Irodalom

Hasít az e-könyv: legyen ön is író, és gazdagodjon meg!

Szathmáry István Pál, 2012. március 9., péntek 18:45, frissítve: szombat 13:19
Kevés olyan szívderítő élmény lehet, mint amikor egy kereskedő dicséri a portékáját és közben vidáman cseng a kassza. Valami ilyesmi játszódott le a Publio Kiadó által szervezett sajtótájékoztatón is, ahol Kerekes Pál ügyvezető igazgató érdekfeszítő beszámolója alatt időnként pittyegett egyet az előtte heverő táblagép. Egy rendelés. Még egy…

Már csak ebből is sejthető: élnek köztünk emberek, akik magától értetődő természetességgel rendelnek könyvet elektronikus formában, hogy aztán vagy valamilyen kütyü – e-könyv-olvasó, tablet vagy éppen mobiltelefon – segítségével olvassanak. És nem is kevesen. Dombi Gábor, a kiadó alapítója impozáns számokkal sorozta meg a közönséget: a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) adatai szerint naponta nagyjából tizenöt ezer látogató keresi fel az oldalt ilyen tartalmakat keresve. A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) havi összesítése is a heveny érdeklődést támasztja alá: havonta ötven–ötvenöt ezer látogató keresi fel az oldalt a magyar irodalom letölthető szövegeit keresve.

Fotó: Máté Péter


Mielőtt azonban az aranytallérral feltöltött medencébe ugró Dagobert bácsi képe rémlene fel előttünk a digitális könyvkiadás pionírjai kapcsán, Dombi lehűti a kedélyeket: messze még a rózsadombi villa. Ez egyelőre mozgalom – teszi hozzá az alapító –, melynek célja, hogy elfogadtassa a szélesebb közönséggel: nem csak papíron él meg az irodalom.

És ha már mozgalom: Dombiék olyan kiscserkészként aposztrofálták magukat, akik segíteni akarnak a reménybeli szerzőknek is. Persze kereskedelmi alapon, de azért az nem hangzik rosszul, hogy náluk a szerző a bevételek hetven százalékát megkapja. A Publio ugyanis a szerzői kiadásban hisz: szövegeket várnak, melyeket gyorsan és költséghatékonyan öntenek formába, legyen szó elektronikus változatról vagy papíralapú könyvről. Utóbbiban a HVG Pressben találtak szövetségesre, amely garantálja, hogy a tartalom néhány nap alatt kézbe vehető formába kerül. A kiadóval szerződő szerzők ráadásul pontosan követni tudják az eladási adataikat. Kissé rózsaszínnek tűnik a kép, mégsem valótlan: néhány gombnyomás, és a reménybeli író szövege nemcsak a kiadó honlapján rendelhető, hanem rögtön felkerül az olyan nagy nemzetközi e-könyv-forgalmazók oldalaira is, mint amilyen például a SmashWords, amely 100 000 könyvet árul 33 ezer szerzőtől. De azzal a lendülettel landol a kiadó közvetítésével a magyar tartalom az iTunes és más hasonló internetes kereskedelmi csomópontokon is.

Kérdés persze, kikből lesz, lehet szerző. A válasz optimista és gyomorszorító egyszerre: mindenkiből. A HVG Press jelen lévő ügyvezetője ki is provokálja a kérdést: lehet-e minőségi könyvkiadásról beszélni szerkesztők, lektorok és egyéb könyvészeti szakemberek bevonása nélkül? A kiadó emberei nem maszatolták el a kérdést: nincs ilyen segítség, vagy csak akkor, ha a szerző kimondottan kéri, inkább abban bíznak, hogy maguk a szerzők – miután többségük eleve az újságírás vagy a tudományos élet felől érkezik – maguk szavatolnak a szöveg minőségéért.

A fentieket támasztja alá Jámbor Gyulának a könyve, aki profi újságíróként – a Magyar Nemzet munkatársaként – villámgyorsan dolgozta fel a Malév hányatott történetét az aktuális eseményekre reflektálva. Az aktuális témákat gyorsan, de igényesen feldolgozó szövegekre olyannyira nyitott a kiadó – a műfajt a dokunovella címkével látták el –, hogy pályázatot írt ki újságírók számára hasonló szövegek megírására. A várakozások nem véletlenül nagyok: Jámbor könyve a kiadó sikertörténete.

Fotó: Máté Péter


Dombi elmondta azt is, hogy sajnálatos módon meglepően kevesen kívánják szövegeiket publikálni az idősebb korosztályból, pedig titkon számítottak az addig asztalfiókban lapuló „Én és Horthy” típusú visszaemlékezésekre. Egyelőre az egyetemi–akadémiai közeg ellenállását is nehéz letörni, bizalmatlanok az új platformmal szemben, úgy érzik, az elektronikus formátum felett nehéz ellenőrzést gyakorolni. Pedig az, hogy a szerzői kiadás nem ördögtől való, jól mutatják az Egyesült Államok könyveladási statisztikái: ott már javában találni az élbolyban olyan írókat, akik önállóan publikálták műveiket. Sőt, szinte kultúrmisszió, ami a tengeren túl folyik. Dombi szerint ott egy kisvárosnak együtt van annyi könyve, mint neki otthon, s az e-könyvek kezdik rászoktatni a könyvek vásárlására.

És hogy a magyar irodalomtörténet szerelmeseit is izgalomba hozzák, Kerekes Pál egy aprócska piros könyvet lobogtatott meg. Gyöngyösi István Márssal társalkodó Murányi Venus című, 1664-ben megjelent elbeszélő költeményéhez a szerző maga hajtotta fel a szponzorokat, akiknek a neve jóval nagyobb betűkkel van feltüntetve a kötetben, mint maga a szöveg, ami – a szerzőt is meglepte volna, ha megéri – hosszú évszázadokig a magyari irodalom bestsellere lett. Megéri tehát próbálkozni.

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása