– A tavaly év végén megjelent Social Free Face-lemez címe – Harcban a világgal – meglehetősen dühös. Egyszerű a kérdés: miért?
– Azért, mert olyan világban élünk, hogy szinte tényleg mindenki mindenki ellen harcol, ahogy a napi megélhetésért is. Mindennapi gondot jelent az, hogy az ember lássa a holnapot, az emberek többsége sajnos el van keseredve. Talán arról szól ez a cím, hogy mindenkinek megvan a maga harca a világgal szemben, mindenki megvívja a maga csatáját.

– Akkor itt nem valami tiniket jellemző lázadásról van szó, mindannyian meglett, felnőtt emberek vagytok.
– Persze hogy nem, sőt! Gyerekeket nevelünk, tudjuk, hogy miről szól az élet. Tényleg szörnyű, hogy mindent behálóz és körbefon a pénz, minden ekörül forog. Ez határoz meg mindent, erre mennek rá akár az emberi kapcsolatok is.

– Hogyan érhető el az új lemez? Korábban csak az internetről volt letölthető.
– Sürgősen ki akartuk hozni a lemezt, ezért tettük letölthetővé. De ettől eltekintve a korong a zenekarnál kapható „nyomtatott verzióban” is. Nincs mögöttünk nagy menedzsment, a koncerteken meg tudják venni a srácok a korongot, ám ha megkeresnek minket, akkor szívesen postázzuk is. De inkább a koncerteken jutnak hozzá a srácok.

Fotó: myspace/socialfreeface


– Milyen a fogadtatása a lemeznek?
– Pozitívak a visszajelzések. Az SFF nem arról híres, hogy évente új lemezeket dob ki, de ez is megint csak a pénzre vezethető vissza. Nagyon örülünk, hogy sokan letöltötték az anyagot, a koncerteken az első sorból kiabálják bele az arcunkba a szövegeket. Nagyon fiatal a mostani közönség, persze megvan a régi kemény mag is; sok az olyan fiatal srác, aki most kezdi kapiskálni az életet, sőt sokan vannak lányok is a koncerteken.

– Tavaly év végén voltam koncerteteken, ahogy láttam, igen nagy volt az őrület.
– Nagyon jó volt, és mi is folyamatosan próbálunk megújulni. Sajnos öt-hat évente van egy doboscsere, de ez is mindig új lendületet ad a zenekarnak. Az is nagy öröm, hogy van néhány olyan coloniás (Savaria Colonia Hardcore crew – a szerk.) zenekar is, akikben látom a tüzet, s ez nekünk is sok energiát nyújt. Amiből úgy istenigazából erőt meríthetünk: ami energiát mi adunk a színpadról, azt a közönségtől többszörösen kapjuk vissza.

– Nos, ezt meg tudom erősíteni, a srácok majdnem lebontották a színpadot. Kérdés, hogy ez meddig megy még. Hogyan látod, milyen formában van a magyar hardcore színtér?
– A magyar hardcore színtér most feltörekvő stádiumban van, ahogy említettem, nagyon sok a fiatal a színtéren, akik még csak most keresik a helyüket a világban. De én mindig pozitívan állok ehhez; egyszer sokan, egyszer kevesebben vagyunk a koncerteken. Úgy látom, most túl vagyunk a hullámvölgyön.

– Ha most kivesszük Budapestet, Szombathelyet és Egert a pakliból, milyen a helyzet koncertügyileg a vidék más pontjain?
– Jellemző a 150-200 ember, ők mindig ott vannak. Ahhoz képest, hogy esetleg jól „megtámogatott” zenekarok koncertjein néha alig vannak 20-an, 30-an, ezek jó arányok. Ráadásul a mi közönségünk kevésbé felhígult, hiszen mégis csak egy rétegzenét játszunk. Aki lejön, az csak miattunk van ott, ami nagyon fontos.

Nem hiányoznak a régi, legendás hardcore zenekarok? Már csak az SFF maradt állva.
– Dehogynem! Nagyon hiányoznak a régi zenekarok. Annyi a hátulütője a mostani fiatalodásnak, hogy régebben családiasabb volt a színtér. De zárójelben hozzátenném: a mostani szombathelyi zenekarokkal megvan ez a családias érzés, de a más városban tevékenykedőket kevésbé ismerjük. Nagyon hiányzik a Burning Inside, a Dawncore vagy éppen a Newborn. És sorolhatnám még a zenekarokat…