Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kis belgiumi falu valahol Vallóniában. Alig laktak benne hatszázan. Mindenki, aki ott élt, vagy földműveléssel foglalkozott, vagy a közeli börtön alkalmazottja volt. Egy falunyi börtönőr élt ott.

Élt itt egy kisfiú, Stany, aki azonban sem paraszt nem akart lenni, sem börtönőr, viszont nagyon szeretett rajzolni. Felkerekedett hát, és elment a messzi Brüsszelbe, hogy ott kitanulja az illusztráció művészetét. Hamar rájött azonban, hogy Brüsszel lehet Európa fővárosa, de a művészeté már kevésbé. Vágyai, kíváncsisága tehát hajtották egészen Budapestig, ahol aztán szerelembe esett egy képzőművész lánnyal.

Forrás: Stany Spote

 

Itt maradt, majd Rákoscsabán talált picinyke házikót, ami mellett kiszáradt patakmeder húzódott, és amelynek kertje a mesék ligete volt. Aztán csoda történt: előbb megérkezett a párhoz Lizi hercegnő, rá pár évvel pedig André lovag. És mindezt – hála Istennek – mi is láthatjuk, hisz’ az egész mese igazából valóság.

A mesebeli hercegnő Rákoscsabán jár általános iskolába, hős lovagunk pedig négyéves most. Mesemondónk évekig a Könyves Kálmán Gimnáziumban dolgozott franciatanárként, most meg valami cégnél él a nyelvéből. Mert a mesékre sajnos kevesen vevők. Az új belga nagykövet azonban, aki maga is a város közepén él egy reliktumként megmaradt régi házban, vevő erre a mesére, ezért vált lehetővé, hogy Stany Spote alkotásaiból kiállítás nyílt.

André lovag a valóságmese kellős közepén

Forrás: Stany Spote

 

Stany Spote gyerekkönyvei nemcsak azért szépek, mert a frankofón gyermekkönyvekhez méltón magas grafikai színvonalon készültek, hanem azért is, mert világuk minden meseszerűségével együtt valóságos. Nézőpont kérdése csak, mi a mese, hiszen – ha úgy akarjuk – szemlélhetjük életünket egyszerű taposómalomként is. Láthatjuk magunkat is teljesen szürkének és hétköznapinak – alapvetően a rákoscsabai Spote családban sincs semmi különös. Mégis minden különleges bennük, mert a hétköznapjaik formálódnak mesévé. A család kis hercegnője és lovagja a könyvek lapjain valós hősök, játékok, babák életre kelnek, hétköznapjaik momentumai megelevenednek.

Lizi hercegnő a meséből mesét álmodik

Forrás: Stany Spote


Stany Spote sokszor gyermekei rajzait is belekomponálja munkáiba, képzőművész felesége is részt vesz a részletek kidolgozásánál, ezért amit látunk, valóban családi munka; egy egyszerű, szerető család munkája. Stany Spote-nak nem ez az első kötete, viszont egészen biztos nem is az utolsó. Stany képeit lehetne hosszan elemezni, de felesleges, mert igazi értékük nem is annyira rajzi vagy valamiféle „beux arts” képében mutatkoznak meg, hanem varázslatos őszinteségükben. Őszinte szeretetből rajzolt, őszinte képek, amelyek rádöbbentenek arra, hogy a mesék körülöttünk történnek, csak legyen, aki észreveszi őket.