Behálózva

Itthon kevéssé ismert, de minden idők egyik legemlékezetesebb sorozata volt az USA-ban a Dragnet, egy eredetileg 1951 és 1959 között futó, majd 1967 és 1970 között reaktivált (Dragnet címen, szezononként kiegészítve az aktuális évszámmal) bűnügyi sorozat, amely forradalmasította a tévékrimi műfaját. Népszerűségének szép bizonyítéka, hogy egy ideig párhuzamosan a tévével konkuráló rádiósorozatként is futott. Ráadásul a Dragnet tévétörténetet írt azzal is, hogy még javában futott a képernyőn, amikor elkészült belőle az első mozifilm (ugyancsak Dragnet címmel, 1954-ben). E tekintetben az első a volt sorozatok közül. A széria sikerét féldokumentarista stílusa adta, ennek köszönhetően a nézők első alkalommal érezték emberközelinek egy tévéműsor, egy sorozat történéseit, ráadásul az epizódok megtörtént eseményeken alapultak – ahogy a bevezető narrációban mindig hangsúlyozták is. A nézők közvetlen közelből szerezhettek élményeket szobáik biztonságos négy fala között a rendőri munka mibenlétéről. A sorozat legújabb feltámasztása (egy 1989–91 közötti próbálkozást követően) 2003–04-ben Dragnet – Gyilkossági akták címmel, az Egy rém rendes család Al Bundyjának, alias Ed O’Neillnek a közreműködésével, nem aratott kirobbanó sikert. Mint ahogy középszerű lett az 1987-ben Behálózva címmel készült Tom Hanks – Dan Aykroyd-mozifilm is. Utóbbi a kasszáknál összességében nem szerepelt rosszul, de mozitörténetet nem sikerült írnia.

A szökevény

A kilencvenes évek vitán felül legjobb akciófilmjét készítette el Andrew Davis Harrison Forddal és a szerepéért Oscar-díjat kapó Tommy Lee Jonesszal a főszerepben. A szökevény tökös és látványos darab, amelyben felesége meggyilkolásával vádolnak meg egy orvost, aki a véletlennek köszönhetően megszökik a börtönbuszból, majd magára utaltan szépen kinyomozza az igazságot. Az összesen hét Oscarra – köztük a legjobb film díjára is – jelölt alkotás a látottakhoz képest nagyon szerény költségvetésből készült, kasszarobbantása így kétszeres erővel hatott. A mintául szolgáló sorozat 1963–67 között négy szezonon keresztül futott, s benne hasonló okból kifolyólag David Janssen menekült, amiért Golden Globe-díjat is kapott. A Dallas Ki lőtte le Jockeyt? című epizódjáig A szökevény utolsó része – amikor minden kiderült – számított minden idők legnézettebb tévéepizódjának.

Charlie angyalai

A hetvenes évek kultikus sorozata 2000-ben költözött át először a széles vászonra, majd egy folytatás erejéig még egy alkalommal 2003-ban. Az 1976-tól 1981-ig öt szezonon keresztül hódító sorozat a jó nő faktorral operált: számtalan csinos, fiatal hölgy megfordult benne Farrah Fawcett-től kezdve Tanya Robertsig, s bár az eredeti koncepció szerint egy barna, egy szőke és egy vörös hölgy lettek volna az „angyalok”, ezt az ambíciójukat végül dobták a producerek. A mozifilmben ilyen elképzelések fel sem merültek: Cameron Diaz, Drew Barrymore és Lucy Liu lett a kiválasztott. A mozifilm olyan volt, mint egy vég nélküli videoklip, a másodikban pedig már az volt az ember érzése, mintha mindenki végigszívta volna a forgatást. Az addig többnyire videoklipben és tévében utazó rendező, McG viszont jól sáfárkodott a rábízott 94 millió dollárral, így húsz évvel a sorozat után kasszasiker lett a mozifilmből, amelynek viszonylag kevés köze volt a szériához. A második rész rosszabb kritikákat kapott, így vélhetően örökre kitipegtek a csábos „angyalok” a mozikból.

