Juan Ramírez de Lucas (1917–2010) röviddel halála előtt adta át Lorca levelét és a tőle származó több más emléket, köztük a szerelmetes versikét testvérének azzal a kéréssel, hogy halála után hozza nyilvánosságra az iratokat. A műgyűjtő több mint hét évtizeden át tartotta titokban fiatalkori viszonyát a homoszexualitását nyíltan vállaló nagy spanyol költővel.

A két férfi Madridban ismerkedett meg, ahol Ramírez államigazgatást és színjátszást tanult. A polgárháború kitörésétől és a francóisták hatalomra kerülésétől tartva azt tervezték, hogy együtt Mexikóba menekülnek. A 19 éves, az akkori törvények szerint még fiatalkorú egyetemista hazautazott szülővárosába, Albacetébe, hogy szülei engedélyét kérje a külföldre utazáshoz. A szülők azonban hallani sem akartak arról, hogy fiuk az Újvilágba távozzon egy másik férfi oldalán, s Ramírez erről levélben értesítette a Granadában várakozó Lorcát. A költő erre a levélre válaszolva írta az 1936. július 18-i keltezésű háromoldalas, „Kedves Juanito!” kezdetű szerelmes levelet, amelynek létezése most ismertté vált. A levélben Lorca arra kérte kedvesét, hogy ne szegüljön szembe szüleivel, inkább próbálkozzon tovább a meggyőzésükkel.

Ugyanezen a napon indította el a polgárháborúhoz vezető katonai felkelést Francisco Franco, a későbbi diktátor, és a szerelmesek között megszakadt a kapcsolat, mert a költő városa a francóisták kezére került, míg Albacete a köztársaságiak ellenőrzése alatt maradt.

Lorcát, Spanyolország leghíresebb és ma is legtöbbet fordított költőjét, a 20. század egyik legnagyobb drámaíróját baloldalisága és homoszexualitása miatt a francóisták egy hónappal később meggyilkolták.