Kritika

Talán várni kellett volna még a premierrel

Kiváló alakítások és egyensúlyzavarok: Molière komédiája, A nők iskolája a Katona József Színházban

Pethő Tibor, 2016. október 21., péntek 14:06

Kigombolja az ingét, a törülközőt a lavórba mártja, a mellkasát és a hónalját dörgöli akkurátusan. Máté Gábor mintha csak Faust-beli vetkőzésének mozdulatait folytatná szinte kottázhatóan. Ugyanolyan, egyszerre szép és groteszk jelenet támad az általa megformált Arnolphe gesztusai nyomán, mint Schilling Árpád másfél évvel korábbi Goethe-adaptációjában. Taglejtése, hangsúlyai az egész játék alatt hasonlóan lemondók, gátlástalansága, rutinos cinizmusa mögött is – hol jobban, hol alig észrevehetően – kétségbeesettség sejlik fel. Színpadi jelenléte markánsan fogalmazza meg a darab Ascher Tamás rendezésében megnyilvánuló kettős igazságának egyik oldalát. A magának feleséget nevelő, majd felcseperedése után őt azonmód nőül venni kívánó öregemberét, aki biztos léptekkel kerül egyre közelebb a halálhoz, s akit a magány az idő múlásával kizárólag végérvényes hanyatlására emlékezteti. Arnolphe eljutott abba az életkorba, hogy magáévá tegye Michel de Montaigne-nek azt a fiatalok számára felfoghatatlan gondolatát, hogy „bölcselkedni nem egyéb, mint felkészülni a halálra”. Házasságával kimondatlanul ettől a fajta magányos bölcselkedéstől menekülne Moliere előadásának hőse a Katonában.

Szembefeszül ezzel a fiatalok igazsága, akik az elmúlásra legfeljebb abban a formában gondolnak, hogy helyet követeljenek maguknak a keletkező űrben, egymás iránt táplált szerelmüknek a nap alatt. Ez a második szellemi vonulat azonban sajnos csonka marad – nem a szereplők hibájából.

Máté Gábor kiválóan játszik, nemkülönben a darabban részt vállaló többi színész, leginkább Jordán Adél, Ötvös András (ők formálják meg a két szolgát), Bán János (a barát, Chrysalde). A Katona társulatával egyébként is nagy szerencséje van Ascher Tamás rendezőnek. Nélkülük Moliere – mondjuk így – nem a legjobb darabjának jelen esetben vérszegény közege elvész a színpadon. Hiába a Závada Péter által újraírt szöveg; hiába teremt Khell Zsolt díszlete jelzésszerű, helyenként finom és frivol, helyenként egészen káposzta- és kapcaszagú francia miliőt, mindez nem kendőzheti el az összecsapottságból eredő súlyos egyensúlyzavarokat.

Mit értünk összecsapottság alatt? Leglátványosabb e tekintetben a karakterek belső zavarossága. Lehetetlenség eldönteni például, kicsoda-micsoda is a valóságban Horace, Ágnes udvarlója? (Tasnádi Bence formálja meg a körülmények ellenére is jól.) Az egyik pillanatban ugyanis pusztán ösztön vezérelte lény, akit a légyott szexuális vonatkozásain túl nem nagyon érdekel más. A következőben pedig trubadúrként viselkedő szerelmes, aki megtalálva élete asszonyát, házasodni kíván.

A következetlenségek érdektelenné teszik az egyébiránt értékessé tehető pillanatokat. Várni kellett volna még talán a bemutatóval.

(A nők iskolája. Írta: Moliere; Závada Péter. Katona József Színház. Rendező: Ascher Tamás.)


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 21.

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása