Egy elegáns belvárosi könyváruházba szervezték a találkozót a sikerszerző Jo Nesbővel (Nesbo: ejtsd: 'nneszbő'), aki vérbeli profiként, ugyanakkor a skandinávokra jellemző szerénységgel válaszolt az újságírói kérdésekre. Szerénykedésre valójában semmi oka: az amerikai sajtó valódi kulturális hősként emlegeti, egy lapon olyan norvég alkotókkal, mint Henrik Ibsen és Edvard Munch. Regényeivel vezeti a toplistákat Finnországtól Horvátországig, és eddig világszerte 14 millió példányban fogytak el a művei. Egy brit reklámot idézve: 23 másodpercenként vesznek egy Nesbo-regényt a világon.

„Az alapkérdésem az, hogy az emberek miért ölik meg egymást? Mi a motivációjuk?”

Fotó: Béres Attila



Mégis, amikor a skandináv bűnügyi történetek sikeréről kérdeztem, először azt válaszolta; őszintén szólva nem tudja, mi a siker titka. – Azt remélem, hogy azért van köze a minőséghez – fogalmazott. Elmondása szerint meghatározták a gondolkodását a hetvenes években lejátszódó folyamatok Svédországban, valamint az akkor készülő bűntörténetek. Jo Nesbo szerint ezek mind közrejátszottak abban, hogy a bűnügyi irodalom kitört a kioszkokból, és felkerült a könyvesboltok polcaira. – A tehetséges, fiatal írók lassan a bűnügyi történetek felé fordultak, mert már nem volt alantas ebben a műfajban megjelenni. Sőt, a befutott, és úgynevezett komoly írók is egyre több kiruccanást tettek a bűnügyi irodalomba – mesélte Nesbo, aki szerint mindez meg is alapozta a skandináv irodalom bűnügyi hagyományait.

Való igaz, hogy később tömegesen jelentek meg új írók – közöttük sok nő –, akik ebben a műfajban kezdték uralni a bestseller listákat Skandináviában. – Henning Mankell volt az első talán, aki a régión kívül nemzetközi ismertségre tett szert, és természetesen Stieg Larsson – mondta Nesbo, aki megfogalmazta a siker árnyoldalát is. – A helyzet jelenleg az, hogy nagyon magasak az elvárások, amelyeknek ha nem képesek megfelelni az írók, akkor ez a skandináv hullám véget ér. Ezért tehát muszáj Skandinávián belül és bármerre a világon alapvetően jó munkát végezni, s remélni, hogy az elegendő lesz – fogalmazott.

Figyelemre méltó a skandináv bűnügyi irodalom társadalomkritikai hangvétele, ezzel a nézettel Nesbo is egyetért. – A bűnügyi műfajt Mankell a történeteiben például hagyományosan a társadalomkritikai attitűd miatt választja – fejtegette az író, elismerve azt is, hogy az ő műveiben is szerepet játszik a társadalom és a politika, mint nézőpont. – Elsősorban szórakoztatni akarok. A kiindulási pontom, alapkérdésem az, hogy az emberek miért ölik meg egymást? Mi a motivációjuk? Amire a könyveimben törekszem, az a gonosz természetének ábrázolása, és ez gyakran sorozatgyilkos karakteren keresztül valósul meg – magyarázta Nesbo.

Egy brit reklámot idézve: 23 másodpercenként vesznek egy Nesbo-regényt a világon

Fotó: Béres Attila


Az író a filmekhez való viszonyáról is mesélt. A Magyarországon ma mozikba kerülő Fejvadászokat Nesbo már háromszor látta, de ezzel együtt nem gondol túl sokat a megfilmesítésekről. – Én könyveket írok, és nincs ambícióm a filmkészítés területén – mondta. A filmekre bevallása szerint nem tekint úgy, mint a történetei adaptációira. – Úgy nézem őket, mint a rendezők saját történeteit – mondta, de azért fantasztikusnak nevezte, hogy Martin Scorsese dolgozta fel egy regényét. – Még akkor is megnézném, ha nem az én adaptációm lenne, mert nagy rajongója vagyok a rendezőnek, fiatalként az ágyam fölött egy nagy Taxisofőr plakát lógott – vallotta be. Nesbo azt is elárulta, hogy a filmkészítőket az írókhoz hasonló mesélőknek tartja, de ennek ellenére sem gondolja, hogy meg kellene feleltetni egy regényt az elkészült mozival.



Fejvadászok: Hitchcocki borzongás

Jo Nesbo egyik legkelendőbb regénye, a Fejvadászok moziadaptációja a filmtörténet legsikeresebb norvég exportcikke, amelyre már fél Hollywood feni a fogát, Nesbore pedig hosszú ideje a szakmai többség úgy tekint, mint Stieg Larsson méltó örökösére. Az idő azonban egyelőre az első filmadaptációnak, Morten Tyldum ma nálunk is a mozikba kerülő munkájának dolgozik, Martin Scorsese pedig párhuzamosan készíti elő Nesbo híres Hóemberének filmadaptációját.

Fotó: IMDb


Nehéz előre megjósolni, vajon lesz-e, lehet-e akkora kultusza a filmnek, mint A tetovált lánynak, de az biztos, hogy legalább annyira kemény thriller ez is, mint elődje volt, és több mozzanatában felidézi annak legszebb pillanatait. A Magyarországon is ismerősen csengő nevű rendező, Morten Tyldum, a Haverok és A legtöbb ember Kínában él című mozik rendezője egy irigylésre méltó pár életéről bizonyítja be, hogy nem is olyan vonzó az életvitelük, mint ahogy a látszat mutatja. A történet szerint a túlkompenzálásban szenvedő férfi főhős sikeres üzletember, aki titokban műkincstolvajként is legalább annyira hatékony, mint az üzleti életben. Amikor azonban váratlanul megtalálja élete fogását, kiderül, hogy annak tulajdonosában igazi ellenfélre talált, aki nem hagyja csak úgy lesöpörni magát.


A skandináv krimiirodalom és bűnfilmkészítés klasszikus hagyományait idézi meg a Fejvadászok, amelyben a nyers erőszak éppúgy megjelenik, mint a váratlan fordulatok. A csavaros cselekmény hitchcocki izgalmakat kínál, a történet végkimenetele pedig mindvégig kétséges marad. Mivel A tetovált lánnyal ellentétben a Fejvadászok nem egy trilógia, a végkifejlet lebegtetése nem erőltetett, a szereplők sorsának alakulása valóban nyitott könyv marad. A Fejvadászok a romantikus komédiáknál cizelláltabb moziélményre éhező nézők számára garantáltan a legjobb nyári szórakozások egyikét kínálja.

(Fejvadászok, színes, feliratos, norvég thriller, rendező: Morten Tyldum, 100 perc, 2011)