A szupercsapat

1983–87 között öt évadon keresztül bérelték fel a tévében a szupercsapatot, egy négyfős veterán vietnami brigádot, amely mikrobusszal és a valóban extravagáns Mr. T-vel az ártatlanokat vette védelmébe. A Charlie angyalaihoz hasonlóan itt is eltelt húsz év, mire leporolták az ötletet és mozifilmet készítettek belőle. A szupercsapat mozifilm tulajdonképpen a kezdetekről szól, benne Liam Neeson, Bradley Cooper, Sharlto Copley és Quinton „Rampage” Jackson alakítja a csapattagokat. Rég volt, szép volt, de jelentős belekerülési költségeihez képest (110 millió dollár) alacsony volt az elért bevétel, így a mozifilm egyszeri nosztalgikus kalandnak tűnik jelen pillanatban. Talán az volt a gond, hogy a túl sok kanyar és változtatás elvette az eredeti hangulatot, s az elkészült mozi inkább önálló film benyomását kelti, amely nem sokban kötödik az eredeti szériához.

Miami Vice

A nyolcvanas évek nagy akciósorozata a McGywer és a Magnum mellett, de a másik kettővel ellentétben a Miami Vice-t sikerült nagyvászonra is adaptálni. Az eredeti szériában 1984-től 1990-ig öt évadon és 111 epizódon keresztül bűnüldözött és terjesztette a színes zakók viselésének divatját – amely nálunk a szakközepes ballagások és vidéki lagzik látványvilágában csapódott le – a szexszimbólum Don Johnson és Philip Michael Thomas. A Miami Vice érdekessége, hogy eredeti címe Gold Coast lett volna, s még az első tévéreklámokban is ezzel a címmel promotálták a sorozatot. A miami turisztikai szervek mindenesetre örömmel konstatálták, hogy lerottyant nyugdíjastelep helyett izgalmas és fiatalok számára is vonzó képet festettek a városról – amennyiben a drog- és fegyverkereskedők is hozzátartoznak a lokál kolorhoz. Az élet furcsa fordulata mégis az, hogy a sorozat veztő producere, Michael Mann rendezőként is befutott, így kézenfekvő volt, hogy ha egyszer valaki, akkor ő rendezzen mozifilmet a kultikus sorozatból. A 2006-ban Collin Farrell és Jamie Foxx főszereplésével készült Miami Vice mozifilm az ígéretes trélerek és Mann ismert rendező kvalitásai ellenére is csalódásnak bizonyult. Hiányzott a filmből a frissesség és fineszesség, ráadásul az új akciótrendek fényében kellemetlenül avíttra sikerült. Sokba került, s hidegen hagyta a nézőket, így a márka méltatlan lezárásául szolgált a filmszínházas kaland.

South Park

A legpofátlanabb és profánabb rajzfilmsorozat mozivászonra adaptálása közérdek volt. A South Park sorozat sagája 1997-ben kezdődött és a mai napig tart. Az első évadok környékén erős volt a késztetés egy mozifilmre, melyet 1999-ben valósítottak meg. Az alapprobléma a szabadszájúságon és a morbid humoron túl egy olyan történet megírása, amely kitart játékfilmhosszig. Ezért került be a cselekménybe Szaddám Husszein kapcsolata az Ördöggel, az első öt szezon epizódjaiban elmaradhatatlan Kenny-halállal összekötve. A mozit az USA-n kívül vegyes fogadtatással vetítették, de így is behozta gyártási költségét, s a kritikák alapvetően szerették a mozifilmet. A South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan afféle gyűjteményes kötete az első szezonok legfőbb referenciáinak, a tévéből ismert minimalista – de nem papírkivágással, hanem számítógéppel készült – technika felhasználásával. A South Park esetében is igaz viszont a mondás, hogy előzményként el kellett készülnie a tabudöntögető A Simpson családnak, hogy sikere más kritikus rajzfilmszériák számára is utat mutasson. A South Park mozifilm azért így is a Guinness rekordok könyvébe került, mint a valaha készült legprofánabb animációs film.


