A Casanova egyik kalandja alcímet viselő darab a hősszerelmes és Párma grófnője, Franciska közti szerelmi történetről szól. Velencéből való szökése után Casanova Bolzanóban száll meg egy fogadóban, ahol meglátogatja őt Párma grófja, és különös ajánlatot tesz neki. Mivel a fiatal grófné évek óta szerelmes a kalandorba, az öregedő gróf arra kéri őt, hogy töltsön feleségével egy szenvedélyes éjszakát, majd bántsa meg őt, és reggelre örökre ábrándítsa ki magából.

Miután az egyezség megszületik, Casanova női ruhát ölt, abban indulna az álarcosbálba, hogy találkozzon a grófnéval, ám a férfinak öltözött asszony meglepi a szobájában. A szerepek ezt követően felcserélődnek: Franciska játssza az epekedő hódítót, a szerelem érzése elől menekülő Casanova pedig elutasítja őt. A gróf elképzelésével ellentétben a szerelmesek végül úgy válnak el egymástól, hogy a nő sérti meg örökre a férfit, aki soha többé nem tudja őt elfelejteni.

Az 1940-ben írt regény húsz évvel ezelőtt jelent meg franciául Natalia Zaremba-Huzsvai és Charles Zaremba fordításában az Albin Michel kiadónál. Utolsó három fejezetét dramatizálta a rendező Jean-Louis Thamin és a főszerepet alakító Jean-Marie Galey.

A rendező elmondta: eredetileg a Franciskát alakító Teresa Ovidio ötlete volt a regény színpadra vitele. Jean-Louis Thamint azonnal magával ragadta a szöveg szépsége és annak párbeszédes formája, amelyben gyakorlatilag egyetlen szót sem kellett változtatni a színpadi adaptációhoz.