A kiállítást abból az alkalomból nyitják meg, hogy Pécsi Sándor, a Madách Színház fénykorának egyik legnépszerűbb, színházban és filmen egyaránt halhatatlan alakításokat jegyző színészóriása 90 éve született és 40 éve halt meg. Az OSZMI tájékoztatása szerint a június 24-ig látható tárlat anyagát Cserje Zsuzsa magángyűjteményéből, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet anyagából állították össze.

Pécsi Sándor
Forrás: OSZK

A tárlaton láthatók a színházi előadásokon és filmforgatásokon készült fotók, de a közönség megismerheti a magánembert és a műgyűjtő Pécsi Sándort is. Olyan különleges dokumentumok is helyet kaptak az anyagban, mint Pécsi Sándor gyermekkori rajzfüzete, általános iskolai szépírás füzete, levelezése, katonaként – 1945-től leszereléséig – írt naplója, valamint a szereplésével bemutatott színdarabok kézzel írt példányai, amelyekben csak saját szövegei olvashatók. Láthatják az érdeklődők sminkkészletét, kalapját és a színművészeti akadémiára kitöltött jelentkezési lapját, amelyen még Péchynek írta a nevét – mondta Cserje Zsuzsa. Felidézte, hogy Pécsi Sándor halálát követően özvegye hamar újból férjhez ment, és a nagy színész gyűjteményét, személyes tárgyait eladogatták. Ő aukciókon vásárolta fel a hagyaték darabjait.

A kiállítást Cserje Zsuzsa és Gálvölgyi János nyitja meg, a művészről pályatársai, köztük Békés Itala, Bencze Ilona, Cs. Németh Lajos, Csűrös Karola, Ferenczi Krisztina, Magyarics Györgyi, Papp János, Pásztor Erzsi, Sunyovszky Szilvia, Szabó Tünde és Szakonyi Károly beszélgetnek az eseményen.

Pécsi Sándor kétszeres Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész 1922. március 18-án született Sajószentpéteren. A Színiakadémián diplomáját 1944-ben kapta meg, ezután Sátoraljaújhelyre, majd Szombathelyre szerződött. Az 1945–46-os évadban Miskolchoz kötötte a szerződése, e rövid idő alatt mintegy ötven szerepet játszott el. 1946-ban került Budapestre, Várkonyi Zoltán Művész Színházához, 1948-ban lett a Madách Színház tagja, e társulathoz korai haláláig hű maradt.

Pécsi vidéki színészként elsősorban operettekben, vígjátékokban játszott, a fővárosi évek alatt vált érett jellemszínésszé. Volt Scapin (Molière: Scapin furfangjai), a polgármester (Gogol: A revizor), Luka (Gogol: Éjjeli menedékhely), Peacock (Brecht: Koldusopera), Mitch (Tennessee Williams: A vágy villamosa), Miller (Schiller: Ármány és szerelem), Mendoza (Shaw: Tanner John házassága). Legemlékezetesebb színpadi szerepe, pályájának csúcsa Eddie Carbone megformálása volt Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában.

Pécsi Sándor mintegy hatvan filmben játszott, köztük a Rokonok (1954), a Szent Péter esernyője (1958), a Rangon alul (1960), az Új Gilgames (1963), a Sellő a pecsétgyűrűn (1967) és A Pál utcai fiúk (1969) című alkotásokban.

A nagy sikerű, 1971-ben készült A fekete város című tévésorozatban Quendel Gáspárt alakította, a Makk Károly rendezte Liliomfi nem utolsósorban az ő fergeteges komédiázása révén vált örök érvényű alkotássá.

Pécsi Sándor mindössze ötven évet élt, 1972. november 4-én szívroham okozta halálát. Művészetét 1951-ben és 1953-ban Kossuth-díjjal ismerték el, 1961-ben érdemes művész, 1968-ban kiváló művész címmel tüntették ki.