Példátlan tragédia sokkolta Magyarországot 2011. január 16-án: a Nyugati téri West-Balkán szórakozóhely lépcsőjén három fiatal lányt taposott halálra a többezres tömeg. Az események rekonstruálását a Bárka Színház meghagyja a bíróságnak, ehelyett egy olyan darabot nyújt át december 3-án, szombaton a nézőknek, amelynek célja a „belecsúszás folyamatának dramatikus ábrázolása”.

A darab alapját szülőkkel, pedagógusokkal történt interjúk, beszélgetések adják, no meg persze olyan fiatalok emlékfoszlányai, akik valaha is megmártóztak „Budapest tinédzserekre szakosodott éjszakai életében”.

Civilek kellenek ide

– Hogy miért vagyunk itt? Azért, hogy a mértékadó sajtóorgánumok rögzítsék: nem a West-Balkán-tragédia sokkja kell, hogy tudatosuljon az emberekben, hanem az az út, amelyen a fiatalok eljuthatnak egy ilyen helyzetig. Egy demokrácia akkor működik megfelelően, ha a civil akarat a politikától távol maradva tisztán az „üggyel” foglalkozik, és képes változtatni a káros folyamatokon – vágott a közepébe Seress Zoltán, a Bárka Színház igazgatója. Kitért arra is: az előadáshoz feldolgozó drámafoglalkozás is párosul, amit iskolai csoportok számára szerveznek.

Rúdtáncért jár a pia

Vidovszky György, a darab rendezője elmondta: ahogy tágították a kört, bárkivel ültek le beszélgetni a tragédiával kapcsolatban, mindenkinek volt egy sztorija a végzetes éjszakáról. A dizájndrogok iparszerű piaci árusításának korában minden korábbinál jobban kell figyelni a gyerekekre. Az „ügy” felelőtlen kezelésére szemléletes példával élt: az egyik korábbi ismert fővárosi szórakozóhely előtt a rendőrök szeme láttára árusították a partidrogokat, és amikor a fiataloktól megkérdezték, hogy lehet, hogy a hatóság nem lép közbe, mindenki csak a vállát vonogatta, és „fogyasztott tovább”. Hasonló folyamat zajlott a Nyugati téri tinidiszkóban is, ahol éveken keresztül bulizhatott a 12–18 év közötti korosztály, és ahol a fiatal lányok akkor juthattak alkoholos italokhoz, partidrogokhoz, ha felpattantak a bárpultra, rúdra, és lejtettek egy könnyed táncot.

A totális tiltás, a szobafogság nem megoldás, hangsúlyozta Vidovszky. A West-Balkán-tragédia áldozatainak szülei fél óránként váltottak SMS-t gyermekeikkel, mégis meghaltak a lányok. Mint mondta, „a pofánkba röhög a probléma, és egyelőre képtelenek vagyunk megmenteni gyermekeinket”.

Nem értik egymást

A szülők és a gyerekek korábban is külön világban éltek, ez ma sincs másképp, emelte ki Tasnádi István, a darab írója. A Tiszta Jövőért Alapítvány munkatársa ehhez annyit tett hozzá: az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, a családon belüli kommunikáció valamilyen oknál fogva nem működik megfelelően. Sajnos ugyanez igaz az iskolában is, a tanárok sokszor tehetetlenek a gyerekek útjának egyengetésében. A szülőnek igenis vennie kell a fáradságot, hogy megismerje gyermekét, ehhez pedig követni kell az informatikai fejlődést, a Facebook-generáció gondolkodását.

– A darab legnagyobb sikere az volna, ha ezt a fajta kommunikációt sikerülne elősegíteni – vette vissza a szót az East Balkán írója. A 17 éven át a Vörösmarty gimnáziumban tanító Vidovszky elmondta, a darab előkészítése során a fiatalabb színészek korábbi tapasztalataiból is tudtak meríteni, így a tinivilág éjszakai életének őszinte képe bontakozhat ki a néző előtt. Miért kell elmenni szombat este? – tették fel ezerszer a kérdést az interjúk során. A válasz pofonegyszerű volt: azért, mert szombat este van. A világhálóra felkerülő posztok zöme kedden már azzal foglalkozik, mi lesz szombat este, vasárnaptól keddig meg már az események rekonstruálása, értékelése körül forognak a bejegyzések.

Hogyan lesz egy általános iskolás egyetlen éjszaka alatt go-go táncos? Hogyan próbál ki egy 14 éves fiú egyetlen éjszaka alatt négyfajta szintetikus drogot? Az East Balkán ezekről a problémákról „beszélget” majd nézőivel. A tanmese célja azonban nem az ítélkezés. A gyerekeket kell felkészíteni a kísértésekre, és megmutatni, mi történik, ha rosszul válaszolnak rájuk.