Gyerekkori jó barátok vagytok, együtt jártatok az iparművészeti egyetemre. A MIMM-Textildesign márkát azonban csak tavaly alapították meg.
–  Hendzsel Ilona: A gyereknevelés mellett háttérbe szorult az életemben az alkotás. Művész vagyok, akit az egyhangúság, az  állandóság felőrül. A pelenkázás, etetés, séta monotóniája mellett kellett találnom valamit, amiben újra kiteljesedhetek. Saját karácsonyfadísz-kollekciót kezdtem tervezni, különböző mintákat rajzoltam, kísérleteztem. Moninak nagyon megtetszettek az ötleteim, inspirációt adott neki, az elképzelésemet rögtön saját formavilágával egészítette ki. Ez majdnem egy időben volt a tavalyi Gombold újra pályázattal. Mikor elolvastam a kiírást  egyértelmű volt, hogy elindulunk. Kíváncsiak voltunk, milyen visszajelzéseket kapunk.

Hendzsel Ilona és Nagy Moni, a kortársöltözék-pályázat kiegészítő kategóriájának nyertesei

Fotó: Béres Attila


A mintákat bár a magyar népművészet ihlette, mégis minden motívum egyedi. Mire törekedtél a tervezés során?
– H. I.: A népi motívumok bele vannak kódolva az emberbe, de azt hiszem mindenki a sajátos szemüvegen keresztül látja ezeket a szimbólumokat. Ezeknél a motívumoknál mézeskalácsok, az írókázás vonalvezetését szerettem volna az én egyéni vonalaimmal kifejezni. Törekedtem arra, hogy egyszerű formája legyen a madárnak, a szívnek, a lónak, a formában belül azonban már a részletesség lett meghatározó, a csipkézettség érzését akartam kelteni.

Fotó: Gróf Annamária

A tavalyi Gombold újra pályázaton ékszer- és táskakollekcióval neveztetek a versenyen, akkor nem nyertetek. Az idei tapasztalatok alapján szerintetek mi lehetett ennek az oka?
– Nagy Moni: Tavaly fontos szempont volt számunkra a hordhatóság. Be kellett látnunk azonban, hogy egy ilyen nagyszabású versenyen ezzel nem sokat érünk el, még akkor sem, ha ezt a pályázati kiírásban fontos szempontként említik is. El kellett rugaszkodnunk, hogy felkeltsük nemcsak a zsűri, de a közönség figyelmét is. Át kellett értelmezni az ékszereinket: a mostani darabok bár hordhatóak, mégis inkább haute couture darabok. Nem ezeket aggatja magára az ember egy szimpla hétköznapon. Feltűnőnek kellett lennie az ékszernek: ha ezt sikerül elérni, akkor utána le lehet hétköznapi formára egyszerűsíteni ezeket a nyakékeket, és így ismét mindenki számára hordhatóvá válhatnak. Furcsa körforgás.
– H. I.: A mostani elismerés azt jelzi számunkra, hogy megértettük a pályázat lényegét. Látványosnak kell lenni. A tavalyi versenyen bár nem díjaztak minket, mégis nagyon fontos állomás az életünkben. Már az is elismerő volt számunkra, hogy ötszáz induló közül beválasztottak a legjobb harmincötbe.Több blog és lap cikkezett rólunk, a Múzeumok Éjszakáján a Kiscelli Múzeumban kiállíthattuk a kollekció darabjait. Tavaly óta már több fővárosi boltban áruljuk a termékeinket, és folyamatosan ott vagyunk a WAMP-on is. Most már nagyon sokan ismerik és keresik a munkáinkat, és ennél nincs fontosabb.
– N. M.: A Gombold újra nagyon jó lehetőség a hazai tervezőknek, hogy egy szélesebb közönség megismerhesse őket. Hiába hoz létre bárki önálló divatbemutatót, vagy van saját boltja egy eldugott utcában, arról sajnos csak egy szűk réteg tudhat.

Fotó: Gróf Annamária

Az ékszereitek miben idézik meg a magyar hagyományokat?
– N. M.: Fő szempont az anyaghasználat volt. Gyapjúfilc és pamut adja az alapot, de ezeket műanyag gyöngyökkel, selyemszalagokkal egészítjük ki. Ragaszkodunk a kézműves technikához is. Egyenként szitázzuk le a mintákat, kézzel varrjuk meg az összes díszítőelemet. Ezért sincs két egyforma darab, motívumvilágában és formailag mindegyik ékszerünk különbözik egymástól.
– H. I.: Igazából ezeket az öltéseket géppel is megcsinálhatnánk, csak akkor pont a lényeg veszne el, lelketlenné válnának a madaraink. Amiatt, hogy egyre több ékszert kell elkészítenünk, tervezzük, hogy a jövőben felveszünk néhány segítőt, de a célunk nem az, hogy sorozatgyártásban ontsuk a kiegészítőket. A szitanyomott pólóinkra ugyanez igaz: nemcsak saját mintával dolgozunk, de Moni tervezte meg a szabásmintát is, a pólókat pedig egy különleges pamut anyagból varrattuk meg. Keveset készítettünk eddig, és még nem volt lehetőségünk az utángyártásra, pedig a vevők nagyon követelik rajtunk. Talán a következő WAMP-ra már tudunk madárka-nyakláncos pólót is vinni.
– N. M: Azért sem vontunk be még eddig be másokat az alkotásba, mert közben tovább fejlődik bennünk, amit kitaláltunk. Állandóan újabb és újabb ötletek születnek.

Kizárólag fekete, fehér, piros színeket használtok. Mi ennek az oka?
– N. M.: Más színekkel felborulna az összhang, az a harmónia, amire törekszünk. Átláthatatlanná válna az egész koncepció.
– H. I.: Engem Moni tart kordában. Én néha azért elkalandoznék.

Egyéni megrendelésre készítetek ékszekeret?
– N. M.: Bizonyos feltételek mellett. Ha olyat kérnek, ami belefér a mi elképzelésünkbe, formavilágunkba akkor semmi akadálya. A mostani győztes ékszereinket is szívesen újra elkészítjük, ha akad rá megrendelő.

Fotó: Gróf Annamária

A mosatni győzelemmel milyen lehetőséghez jutottatok?

– N. M.: A pénzösszeg, amit nyertünk, megoldja a fő problémánkat, hogy nagy tételben vásároljunk alapanyagokat, lesz egy kis tőkénk. Ennek köszönhetően a jövőben egy-egy eladott termékkel talán többet kereshetünk.
– H. I.: Minimális pénzt fektettünk be a márkaindulásba. Eddig a bevételünket mindig visszaforgattuk. A jövőben kicsit többet engedhetünk meg magunknak.

Gyerekkori jó barátok

Fotó: Béres Attila