Zene

Nyomorult bábut csinálnak Elvisből és Hendrixből

Tompos Ádám, 2012. június 18., hétfő 11:42, frissítve: hétfő 12:26
Tökéletesített nosztalgia? Csúcsra pörgetett popbiznisz? Kegyeletsértés? Mindhárom, vagy egyik se? Óriási vitákat, bevételeket generál a zenei világban áprilisban felbukkant hologrammánia. Halott zenészek kelhetnek ismét útra, vagy "koncerttel ünneplik" saját elhunytuk 50 éves évfordulóját. És mindezt már Stephen King is megírta.

Rendesen meglepődhettek az áprilisi Coachella Fesztivál látogatói, amikor a nyugati parti hiphopszíntér két legnagyobbja, Dr. Dre és Snoop Dogg között egyszer csak feltűnt az 1996-ban meggyilkolt 2Pac Shakur. Na nem azért, mintha nem lett volna beharangozva az akció már jó előre, hanem mert olyan jól sikerült. Ugyan Dr. Dre közvetlenül a koncert előtt leszögezte egy villáminterjúban, hogy néhai cimborájának hologrammását csak erre az egy alkalomra veszik elő, de alig telt el néhány hét, és máris arról szóltak a pletykák, hogy 2Pac ismét „turnézni fog”.

Johnny Cash és Mozart

Aztán pedig az történt, ami ilyenkor szokott: a szellemet nem lehet visszazárni a palackba, vagy ha úgy tetszik, lezavarni a színpadról. Megjelent először egy viccnek szánt plakát, amely egy háromnapos Coachella hologramfesztivált népszerűsít. Ott van rajta gyakorlatilag a teljes pop és rock 'n roll panteon: Jimi Hendrix, Bob Marley, Michael Jackson, Johnny Cash, James Brown – és Wolfgang Amadeus Mozart. Kicsit morbid módon olyan együttesek „részvételét” is jelezték, akiknek még vannak életben maradt tagjai.

De aztán komolyra fordult a dolog. Úgyhogy Roger Taylor közölte is, hogy ő nem akar egy olyan Queenben dobolni, amelyben egy hologram-Mercury énekel. „Nem akarok régi barátom hologram másával megjelenni, csak az igazival” – mondta, hozzátéve: ezt leszámítva nincs baja a megoldással, vagy azzal, ha más használja. Annyira nincs, hogy a Queen-dalokból építkező We Will Rock You című musicalbe még ők is betették 21 éve elhunyt énekesük digitális mását. Igaz, nem úgy, mint ahogy a Coachellán megjelent 2Pac, az Taylor szerint „csak kétdimenziós, tulajdonképpen nem is hologram”. Valóban nem az, egy XIX. századi, Pepper szelleme nevű trükköt vetettek be, amelyet a Digital Domain csúcstechnikájával turbósítottak fel. A módszert Benjamin Button különös élete, a TRON: Örökség és a Tetovált lány című filmekben is alkalmazták.


Hagyatékkezelők és örökösök groteszk ötletei

Jelent már meg ezzel az eljárással Madonna és Al Gore is a színpadon, mégsem indítottak el a mostanihoz fogható, nem egyszer éles vitákat kiváltó mániát. Most viszont Jim Morrison örökségének kezelője már azon dolgozik, hogy a Doors énekesének képmása megtehesse azt, hogy odamegy a közönség egy tagjához, a szemébe nézve énekel neki, majd fogja magát a Gyíkkirály, hátat fordít, és elmegy. Készülnek Marilyn Monroe halálának ötvenedik évfordulójára is, igaz, a jogdíjakkal még van egy kis gubanc, de a meglehetősen groteszk terv már megvan: természetesen élőnek tetsző koncerttel ünnepelnék meg a szexszimbólum eltávoztának jubileumát.

Lisa Marie Presley, a rock 'n roll királyának lánya is jelezte, hogy amennyiben ízlésesen jelenítik meg apját a színpadon, neki nincs kifogása ellene. Hozzá kell tennünk azonban, hogy Lisa Marie anyagilag is érdekelt az ügyben: kisebbségi tulajdonosa az Elvis-hagyatékot kezelő cégnek. És még valami: a Billboardnak adott nyilatkozatában fura módon egy szóval sem említi, hogy mit szólna második férjének hologrambulijához. Pedig őt úgy hívták, hogy Michael Jackson. De Jacko rajongói se keseredjenek el: a tervek szerint a Jackson 5 tagjaként fogják kivetíteni, vagyis még az is lehet, hogy gyerekként, amikor még cérnahangon énekelte az ABC-t.

Legnyomorultabb, akarat nélküli bábuk


Látjuk tehát, hogy az örökösök és a vagyonkezelők 2Pac másának sikeréről értesülve sorra állnak elő azzal, hogy hát már ők is évek óta tervezik a digitalizálását ennek vagy annak a sztárnak. Hogy a közönség részéről lesz rá igény, az biztos: a nosztalgiának aligha van ennél tökéletesebb megjelenítési formája. Viszont a továbblépés nem biztosított, hiszen a vetítők csak hozott anyagból tudnak dolgozni, vagyis akármilyen tökéletes is az illúzió, 2013-ban csak azt az 1970-es Hendrixet láthatjuk, akiről jó eséllyel HD minőségű DVD is készült. Ha ezt levetítik, akkor ugyanaz történik majd a színpadon, amit a házimozirendszerünkben is láthatunk. Ha pedig ezen felvételek alapján vágják össze a koncertet, akkor ott bizony nem a gitármágus zsenije érvényesül majd, hanem a digitalizáló dramaturgiai érzéke.

Elkaszálhatja a trendet még más is. Olvasva a jelenségről szóló cikkek kommentjeit, kiderül, hogy nem mindenki szeretné megtapasztalni azt, amit Stephen King Haver, baromi jó zenekaruk van című novellájának főszereplői. A mű eltévedt utazói ugyanis egy olyan kisvárosban kötnek ki, ahol elhunyt rocksztárok (nagyjából azok, akiket fent említettünk) élnek, dolgoznak és zenélnek. A rajongók közül sokan állítják: valószínűleg King novellahőseihez hasonlóan a hideg futkosna a hátukon, ha szeretett és elsiratott kedvencüket újra látnák, amint felszántja a színpadot.

Egy magyar rockzenei újság oldalán például ezt írta egy hozzászóló: „Kicsit olyan érzésem támad tőle, mintha visszarángatnák őket a sírból, és zsinórokon cibálva táncoltatnák őket a tömeg előtt, úgy, hogy ők ez ellen semmit nem képesek tenni, és ezzel a hatalmas emberekből a legnyomorultabb akarat nélküli bábukat hoznak létre”.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása