Szárnyas fejvadász

Mind a mai napig az egyik leghíresebb (ha nem a leghíresebb) Dick-adaptáció, mely a mester kissé nyakatekertebb, Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című ’68-as regénye alapján készült. Aki a nyolcvanas években eszmélt, annak a jó eséllyel a retinájába ivódott nem csak a retinavizsgálattal folytatott vallatás képsora, vagy az akkor elképesztőnek ható technikai környezet, hanem a szennyezett savas-ködös nagyvárosi éjben bolyongó Harrison Ford alakja is, aki a film noirok kiégett nyomozóhoz hasonló eltökéltséggel és fásultsággal nyomoz az életük meghosszabbításáért mindenre képes, emberfeletti képességekkel rendelkező robotok, vagyis a replikánsok holléte után. Ridley Scott egészen lírai módon nyúlt az alapanyaghoz, a mából nézve ezért már sajnos sokkal inkább tűnik helyenként giccsbe hajló művészfilmnek a végeredmény, mintsem időtálló sci-fi klasszikusnak. Mindez ott éri el a tetőfokát, amikor a korszak fő kulturális exportcikke, a fő replikánst játszó Rutger Hauer egy fehér galambot simogatva elmélkedik a mulandóságon. Az eredeti változat túl emészthetetlennek minősült, ezért Scott egy fogyasztóbarátabb verziót volt kénytelen összevágni, ami segített a nézőknek abban, hogy követni tudják a kissé kusza cselekményt.



Total Recall – Az emlékmás

Ha az előbb azt mondtuk, hogy sokaknak egészen biztosan felvillan néhány képkocka a film címének említésekor, akkor ez talán még inkább érvényes a Paul Verhoeven által rendezett Emlékmásra – és nem csak a „hárommellű nőre” gondolunk… A sajátos pályát befutó holland direktor nem véletlenül lett kiválasztva a feladatra: a Robotzsaruval már bizonyította rátermettségét a sötét jövővíziók megteremtése terén. A film cselekménye a Dick által annyiszor tollhegyre tűzött „mi a valóság” problémakör látványos elővezetése: hőse, az egyszerű építőmunkásként dolgozó Douglas Quaid valami homályos érzéstől hajtva szeretne a Marsra látogatni, de felesége nem lelkesedik az ötletért. A férfi végül felkeres egy ügynökséget, akik az ügyfelek agyába emlékképeket ültetnek, ez esetben akár egy Mars-utazásét is. Csakhogy komplikációk adódnak, és Quaid élete pokollá változik, meg akarják ölni, és abban sem lehet biztos, hogy felesége és legjobb barátja vajon tényleg azok-e, akiknek kiadják magukat… A film annak ellenére bővelkedik látványos képsorokban, hogy nagyjából az utolsó olyan produkció volt, amiben a trükköket java részét makettek segítségével oldották meg.


Kamera által homályosan


A kis párkapcsolati történetekre specializálódó Richard Linklater, a Mielőtt felkel a nap, Az élet nyomában, a Visszajátszás és a Mielőtt lemegy a nap filmek rendezője 2006-ban dolgozta fel Dick azonos című művét. Szokásától eltérően kihagyta a stábból Ethan Hawke-ot és helyette Keanu Reevest, Robert Downey Jr.-t és Winona Rydert nyerte meg a Kamera által homályosan főszerepeire, amely ugyan játékfilmként forgott le, de a végén animációs filmet készítettek belőle. A kész anyagot animátorok másfél évnyi munkával rajzolták ki az összevágott élőszereplős filmből. A végeredmény egy olyan szürreális hangulatú mozi, amilyennek az eredeti munkát Dick készítette: a történet ugyanis az író drogos élményein alapul. A jövőben játszódó sztori szerint az USA lakossága zömében drogfüggő, a politika pedig titkos ügynök hálózattal poloskázza be az egész országot. A kábítószer hatására lassan nemcsak a képzelet és valóság keveredik, hanem a megfigyelés és megfigyeltség szerepei is.


Sorsügynökség


Matt Damon főszereplésével afféle „mi lett volna ha…” játék formálódik a Sorsügynökség című filmből. A címben is szereplő ügynökség és munkatársai feladata, hogy mindenki a sorsának megfelelő életet éljen, attól véletlenek hatására ne térjen el. Ha pedig ez bekövetkezne, akkor az ügynökök korrigálják a valóságot. Egy politikus, aki szenátori ambíciókat dédelget megismerkedik egy lánnyal, de a sors mindenáron azt akarja, hogy a találkozásnak ne legyen folytatása. A férfi viszont szó szerint saját kezébe veszi a sorsát, s szembeszállva az ügynökséggel, letérne a számára megírt életgörbétől. A nagy költségvetésű hollywoodi thriller nyomokban filozófiai és sci-fi elemeket is tartalmaz, miközben igyekszik a romantikus cselekményszálat is játékban tartani. A végeredmény szórakoztató blockbuster, amit világszerte kedvelt a közönség.


A felejtés bére

Még egy történet, amelyben a memóriatörlés, a múltbeli titkok kísértése játszik kulcsszerepet. Ezúttal John Woo vállalta magára Dick azonos című novellájának filmre vitelét. Az ezredfordulót követően sokat foglalkoztatott távol-keleti rendező a Mission: Impossible 2 és az Ál/arc ajánlóleveleivel, valamint A fegyverek szava hatalmas bukásával vágott bele A felejtés bérébe, Ben Affleckkel a főszerepben. Utóbbi számítástechnikai gurut alakít, aki úgy dolgozik multiknak, hogy küldetései végén biztonsági szempontok miatt törlik a memóriáját. Egy ilyen memóriatörlés után persze jól átverik, ő pedig egy borítéknyi tárggyal igyekszik összerakni múltját, s persze bosszút állni a rosszfiúkon. A figyelemreméltó felütés ellenére A felejtés bére nem lett sikeres darab, s ezzel John Woo ki is írta magát a hollywoodi elitklubból. Ben Affleck és Philip K. Dick viszont továbbra is népszerűek maradtak.



Különvélemény

Különös aktualitását adja ennek a filmnek, hogy a napokban felröppent a hír: a bűnözők várható cselekedeteit nem is olyan sokára tényleg meglehetős biztonsággal lehet majd modellezni, mindenféle számítások no meg a fejlett infotechnológia segítségével. A Különvéleményben ez a jövő már létezik, mondhatni valóra vált az ártatlanság kora: igaz, itt nem a matematika, hanem három különös, telepatikus képességgel rendelkező lény segíti azt a különleges rendőri osztagot, akinek tagjai az előtt képesek lecsapni, hogy a bűneset megtörténne. Ez így nagyon szépen hangzik, de persze nem lenne Philip K. Dick a történet kiagyalója, ha nem derülni ki: a nyugodt felszín mögött sötét titok rejtőzik. A Tom Cruise által játszott rendőr ugyanis azzal kénytelen szembesülni, hogy a jelentés szerint ez egyszer ő fog gyilkosságot elkövetni. A tévedés pedig – elvileg – kizárva… Ettől kezdve persze felgyorsulnak az események, és ha nem is az a legemlékezetesebb Dick-alapú mozi – ahhoz többek között kissé túl steril –, unatkozni nem fog a néző.



Akad még bőven filmcsokor!