Posztumusz életműdíjat ítéltek oda L. Merényi Zsuzsának, az Állami Balett Intézet alapító tanárának. A Budapest Táncfesztivál záró estjén, vasárnap gálaműsorral emlékeznek meg a tánc világnapjáról a Fesztiválszínházban. Itt adják át a szakmai elismeréseket.

A táncoktatásért járó díjat Lovas Pál táncművész, balettmester, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola táncművészeti tagozatának tanára kapja. A tánctudományért díjjal Pálfy Gyula néptánckutatót, A táncművészetért díjjal pedig Hegedűs Sándor esztétát, tánckritikust, illetve Deák Gyula Leventét, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes igazgatóját, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnökét ismerik el.

Az évad legjobb pályakezdő táncművésze Dobrovics Réka (Inversedance, Fodor Zoltán Társulat), Leblanc Gergely (Magyar Nemzeti Balett) és Sánta Gergő (Honvéd Együttes ) lett. Az évad legjobb férfi táncművészének Molnár Zsoltot (Pécsi Balett) és Kádár Ignácot (Duna Művészegyüttes), az évad legjobb női táncművészének Gyurmánczi Diánát (Győri Balett) és Hargitai Mariannt (Közép-Európa Táncszínház) szavazták meg.

Az idei tánc világnapjára Harangozó Gyula Kossuth-díjas balettművész, koreográfus írt üzenet, amelyben rámutat: a tánc az egyik legősibb megnyilvánulási forma, amellyel ki tudjuk fejezni érzelmeinket, legyen az akár öröm, bánat vagy kilátástalan helyzetben bensőséges könyörgés egy felsőbb, megsegítő hatalomhoz. Kiemeli, hogy a tánc a mai világban a nemzetek közötti kommunikáció egyik legegyszerűbb és legcélravezetőbb formája, hiszen nem kell hozzá nyelvtudás, nem ismer határokat, rajta keresztül meg lehet szólítani a Föld bármelyik népét.

„Életem és pályafutásom során sokat járom a világot, számtalan emberrel találkozom és beszélek, hallgatom a véleményüket hazánkról. Ez alapján meggyőződésem, hogy napjainkban Magyarországnak szüksége van a kultúrájára, jobban, mint bármikor, ezen belül a táncművészetre, amely politikai és nyelvi határok nélkül pozitív üzeneteket közvetíthet a nagyvilágba” – írja üzenetében Harangozó Gyula.

Mint írja: ebben az egyre inkább merkantilista szemléletű világban országunk politikai elitjének fel kellene ismernie, hogy a magyar kultúrába fektetett pénz még ebben a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is az az invesztíció, amely a legjobb eredményt hozza a nemzet imázsa számára, ha kilépünk vele a nagyvilágba.