Életem illusztrációi

Egy életmű két végpontja?

Veczán Zoltán, 2016. február 12., péntek 20:59, frissítve: szombat 13:08
Mintegy hetven ember zsúfolódott össze az újpesti Polgár Centrum galériájában, ahol Szarka Hajnalka festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás csütörtökön.

A kiállítást Szemadám György Munkácsy Mihály-díjas festőművész nyitotta meg. Méltatásában némi kritikát is megfogalmazott: mint mondta, nincs olyan kép, amelyben felfedezné Szarka Hajnalka mestereinek ecsetvonásait, és az anatómiai pontosság sem köszön vissza az alkotásokon.

Szemadám György nyitotta meg a kiállítást, mellette jobbra Szarka Hajnalka
Szemadám György nyitotta meg a kiállítást, mellette jobbra Szarka Hajnalka
Fotó: Lebovics György – újpesti fotós

Ugyanakkor arról is beszélt: a festő életművének két végpontját jelentik a korábbi lebegő, áttetsző, akvarelles-kékes álomvilág nagyméretű alkotásai, illetve új képei, a kisebb, négyzet alakú művei, ahol a föld a maga repedezettségével jelenik meg, és nagyon konkrét, kitapintható, rurális, rusztikus világot sugároz. A két végpontot pedig összekötik a fel-felbukkanó emberalakok: új képei a figurális és nonfiguratív elemek montázsai, fej- és arcformák tűnnek fel, az ember óhatatlanul is mélyebben bevonódik a kép szemlélésébe. Mint mondta: ez a repedezett felület, az anyagkezelés egy további fejlődési úthoz vezethet majd.

Az egyik új kép, a Padlás (2015, vegyes technika)
Az egyik új kép, a Padlás (2015, vegyes technika)
Fotó: Lebovics György
Életem illusztrációi

„Magam is azt gondolom, hogy ezt az irányt viszem tovább” – mondta el később nekünk a festő. Hozzátette: élete illusztrációi ezek a festmények; amikor a mindennapi élmények, történések vagy korábbi emlékek feltörnek, olyankor áll neki festeni. Reméli azért, hogy nem lesz ettől a mindennapok rabja, hiszen például a keresztény témájú festmények mégiscsak egy felülemelkedettebb témát közvetítenek.

Mint fogalmazott, az új festményeiben van némi stílusszínesség a többi kortárs művészekhez képest, de nem érzi, hogy a technikán túl komolyabb váltás történt volna, ahogy a kiállítást megnyitó Szemadám György mondta. Bár Szemadám szerint Szarka Hajnalka egykori mesterei – Bráda Tibor, Szabados Árpád és Patai László – sem fedezhetők fel a festő alkotásaiban, az alkotó ezt árnyalta: szerinte különösen a korábbi akvarelljeiben erősen visszaköszönnek ezek a hatások. Szarka egyébként sok egyéb mellett tagja például az igen szűk körű Magyar Vízfestők Társaságának is.

Mintegy hetven érdeklődő zsúfolódott össze az újpesti Polgár Centrum galériájában
Mintegy hetven érdeklődő zsúfolódott össze az újpesti Polgár Centrum galériájában
Fotó: Lebovics György

A „Szarka-kód”

Bár a színvilág teljesen hangulatszerű, minden festmény valamelyest megtervezett alkotás. A kék szín dominanciája szándékos, nemcsak a lebegő, légies, égi elvágyódást jelképezi, hanem emellett a kéknek van a legtöbb – több tízezer – árnyalata is.

Az új képek egyébként vászonra készültek, vegyes technikával, sokszor beragasztásokkal. A festő kis képrejtvényekkel is kiegészítette őket, azaz az alkotást közelebbről szemlélve felfedezhetők benne például emberi alakok – egy szemüveges ember, egy mosolygó nő –, egyszóval ott van benne a „Szarka-kód”.

Fotó: Diófási Júlia

Jegyeket, bérleteket!

„Újpest-központban vártam a villamost, és volt bérletem; ez nem mindig volt így” – mesélte mosolyogva a festő a Van bérletem című kép történetét, ugyanakkor társadalomkritikának is szánta az alkotást, hogy jelezze,

sokszor nemcsak diákok, hanem felnőtt emberek sem engedhetik meg maguknak a bérlet megvásárlását.

Kritikából a férfitársadalomnak is kijutott: mint Szarka Hajnalka elmondta, neki mint nőnek nehéz volt pályán maradnia, tízszer úgy kell bizonyítania, mint egy férfinak.

Ugyanaz és Van bérletem
Ugyanaz és Van bérletem
Fotó: Lebovics György
Dr. Csont és Leonardo

Szarka Hajnalka miután elvégezte a Pécsi Tanárképző Főiskolát rajz-földrajz szakon, 1982 és 1986 között a Képzőművészeti Egyetemre járt. Eközben és később is dolgozott a SOTE Anatómiai Intézetében mint festő-grafikus. Itt orvosi kutatásokhoz, tanulmányokhoz és disszertációs ábrákhoz készített rajzokat, és tantermi ábrákat festett akrillal: térképméretű belső szerveket, csontokat, agyat festett. Emellett újításai is voltak az anatómiai rajzokban, például a bőrrétegek ábrázolásánál, ahol a szétnyíló egyes bőrrétegek lerajzolásával forradalmasította az ábrákat. Az anatómiai ismeretei, mint mondta, az ábrázolásaiban valóban kevésbé köszönnek vissza, de a tanításban sokat profitált belőle.

1994-ig grafikus festőként dolgozott, később művészeti iskolákban és gimnáziumban tanított. Azóta is tanít, emellett önálló szakkörei vannak, például a budapesti Szép Műhelyben tartott Leonardo-kör is ilyen. A körből számos tanítványa vett részt a kiállításmegnyitón, amelyen egyébként közreműködött Vörösváry Ibolya brácsaművész is.

A kiállítás március 5-éig látogatható.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása