Szenzációs felfedezésről beszélnek az European Space Agency (ESA) szakemberei. Ugyan korábban már sikerült vízzel telített napgyűrűket megfigyelni, de ezek túl közel voltak az atomkohókhoz, melyek kisöprik közvetlen közelükből a gőzt, amit jellemzően a külső bolygók gyűjtenek be. Azonban a Földünktől 175 fényévnyire található TW Hydrae „udvara” 200 csillagászati egységre (Nap–Föld-távolság) található a központi csillagtól, ami ideális távolság az olyan jeges üstökösök kialakulásához, melyek későbbi vándorlásuk során elszállíthatják az élet alapját a belsőbb bolygókra.

Fotó: NASA
A galaktikus ékszert az ESA 2009-ben útjára bocsátott Herschel űrteleszkópja pillantotta meg, „amely az eddigi legfinomabb infravörös tartományban tett megfigyeléseket szolgáltatja”. Az eszköz 1,5 millió kilométerre „nyugszik” Földünktől egy úgynevezett Lagrange-ponton, ahol bolygónk és a Nap gravitációs hatása kiegyenlítődik. A műszernek szüksége is van a nyugalomra, ugyanis HIFI-rendszerének (Heterodyne Instrument for the Far-Infrared) hihetetlenül gyenge adatokat kell feldolgoznia, jelen esetben azokat a vízmolekulákat érzékeli, melyeket a „csupán” 10 millió éves TW Hydrae ultraibolya sugárzása szakít le a porfelhőn „csüngő” jégdarabkákról. Michiel Hogerheijde, a hollandiai Leiden Obszervatórium munkatársa elmondta, hogy számításaik szerint a gyűrűben több ezer földi óceán feltöltésére elegendő víz van.

 

Fotó: NASA

A felfedezés az élet kialakulásának lehetőségeit is felveti, ugyanakkor nem törvényszerű, hogy a rendszerben létrejön egy Földünkhöz hasonló édenkert, hiszen ehhez a víz jelenléte és a szállítók mellett a kirakós számtalan darabkájának kellene a helyére hullania. Ugyanakkor a csillagászati felfedezések – és a józan paraszti ész is – azt mutatják, hogy ami a világegyetem egyik szegletében megtörténik, az valószínűleg megismétlődik máshol is.