Rendesen meglepődhettek az áprilisi Coachella Fesztivál látogatói, amikor a nyugati parti hiphopszíntér két legnagyobbja, Dr. Dre és Snoop Dogg között egyszer csak feltűnt az 1996-ban meggyilkolt 2Pac Shakur. Na nem azért, mintha nem lett volna beharangozva az akció már jó előre, hanem mert olyan jól sikerült. Ugyan Dr. Dre közvetlenül a koncert előtt leszögezte egy villáminterjúban, hogy néhai cimborájának hologrammását csak erre az egy alkalomra veszik elő, de alig telt el néhány hét, és máris arról szóltak a pletykák, hogy 2Pac ismét „turnézni fog”.

Johnny Cash és Mozart

Aztán pedig az történt, ami ilyenkor szokott: a szellemet nem lehet visszazárni a palackba, vagy ha úgy tetszik, lezavarni a színpadról. Megjelent először egy viccnek szánt plakát, amely egy háromnapos Coachella hologramfesztivált népszerűsít. Ott van rajta gyakorlatilag a teljes pop és rock 'n roll panteon: Jimi Hendrix, Bob Marley, Michael Jackson, Johnny Cash, James Brown – és Wolfgang Amadeus Mozart. Kicsit morbid módon olyan együttesek „részvételét” is jelezték, akiknek még vannak életben maradt tagjai.

De aztán komolyra fordult a dolog. Úgyhogy Roger Taylor közölte is, hogy ő nem akar egy olyan Queenben dobolni, amelyben egy hologram-Mercury énekel. „Nem akarok régi barátom hologram másával megjelenni, csak az igazival” – mondta, hozzátéve: ezt leszámítva nincs baja a megoldással, vagy azzal, ha más használja. Annyira nincs, hogy a Queen-dalokból építkező We Will Rock You című musicalbe még ők is betették 21 éve elhunyt énekesük digitális mását. Igaz, nem úgy, mint ahogy a Coachellán megjelent 2Pac, az Taylor szerint „csak kétdimenziós, tulajdonképpen nem is hologram”. Valóban nem az, egy XIX. századi, Pepper szelleme nevű trükköt vetettek be, amelyet a Digital Domain csúcstechnikájával turbósítottak fel. A módszert Benjamin Button különös élete, a TRON: Örökség és a Tetovált lány című filmekben is alkalmazták.


Hagyatékkezelők és örökösök groteszk ötletei

Jelent már meg ezzel az eljárással Madonna és Al Gore is a színpadon, mégsem indítottak el a mostanihoz fogható, nem egyszer éles vitákat kiváltó mániát. Most viszont Jim Morrison örökségének kezelője már azon dolgozik, hogy a Doors énekesének képmása megtehesse azt, hogy odamegy a közönség egy tagjához, a szemébe nézve énekel neki, majd fogja magát a Gyíkkirály, hátat fordít, és elmegy. Készülnek Marilyn Monroe halálának ötvenedik évfordulójára is, igaz, a jogdíjakkal még van egy kis gubanc, de a meglehetősen groteszk terv már megvan: természetesen élőnek tetsző koncerttel ünnepelnék meg a szexszimbólum eltávoztának jubileumát.

Lisa Marie Presley, a rock 'n roll királyának lánya is jelezte, hogy amennyiben ízlésesen jelenítik meg apját a színpadon, neki nincs kifogása ellene. Hozzá kell tennünk azonban, hogy Lisa Marie anyagilag is érdekelt az ügyben: kisebbségi tulajdonosa az Elvis-hagyatékot kezelő cégnek. És még valami: a Billboardnak adott nyilatkozatában fura módon egy szóval sem említi, hogy mit szólna második férjének hologrambulijához. Pedig őt úgy hívták, hogy Michael Jackson. De Jacko rajongói se keseredjenek el: a tervek szerint a Jackson 5 tagjaként fogják kivetíteni, vagyis még az is lehet, hogy gyerekként, amikor még cérnahangon énekelte az ABC-t.

Legnyomorultabb, akarat nélküli bábuk


Látjuk tehát, hogy az örökösök és a vagyonkezelők 2Pac másának sikeréről értesülve sorra állnak elő azzal, hogy hát már ők is évek óta tervezik a digitalizálását ennek vagy annak a sztárnak. Hogy a közönség részéről lesz rá igény, az biztos: a nosztalgiának aligha van ennél tökéletesebb megjelenítési formája. Viszont a továbblépés nem biztosított, hiszen a vetítők csak hozott anyagból tudnak dolgozni, vagyis akármilyen tökéletes is az illúzió, 2013-ban csak azt az 1970-es Hendrixet láthatjuk, akiről jó eséllyel HD minőségű DVD is készült. Ha ezt levetítik, akkor ugyanaz történik majd a színpadon, amit a házimozirendszerünkben is láthatunk. Ha pedig ezen felvételek alapján vágják össze a koncertet, akkor ott bizony nem a gitármágus zsenije érvényesül majd, hanem a digitalizáló dramaturgiai érzéke.

Elkaszálhatja a trendet még más is. Olvasva a jelenségről szóló cikkek kommentjeit, kiderül, hogy nem mindenki szeretné megtapasztalni azt, amit Stephen King Haver, baromi jó zenekaruk van című novellájának főszereplői. A mű eltévedt utazói ugyanis egy olyan kisvárosban kötnek ki, ahol elhunyt rocksztárok (nagyjából azok, akiket fent említettünk) élnek, dolgoznak és zenélnek. A rajongók közül sokan állítják: valószínűleg King novellahőseihez hasonlóan a hideg futkosna a hátukon, ha szeretett és elsiratott kedvencüket újra látnák, amint felszántja a színpadot.

Egy magyar rockzenei újság oldalán például ezt írta egy hozzászóló: „Kicsit olyan érzésem támad tőle, mintha visszarángatnák őket a sírból, és zsinórokon cibálva táncoltatnák őket a tömeg előtt, úgy, hogy ők ez ellen semmit nem képesek tenni, és ezzel a hatalmas emberekből a legnyomorultabb akarat nélküli bábukat hoznak létre”.