A Simpson család – A film

A sorozat kiválóságáról talán felesleges ódákat zengeni, elég csak annyit megemlíteni, hogy a mai napig nem számít igazi hírességnek és kultikus ikonnak valaki az Államokban, amíg bele nem rajzolják a Simpsonékba. Csavarosan felépített epizódok, elképesztő geg- és humormennyiség és szinte egy városnyi jól el- és kitalált karakter, no meg a vérbő társadalomkritika: ezek avatják mintává a sorozatot több mint két évtizede. Minden vele kezdődött, minden más – a South Park, a Family Guy stb. – csak utána jön. Az egész estés filmre jó sokat kellett várni, és ez bizonyos szempontból érthető is, hiszen jogos a kérdés, hogy mit tud hozzátenni a szélesvászon az eredeti élményhez. Továbbá az is joggal merülhetett fel, hogy ami tökéletesen működik fél órában, vajon elégséges munícióval szolgál-e másfél óra önfeledt szórakásra. A válasz felemásra sikeredett: A Simpson család – A film ugyanis olyan, mint egy közel tökéletes epizód a sorozatból, se több, se kevesebb. A sokat dicsért forgatókönyvíró-gárda kihozta magából a maximumot, a történet kiválóan fel van építve, van humor bőven. Schwarzenegger az elnök, a környezetszennyezés fenyeget, a kormány cinikus, és szinte a város összes lakóját sikerül mozgásba hozni, többek között akkor, amikor minden baj okozóját, a lusta Homért kívánják meglincselni. Aki szereti a sorozatot, örömmel fogja nézni a filmet, hiszen minden benne van, ami a szériában jó, csak mindenből még több és még hosszabban.


Csupasz pisztoly

Aki látta az Airplane! vagy a Top Secret! című vígjátékokat, az tudja, mire számíthat, ha a Nagyon különleges ügyosztály című sorozat valamelyik epizódját szeretné megtekinteni. Ahogy az említett filmek, úgy a rendőrsorozat-paródia mögött is Jim Abrahams és David Zucker fékezhetetlen agyvelejét találjuk. Leslie Nielsen mint Frank Drebin hadnagy élete egyik legemblematikusabb szerepét játszotta el, először a tévé képernyőjén, majd a mozivásznon. A tévésorozat 1982-ben indult, de a pozitív fogadtatás ellenére is csak hat epizódot ért meg. A sorozat agyament humora elsősorban az olyan meghatározó rendőrsorozatok ismeretében karcol igazán, mint a San Francisco utcáin vagy a Kojak. Nielsen – aki pályája kezdetén egyébként jóval komolyabb szerepekben tűnt fel – 1988-ban tért vissza Drebin hadnagyként, és a kétbalkezes zsaru igazi közönségkedvenccé vált. A film poénjait, egyes jeleneteit sokan a mai napig fel tudják idézni, nehezen felejthető például a később hírhedté vált, eredetileg sportcsillagként tündöklő O. J. Simpson szerencsétlenkedése a filmvásznon.


Mission: Impossible – Az akciócsoport

A Tom Cruise főszereplésével készült filmek, valamint a tévésorozat közötti kapcsolat megteremtése mifelénk talán azért nehézkesebb, mert a magyar televízió valami homályos oknál fogva Szupercsoport címmel sugározta az Amerikában 1988-tól futó szériát. Lehet, hogy a közösségi jelleget kívánták így hangsúlyozni, és ezzel nem is lőttek nagyon mellé, hiszen a titkos kormányzati akciócsoport tagjai szépen kiegészítik egymást, az egyik robbant, a másik kést dobál, a harmadik lő, a negyedik meg az álcázás mestere, és lehet, hogy valaki ki is maradt… Mai szemmel már kissé megkopottnak látszanak az akciójelenetek, ám a kilencvenes évek elején szájtátva bámulta az ember, ahogy megsemmisíti magát az a leginkább laptopnak látszó kütyü, amelyen keresztül hőseink az aktuális feladatról értesülnek, mintegy távtelefonálva a főnökséggel. Hosszú évekkel a Skype-korszak előtt azért ez volt valami… A sorozat eredetije még 1966 és 1973, vagyis a hidegháborús idők közepette futott. 1996-ban aztán a mozivászonra is átkerült, ahol Tom Cruise egymaga tölti be az egész csoport szerepét, majd ezt még háromszor megismétli. A mozis próbálkozás talán legemlékezetesebb hozadéka a U2 két tagja által újrahangszerelt betétdal sikere.


X-akták: A film

Ez volt az a sorozat, amely talán leginkább formálta a kilencvenes években a hazai sorozatfogyasztási szokásokat. Hogy ilyen is lehet egy sorozat. A későbbi lapos és erőltetett epizódokat nézve már érthetetlennek látszik ez a kultikus státus, de az elején tényleg majdnem a fél ország nézte elkerekedett szemmel a paranormális jelenségek után nyomozó ügynökpáros kalandjait. A film ebből a szempontból amolyan se íze, se bűze próbálkozás: a sorozat híveit nem botránkoztatta meg, és nem vált a szemükben méltatlanná az eredetihez, de önmagában mint filmről sok mindent nem lehet elmondani.


További izgalmas filmcsokraink itt!