rKissNelli
rKissNelli

Favoritok

Nagy hiba lenne felületes megfigyelésekből következtetni arra, hogy kik a magyar olvasóközönség favoritjai, de voltak olyan helyszínek, ahol a szombati, egyébként is kritikus tömeg olyannyira megsűrűsödött, hogy a gyengébb idegzetűek az ájulást kezdték fontolgatni. Nem számítjuk ide néhány rózsaszín fedeles alkotás szerzőjének dedikálását, valamint a koncerteket sem, hiába volt a várandós Palya Bea igazán derűs jelenség a könyvheti színpadon. A dedikálók közül egyértelműen a Magvető Kiadó szerzői, valamint Juhász Ferenc, Kányádi Sándor és Böjte Csaba szenvedték el a leghosszabb sorokat a könyvhéten. Kányádi hűséges olvasói szalmakalapban és vizes törülközőkkel, Böjte atya rajongói pedig esernyővel támadtak, mert az időjárás – ha nem is volt olyan szeszélyes, mint tavaly – a szokásosnál egy héttel későbbi időpont ellenére juszt sem akarta a könyvhét érdekeit szolgálni: vagy a tűző napon olvadozott a közönség, vagy éppen lógott az eső lába. Ettől függetlenül rengetegen voltak a nézelődők a standok között, mások célzottan a nagyszínpadi programokra jöttek, Böjte Csaba pódiumbeszélgetésére például rengetegen. Böjte atya meg is válaszolt sok kérdést, és megjegyezte azt is: némiképp vicces, hogy a legtöbben a szerelemről, kapcsolatról, házasságról kérdezik őt, pap létére. Új kötete, A család a szeretet bölcsője a könyvhétre jelent meg a Helikon Kiadónál, és ez az érdeklődés jelzi, hogy sokan vágynak olyan válaszokra, mint amilyeneket Böjte Csaba ad.

Kányádi Sándor dedikál – gyerekeknek és felnőtteknek

Fotó: Kocsis Zoltán


Spiró duplán

Spiró Györgynek sajnos nem jelent meg új regénye, de azért jelent meg új könyve, meg regénye is. Utóbbi egy fiatalkori munkának, a Kerengőnek az újrakiadása. Korábban Tarján Tamás irodalomtörténész azt mondta, hogy Spiró nem nagyon szereti ezt a könyvét, de a szerző ennek nem adta különösebb jelét a könyvhéten. Meglehetősen tárgyilagosan számolt be arról, hogyan próbálták meg annak idején – éppen ennek a kötetnek a kapcsán – lebeszélni a realizmusról, amelyet sokan idejétmúltnak tartottak. Nagy szerencse, hogy a tanácsok megszívlelése helyett inkább részletekbe menő kutatásokba kezdett az író, így születtek meg később legnagyobb regényei. A Kerengő gyengébb részeiért ünnepélyesen elnézést kért az olvasóktól Spiró György, azután visszatért a beszélgetés a valóban új könyvhöz, a Magtárhoz, amely esszégyűjtemény, és szerepel benne például egy klasszikus műveket bemutató blokk, amelyet egy könyvsorozathoz írt a szerző, aki ennek kapcsán kifejtette: nem megfelelő módon örökítjük tovább olyan nagy elődök életművét, mint Móricz, Mikszáth és Jókai, akik maholnap elfeledett szerzők lehetnek, ha nem figyelünk jobban az életművükre. A kötetben szereplő esszék remélhetőleg úgy fognak működni, mint olyan linkek, amelyek a könyvespolcaink pókhálós sarkaira mutatnak.

Spiró Györggyel Jánossy Lajos beszélgetett.

