A párizsi Le Figaro riportja szerint 1970 óta, amikor megkötötték a kulturális javak illegális kereskedelme elleni nemzetközi egyezményt, ez az első UNESCO-kiállítás, amely a nagyközönségnek is dokumentálja a művészeti bűnözést és az ellene folytatott küzdelem eredményeit. Az utóbbiak fontosságát a brit alsóház egyik tanulmánya érzékelteti: a fegyver-, illetve a kábítószer-kereskedelem után ez az alvilági tevékenység méreteit tekintve a harmadik helyen áll, évente 6 milliárd dollárt képvisel csak az antikvitások illegális forgalma.

A veszély továbbra is nagy. A hatóságok mindmáig nem akadtak nyomára a líbiai Bengháziban tavaly tavasszal, a Moammer Kadhafi uralma ellen kirobbant lázadás idején eltűnt kincsnek. Az UNESCO és az Interpol egyaránt riadót fújt az utóbbi hetekben Szíriából és Egyiptomból eltulajdonított sok száz ókori mozaik ügyében: a nemrég még szűz földeken mindenfelé lyukak árulkodnak a régiségfosztogatók munkájáról.

A károk fényében megnyugtató olyan megkerült kincseket látni a párizsi kiállításon, mint Guercino és Ludovico Caracci festményei, vagy az a XII. századi elefántcsont kereszt, amely egy párizsi antikvárius üzletéből került elő. Aggasztó viszont, hogy még meglelt művek közül is nem egy komolyan károsodott a műkincsek konzerválásával mit sem törődő vagy ahhoz nem értő bűnözők kezén.

Martinez Möller, a kiállítás spanyol biztosa a francia lapnak nyilatkozva megjegyezte, hogy az tárlat változatossága is tükrözi az olasz művészeti örökség gazdagságát. Itália volt az első, amely külön csendőrségi szervezetet hozott létre az illegális műkincs-kereskedelem elleni küzdelemre. Háromszáz carabinieri nyomoz a tettesek után, jelezve, hogy milyen megkülönböztetett fontosságot tulajdonít az ország e témának. Franciaországban például alig 35-en dolgoznak a kulturális javak központi hivatalának (OCBC) bűnüldöző részlegén (az eltérés persze abból is adódik, hogy a franciák más szervezeti felépítésben próbálják megoldani ezt a feladatot).

A Párizsban bemutatott tárgyak mindegyike tiltott ásatásokból, tolvajlásból vagy tiltott exportból származik. „Javarészüket az 1980-as években tulajdonították el a magukat Indiana Jonesnak képzelő emberek – magyarázta Pasquale Muggeo olasz csendőrtábornok két – elektromos fűrésszel kivágott ˜– középkori falfreskó darab előtt állva. – Ezeket a freskókat például egy görög gyűjtő házában találták meg a velünk együttműködő athéni rendőrök, akik felismerték a művek olasz stílusjegyeit. A nyomozók főleg a régiségkereskedők és az internet révén forgalmazott lopott műkincsek felderítésében voltak eredményesek.”

Az UNESCO bemutatóján minden kiállított mű történetét is ismertetik. Köztük van Kolumbusz Kristóf 1493-ban íródott levele, amelynek latin betűs, igen ritka nyomtatott kiadását Fermo olasz város könyvtárából lopta el egy magát kutatónak kiadó imposztor, és helyére egy másolatot tett. Az olasz csendőrök hosszas kutatás után bukkantak az ilyen lopásokra specializálódott banda nyomára, de maga a levél csak később került elő, egy árverési ház rutinellenőrzése során. A megkerült értékes nyomtatvány ma a fermói könyvtár nagy becsben tartott darabja.

Negyven év alatt az olasz carabinierik nem kevesebb mint 800 ezer lopott vagy bűnös úton megszerzett, illetve hamisított műtárgyat találtak meg.