A legendás New York-i rap trió alapító tagjánál 2009-ben diagnosztizálták a rettegett kórt. Az állapota miatt már nem tudott részt venni az április közepén megtartott Rock N Roll Hall Of Fame beiktatáson sem Clevelandben, ahol a Beastie Boys bekerült a hallhatatlanok közé.

A korát zenei alapon jó előre meghaladó csapatot az MCA művésznéven nyomuló Adam még 1979-ben alapította Mike „Mike D” Diamond és Adam „Ad-Rock” Horowitz társaságában. Hazánkban kétszer jártak, először 1995-ben a hajdani legendás Fekete Yuk helyén alakult Rocklandben zúztak (Adamék a színpadot, a közönség kint rekedt része pedig a srácok turnébuszát ). Másodjára a Balaton Sound fesztiválon láthattuk őket Zamárdiban, 2007-ben.

A Beastie Boys esetében a legkevésbé sem hat elcsépelten az "úttörő zenekar" kifejezés. Megjelenésükig a fehér rapper fogalma legfeljebb csak a feketék között mesélt viccekben létezett. Mint nem először az amerikai zene történetében, itt is a különféle zenei kultúrák légyottja áll a siker mögött. A három New York-i, – pontosabban Manhattan/Brooklyn kötődésű –, zsidó gyökerekkel bíró srác először a hard-core zenében kereste a saját útját, ami a punkkal együtt inkább számított akkoriban a fehér kölkök önkifejezési formájának, ha már színkódok alapján akarjuk besorolni az irányzatokat.



A hip-hop kultúra elmélyítése viszont jó ideig egyértelműen a feketék kiváltsága volt, aminek gyökerei a block party-k világába nyúlik vissza. A rap, amit pontatlanság lenne énekbeszédnek fordítani, eleinte nem volt több hangulatfokozó felszólításoknál, ritmikus bekiabálásoknál. Hozzáadva a szkreccselést és az ismétlődésekre, tört ütemekre épülő zenei hátteret máris a hip-hop alapelemeiről beszélünk.

A nyolcvanas évek közepére a rap már olyan társadalomkritikus megnyilvánulássá mélyült, amire oda kellet figyelni. Elég csak megemlíteni, hogy Amerika egyik legismertebb filozófusa, Richard Shusterman magyarul is olvasható művében (Pragmatista esztétika) önálló fejezetet szentelt a hip-hop kultúra méltatásának. Végül persze a kommercionalizmus ezt a műfajt is maga alá gyűrte, éppen ezért nehéz lenne egyenlőségjelet tenni mondjuk a lányszobakedvenc Jay-Z és a harcos kiállású, műfajteremtő N.W.A. (Niggaz Wit Attitudes) között, de azért még ma is kézenfekvőbb rapszövegbe foglalni a szociális megkülönböztetésből vagy a gettóérzésből fakadó keserűséget, mint mondjuk oratóriumba.

A mából visszatekintve a Beastie Boys eleinte inkább bulit láthatott a hip-hop műfajában, erre jó eséllyel következtethetünk alábbi, ikonikussá vált klipjükből is.



De már ekkor is jellemezte őket egyfajta szintetizáló hajlam, hiszen örömmel működtek együtt a metálszíntéren elismert Slayers gitárosával. Ez az attitűd végigkísérte egész pályájukat, arról nem is beszélve, hogy maguk is örömmel vettek kézbe hangszereket, remek instrumentális dalokat komponálva. Az áttörést jelentő, 1985-ös Licensed to Ill kereskedelmi sikere óta nem nagyon tudtak mellényúlni. Turnéztak Madonnával, eladtak nagyjából 40 millió lemezt. A kezdeti sikerek nem válaszhatók el a producerlegenda Rick Rubin bábáskodásától sem, később viszont maguk vették kézbe ügyeket,saját kiadót is alapítottak Grand Royal néven, és jó szemmel fedeztek fel tehetségeket.



Pályafutásuk kiemelkedő csúcspontja a '94-es Ill Communication. Érdekes egybeesés, hogy ekkor jött a Ponyvaregény is, és van némi hasonlóság a BB felfogása és Tarantino zsenije között. Többek között a jól eltalált stílusorgiák terén, hiszen a fehér rapperek is úgy tudták megidézni mondjuk a hetvenes évek zs-kategóriás sorozatainak világát a Sabotage klippjében zeneileg és látványilag - ez utóbbiban persze Spike Jonesnak is volt némi szerepe -, hogy az egyszerre főhajtás a popkultúra felé, valamint gyilkos paródia is egyben. De a szintén emlékezetetes Intergalactic klipje a most elhunyt Yauch rendezői tehetségét dicséri.

Adam Yauch 47 éves volt.