Madridban hunyt el 1953-ban.

A román külügyminisztérium megerősítette csütörtökön az MTI-nek, hogy Nyirő József újratemetése és magyar politikusok nyilatkozatai miatt szerdán bekérették Magyarország bukaresti nagykövetét, ám a találkozóról nem közöltek további részleteket, arra hivatkozva, hogy nem kívánnak a sajtóban üzengetni.

Művei elsősorban erdélyi témákkal, erdélyi sorskérdésekkel foglalkoznak. Szókimondó, a korabeli politikai helyzettel szembeforduló magatartása miatt menekülnie kellett Romániából, majd Magyarországról is. Művei publikálását és bármilyen nyilvánosságra hozatalát a román és magyar kommunista rendszer betiltotta. Nyirő Józsefet, akárcsak Wass Albertet a román kommunista kultúrpolitika háborús bűnösnek bélyegezte több évtizeden keresztül.

57 év elteltével, 2010-ben döntés született: a budapesti székhelyű Ábel Alapítvány és a székelyudvarhelyi Székelyudvarhelyért Alapítvány (Nyirő első köztéri szobrát ez a két szervezet állította 2004-ben Székelyudvarhelyen, az Emlékezés Parkjában) a Nyirő család leszármazottaival együttműködésben és a Magyar Köztársaság támogatásával hazahozzák a madridi Almudena temetőből és Székelyudvarhelyen újratemetik Nyirő hamvait, valamint az író szellemi hagyatékának méltó ápolása érdekében átfogó programsorozatot szerveznek.