Az első budapesti romkocsma, a Szimpla mára már fogalom, vagy ha úgy tetszik, brand lett, nemcsak itthon, de az ideérkező külföldi turisták körében is. A budapesti mellett az évek során Balatonon, Vácott, sőt még Berlinben is nyílt egy belőle. A romkocsma vezetői mindenféle civil megmozdulásnak teret adnak, a dizájn- és bicajos vásár  már jól bejáratott. A kocsmárosok azonban felismerték, hogy egyre nagyobb az igény a városlakók körében a minőségi élelmiszerre és alapanyagokra. Budapesten elvétve akadnak ugyan biopiacok, de mindegyik kívül esik a központon, a Szimpla viszont kiválóan alkalmas tér egy hétvégi termelői piachoz a lokálpatriótának, hiszen a családosok, a Budapesten élő külföldiek, és nem utolsó sorban még a környékbeli nyugdíjasok is betérnek ide.

Fotó: Makrai Sonja


Tavaly a Szimpla tizedik szülinapján rendeztek először a Belső-Erzsébetvárosban őstermelői piacot, a nagy siker miatt havi egy alkalommal megismételték. Ez nőtte ki magát a most induló rendszeres vasárnapi piaccá. A váci Szimplavébe a nagymarosi piacról szerzik be egyébként a termelői árut, ezekből készül mindig a reggeli és a naponta változó, szigorúan két fogásból álló ebéd. A nagymarosi piacot működtető Agri Kulti Pjt. mellett a minőségi áruk kiválasztásában az ELTE Humánökológiai Tanszéke is segédkezett. Az önkéntes humánökológusok  felkeresik azokat a Nógrád megyei termelőket, akik nem tudnak eljutni a fővárosi piacra. A piacon kizárólag regisztrált, megbízható termelőktől származó élelmiszert, sőt még kozmetikumot is lehet kapni. A szervezők szerint a piaci termékek nem túl olcsóak, de a tapasztalatok azt mutatják, egyre többen vannak azok, akik inkább fizetnek néhány száz forinttal többet – bár ár-érték arányban még így is olcsóbban jönnek ki –, hogy megbízható, friss élelmiszerhez jussanak.

A magába forduló, szürke hétköznapoktól megkeseredett, gyorséttermen szocializálódott városi ember talán mostanában kezdi felismerni, hogy mennyire fontos is a piac. Nem csupán az ott kapható áruk, de a közösségteremtő ereje miatt is. A Szimpla ezért is ideális hely erre: a vásárlás mellett egy kávé, vagy ebéd és fröccs után a barátok megvitathatják az elmúlt hét eseményeit, recepteket cserélhetnek az anyukák, a férfiak a fociról kvaterkálhatnak, az árusok pedig mindenkivel szívesen megosztják a konyhai titkokat. A gyerekeket a Szimpla vásár nyitónapján meseelőadásokkal várták, de ez talán a jövőben sem lesz másképp.

Fotó: Makrai Sonja

 

Az árusok az ország különböző pontjairól érkeztek, többen előző éjszaka készített, szinte még meleg élelemmel várták a piacolókat. Sajtkészítményekből sem volt hiány: különféle ízesítésű, érlelésű kecske- és tehénsajtoktól, hortobágyi camambert-ektől roskadoztak a pultok. A galgahévízi biokefir és kecskejoghurt mellé jól csúszott a medvehagymás perec. A Szimplában, ahol néhány hónappal ezelőtt még vágni lehetett a cigarettafüstöt, most a füstölt kolbász illata terjengett, temérdek szalonna, töpörtyű, felvágott, töltött hús csábította a népet. A friss zöldségfélék, olajak és konyhakerti fűszernövények mellett nem maradtak el a házi készítésű, tartósítószer- és ízfokozómentes szörpök, lekvárok, kencék és pestók sem.

Fotó: Makrai Sonja


A termelők között sokan akadtak, akik valamilyen polgári foglalkozást és a zajos-koszos fővárost maguk mögött hagyva lettek háztáji munkások, adták fejüket sajtkészítésre vagy növénytermesztésre. Pázmán Zoltán sajtműves Bernecebarátiban él feleségével. Egy baleset miatt fel kellett hagynia erdész munkájával. Egy ismerősétől kapott egy kecskét. Csak úgy. Aztán szép sorjában jött a többi is. Ma már több tucat kecske szolgálja ki, naponta kilenc kiló sajtot készít. A sajtok mellett – az oregánós, érett keménysajtja vetekszik a legjobb olasz fajtákkal – kefirt és joghurtot is csinál. Felesége pedig, aki még most is tanítóként dolgozik, a süteményekért felel. Nagymaroson mindig ott vannak a piacon, de amennyire erejük engedi, több helyre is mennek árulni. Zoltán szerint egyedül a faluban képtelenség vevőre találni. Az ottaniak inkább a boltba járnak tejtermékekért.