Madagaszkár 3

Harmadik részéhez érkezett a Madagaszkár, amely a gyengébb második epizód után képes volt megújulni. A folyamatosan vándorló állatszereplők még mindig New York felé vennék az irányt, de ehelyett Európában kötnek ki, és a vén kontinensen nem éppen őshonos fajok megpróbálnak beilleszkedni, feltűnés nélkül eltűnni. A biztos ami biztos alapon 3D-re hangszerelt darab meglepően humoros, és tartogat újdonságot azoknak is, akik már rongyosra nézték az első két epizódot. A Madagaszkár 3 az USA-ban már bizonyított, imponáló magabiztossággal utasította maga mögé a Prometheust, ami még egy érv amellett, hogy a nyár egyik nagy sikere lesz Magyarországon is – ahol egyébként is komoly keletje van az animációs filmeknek.


Malom és kereszt


A lengyel Lech Majewski egy valószínűtlen utazásra invitálja a nézőt: elmeséli egy festmény születésének történetét. Választott témája pedig nem kisebb volumenű alkotás, mint a németalföldi Pieter Bruegel Az út a Kálváriára című festménye. A monumentális vállalkozás rendkívüli mozgóképes élmény, amelyet avatott kezek készítettek nem csak a jelenkor számára. A Malom és kereszt nagy ötlete, hogy nem fullad ki a festmény feltételezett születése körülményeinek taglalásában, hanem mindezt festményszerűen ábrázolja a teljes játékidőben. A Malom és kereszt „mesélője” maga a festő, Bruegelt Rutger Hauer formálja meg, aki elsőre ugyan meglepő választásnak hangzik, de a B-filmek korábbi sztárja hasonlít is a festőre, emellett valóban kiváló alakítással véteti észre magát. Pedig játszótársai sem akárkik, Charlotte Rampling és Michael York is meghatározó szerepet kapott a moziban. A vizuális művészként és filmrendezőként egyaránt jegyzett Majewski gyakorlatilag egy mozgóképes festményt készített a neves stáb közreműködésével, s Bruegel munkájának minden részletéhez magyarázó történetet készített. Majewski munkája nem válik unalmassá, amelynek egyik legfőbb oka, hogy Az út a Kálváriára hálás alapanyag: több mint 500 figurát jelenít meg, s a kép minden további részletéhez (például a címben kiemelt malomhoz és kereszthez) önálló jelenetek fűzhetők. Nem utolsósorban pedig az elképesztő előkészítést és komoly utómunkát igénylő feladatban a 3D és egyéb technikai eszközök kiváló és újszerű alkalmazása látható, amely példaértékű lehet más szerzői ambíciók számára is.


Piranha 3DD

A Piranha-franchise leporolásával új lehetőségek nyíltak meg a kaszabolós horrorműfajban, amelyet ezúttal 3D-vel spékelnek meg a producerek. A meglehetősen bárgyúra sikerült 2010-es Piranha – hollywoodi léptékkel – szerény belekerülési költségeihez képest (24 millió dollár) tisztességes profitot termelt (83 milliót hozott a mozikban világszerte), így kézenfekvő volt legalább egy folytatást készíteni neki. A Piranha 3DD-nek keresztelt moziban a D-k akár a filmben szereplő hölgyek kosarának méretét is jelenthetnék, mert ennek a horrormozinak a lényege a rajban támadó és vérengző piranhák mellett minden kétséget kizárólag a telt keblű bikinis hölgyek felvonultatása. Hogy ezek a hölgyek aztán szörnyű halált halnak, az műfaji sajátosság csupán, s a nézőt cseppet sem hozza zavarba, mert addigra már kellőképpen feltöltődött a vizuális élményektől. A Piranha 3DD azért továbbra is minősíthetetlen B-horror, amelynek filmes áthallásai a Cápára és David Hasselhoffra sem javítanak a színvonalán, azt pedig szomorú tényként kell elkönyvelnünk, hogy olyan, korábban jegyzettebb színészek is adják a nevüket a produkcióhoz, mint Ving Rhames és Christopher Lloyd.


A korábbi hetek mozibemutatóiért kattintson ide!