Bár az osztrák Michael Haneke továbbra is a favorit, a ma délelőtti vetítést követően az iráni Abbas Kiarostami romantikus darabja vált az első számú kihívójává a 2009-es Arany Pálma-díjas rendezőnek. Kiarostami mozija egy idős férfi és egy fiatal escortlány találkozásáról és viszonyáról szól Tokióban. A Hollywood Reporter elismerően beszél Kiarostami darabjáról, bár a melankolikus darabot elsősorban az artmozik közönségének ajánlja. A Guardian kritikusa ezzel szemben lehúzza a filmet, ugyan a szép képeket, és erős színjátszást nem vitatja a szerző, szerinte túl hirtelen szakad le a színházi függöny, s mintha a Like Someone in Love folytatásért kiáltana, frusztráltan hagyja a film végén a nézőt.



Kiarostami sikerét most már a francia Jacques Audiard elé helyezik, aki az első napokban még afféle sötét lóként Arany Pálma-esélyes is volt. A francia Rust and Bone-t egyelőre magasztalják a kritikák: a Variety egy gyengéd, és mégis realista love storyként aposztrofálta az egy törött kezű bokszoló és láb nélküli kardszárnyú delfin oktató afférját. A Guardian kritikusa szerint a film megérdemli, hogy elárasszák díjakkal, a Screen International pedig dicséri a rendezőt és színészeit, külön kiemelve a női főszereplő Marion Cotillard alakítását. A szakmabeliek egyetértenek abban, hogy a hagyományos műfaji sematizmust okosan és tudatosan hagyja hátra megindító alkotásában a rendező, s máris komoly nemzetközi karriert jósolnak a belga Matthias Schoenaertsnek.


Ám mindez egyelőre hiábavaló, mert eközben az osztrák Haneke filmjére 11/10-es arányban lehet fogadni, vagyis a rendező győzelmét gyakorlatilag borítékolják a fogadóirodák. A kritikusok hiába találtak több veretes darabot az eddig vetített filmek között, a fesztiválkörforgás hagyományai nem nagyon szoktak a papírformára rácáfolni. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy az eddig bemutatott filmek egyike sem tudta egyértelműen meggyőzni a közvéleményt, s nincs olyan egyöntetűen szakmailag ünnepelt darab, ami mellé könnyedén állhat a közönség is. S azt sem szabad elfelejteni, hogy az esélyes darabok mindegyike hasonló témákkal kísérletezik: érzelmekkel, emberi kapcsolatokkal, kiüresedett viszonyokkal. A klasszikus történetmesélés eszközeit pedig szerzőiséggel igyekeznek változatossá tenni.



További cannes-i híreink itt érhetők el.