Fotó: Kocsis Zoltán


A legnagyobbak nyomában

Ha már klasszikusokról van szó, érdemes elmesélni, hogy irodalmi városismereti sétán is voltunk, amelynek végül akkora sikere lett, hogy felmerült: év közben is folytatná a projektet a két szervező, a FISZ és az Imagine Budapest, akik alternatív városnéző túrák szervezésével foglalkoznak már évek óta. A téma persze mi más lehetett volna a könyvhéten, mint az irodalom, és az irodalmi szereplők. Az a hely, ahol minden négyzetméteren megtalálhatók ők, nem más, mint a Palotanegyed. Itt vitték el a csoportokat egy kis körsétára, és bőven akadt olyan ház, amely előtt meg kellett állni – a Palotanegyed az irodalmi emléktáblák városnegyede. Csak a séta elejéről: itt született és gyermekeskedett – egy mai Bródy Sándor utcai parkoló helyén – Bródy Sándor, itt élt Laborfalvy Rózával Jókai Mór, amikor A lőcsei fehér asszonyt írta (a házban még az a mozaikpadló is megvan, amit egykor az író is taposott), és szerelmük hajnalán ebbe az utcába kísérgette haza Szabó Lőrinc Mikes Klárát. Nem lenne sportszerű lelőni a szervezők összes poénját, ezért aki többet szeretne tudni, járja végig a sétát, előbb-utóbb lesz rá lehetőség remélhetőleg.

Gyerekkönyvből is a klasszikusok: Öreg néne őzikéje, Mesebolt, és a pöttyösek.

Fotó: Kocsis Zoltán


Régi álom teljesült

Végre egyszer összefuthattunk az Erdélyi Híradó Kiadó Előretolt Helyőrség sorozatának darabjaival a könyvhéten. Minden lájk és tisztelet a Fiatal Írók Szövetségéé, amiért végre lehet kapni legalább néhány könyvet az emlegetett sorozatból, az ő standjuknál. Ez persze nem pótolja az Erdélyi Híradó-stand ásító hiányát: az itt megjelent sok-sok verses- és prózakötet olyan alapvető szelete az erdélyi könyvkiadásnak, hogy nélküle – ha nem is hiába böngésszük a többi erdélyi kiadó kínálatát –, de legalábbis súlyosan fogyatékos képünk lehet csak az ottani irodalom állapotáról. Nem beszélve arról, hogy ezek a szerzők és a könyveik jók, kár lenne lemaradnia róluk az anyaországi olvasóknak. Ezt már tavaly is szóvá tettem, meg tavalyelőtt is, és mindaddig aktuális lesz a kérdés, amíg legalább egyszer le nem fárad a tisztelt kiadó az ünnepi könyvhétre. Ezek után nem csoda, ha a Fiatal Írók Szövetsége standjánál, az irodalmi sétára való regisztráció közben alaposan meglepődtem, amikor észrevettem, hogy László Noémi Százegy című verseskötetén könyökölök. Szó szót követett, és kiderült: azok a kötetetek kaphatók itt, amelyeket közösen adott ki a Fiatal Írók Szövetsége és az Erdélyi Híradó Kiadó. Az említett László Noémi-kötet a korábbi, lassan tíz évvel ezelőtti együttműködési roham gyümölcse volt, amely aztán hosszasan szünetelt, tavaly év végén viszont újra feltámadt, ennek lett az eredménye egy közös kiadású Lövétei Lázár László- és egy Farkas Wellmann Éva-verseskötet. Farkas Wellmann Évát a FISZ standjánál csíptem nyakon: az egyik legismertebb erdélyi költőnő Az itt az ottal című második verseskötetét dedikálta, amelyet közösen adott ki az Erdélyi Híradó és a FISZ. Farkas Wellmann Éva elmondta: számára ez az együttműködés azt jelenti, hogy nem kell választania a magyarországi terjesztés és az otthoni kiadónál való megjelenés között – ezzel a dilemmával ugyanis sok határon túli alkotó szembesül. – Fontos az is, hogy a FISZ sok bemutatót szervezett, és el is fogyott minden kötet, amit átvettek a kiadótól – mondja a költő, aki nemrég Békéscsabára települt át, de nem tart attól, hogy ezzel kiesne az otthoni irodalmi életből.