Schrammel Imre kiállítása a Vigadó Galériában

Grund

2014. március 26., szerda 19:27, frissítve: szerda 19:40

Pénteken nyílik a Kossuth-díjas keramikusművész életmű-kiállítása a megújult és kibővült Vigadó Galériában.

Különféle alkotói korszakainak munkái, köztük az Iparművészeti Főiskolán készített legkorábbi, valamint legújabb alkotásait is felvonultatja a most nyíló életmű-kiállítás – mondta el a Schrammel Imre, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

A nyolcvanéves művész a tárlaton bemutatja az épületkerámiáiról készült fotóit, a csaknem életnagyságú, égetett agyagszobrait, köztük aktokat és állatfigurákat, valamint a Herendi Porcelánmanufaktúra művészeti vezetőjeként készített Karnevál-sorozat több alakját, továbbá az ezekről készült vázlatokat.

Emellett látható lesz a Trianoni pietà című munkája: a több mint egy méter magas mű nőalakot ábrázol, ölében a megcsonkított testű Krisztussal.

Schrammel Imre felhívta a figyelmet az 1956-os szabadságharc ötvenéves évfordulójára készített Mulandóság című sorozatára, amely a forradalommal kapcsolatos személyes élményeit, emlékeit mutatja be, és amelynek több darabját is felvonultatja a kiállítás.

A főiskolás időszakot reprezentálja két korai kisplasztikája: a Csúnya csirke és a Cselló nevű dakszli kutya, amelyet ötven évvel ezelőtt, nagybácsijának mintázott.

A tárlat legtöbb alkotása az utóbbi időszakban született, ezek többsége kétalakos kompozíció. Ezek a munkák otthon voltak, így nem kellett őket múzeumokból összegyűjteni – jegyezte meg a művész.

A június 29-ig nyitva tartó életmű-kiállításra a herendi manufaktúra kávéházából költözik a Vigadó Galériájába az egyméteres, jelmezes porcelánalak, a Pestisdoktor, amelyen 34 nyelven, kézzel írt verssorok olvashatók Shelley-től Tóth Árpádon át Goethéig.

Schrammel Imre 1957-ben az Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Mesterei Borsos Miklós és Gádor István voltak. 1958-tól a főiskola tanára volt, majd 1993 és 1999 között az addigra egyetemi rangot kapott intézmény rektora. 1959 és 1962 között a Hollóházi Porcelángyár művészeti tanácsadójaként dolgozott. Nevéhez fűződik többek között az első, 1969-es magyarországi kerámiaszimpózium megszervezése.

Tanulmányúton Európa számos országa mellett Kínában is járt, vendégtanárként tevékenykedett Ausztriában, Görögországban, Izraelben, Kanadában, Németországban, az Egyesült Államokban és Japánban. Számos önálló kiállítást rendezett, műveit több nemzetközi díjjal jutalmazták. Főbb alkotásai közé tartozik a pécsi Nemzeti Színház domborműve (1986), a Herenden készített karneváli sorozat, a Nemzeti Színház épületszobrászati alkotásai (Szekeres Károllyal, 2001).

Forrás: MTI