A Hír TV Kontraszt című adásában Zelnik István ismét leszögezte: célja a Seuso-kincsek megvásárlása, hazahozatala, önálló múzeumban való elhelyezése, kutathatóvá tétele. Hozzáfűzte: magyar állampolgárként akarja a nemzeti vagyon részét képező kincseket 22 év után hazahozni. Hangsúlyozta: nem kérdőjelezi meg a magyar államnak a kincsek feletti tulajdonjogát. Az ilyen hírek félreértelmezésen alapultak − tette hozzá.

A műgyűjtő megerősítette: aláírt szerződése van a kincsek megvásárlásáról. Arról azonban nem volt hajlandó nyilatkozni, tulajdonjogra vagy kezelési jogra vonatkozik-e a dokumentum. Mint mondta, a vételárról azért nem beszélhet, mert a szerződés szerint azt csak az aláíró felek hozzájárulásával tehetné. Idén május 31-én írta alá a kincsek felének megvásárlásáról szóló szerződést. Megjegyezte: a szerződésről a kormány is kapott másolatot, ám jelenlegi kulturális államtitkársággal nem vette fel a kapcsolatot.

A beszélgetésből az sem derült ki, Zelnik István kivel kötött szerződést a műkincsek megvásárlásáról. A műgyűjtő állította: a Seuso-lelet a brit jog szerint piacképes. A műsorvezető ezzel szemben a kincsekkel foglalkozó korábbi kormánybiztost idézte, aki szerint a kincsek nem piacképesek. A kincsek hazahozatalával kapcsolatos jogi kérdéseket a műgyűjtő azzal vágta el: nem az ő tiszte az ügy jogi részleteinek tisztázása. „Magyarországi illetékeseknek kell a megfelelő jogi formát megtalálniuk” − mondta.

Zelnik István felidézte: másfél évvel ezelőtt állapodott meg arról Szőcs Géza akkori kulturális államtitkárral, hogy megkísérli a Seuso-kincseket visszahozni az országba. A megegyezés szerint saját költségére és felelősségére kideríti a kincs tulajdonosainak kilétét és azt, hogyan hozható haza a lelet. Ezután tárgyalásokat folytatott a kincsek megvásárlásáról, azokról rendszeresen tájékoztatta a magyar illetékeseket.

A római kori Seuso-kincs az egykori Pannoniából származik. Az ezüsttárgyakat vélhetőleg Polgárdi környékén illegálisan ásták ki, valószínűleg közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai műkincspiacra. A tizennégy ismert darabot 1980 és 1987 között vásárolta meg egy Lord Northampton vezette angol befektetési társaság. A magyar kormány 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, de 1993-ban New Yorkban elvesztette az igény érvényesítésére indított pert.