Bucsy Levente
Bucsy Levente

A kormány szerint szükség van az új munka törvénykönyvére és a munka világának újraformálására Magyarország újjászervezéséhez, megújításához - közölte a Kormányszóvivői Iroda szombaton az MTI-vel. Mint írják, a kormány álláspontja világos: „akik ez ellen tüntetnek, azok a régi, torz rendszerek fennmaradásában érdekeltek”. Hangsúlyozzák, a kormány továbbra is elismeri minden munkavállaló, illetve szervezet alkotmányos jogait. A közleményben azt írják: Magyarországnak szüksége van egy új munka törvénykönyvre, amely segíti az új munkahelyek megteremtését, védi a meglévőket és a rugalmas munkavállalói formák megteremtésével növeli a foglalkoztatottságot. Hozzáteszik: a régi elavult szabályozás helyett az új törvénykönyv Európa egyik legversenyképesebb munkajogi szabályozását hozza létre, és biztosítja a szakszervezetek működési feltételeit, valamint az új szabályozással megakadályozza a bércsökkentés lehetőségét. A kormány továbbra is kitart a nyílt tervezés és a nyílt törvényalkotási folyamat mellett. Ahogyan eddig is, úgy a jövőben is mindent megtesz a tárgyalások és a szakmai konzultációk folytatására. A gazdaság nem erősíthető meg a foglalkoztatottság bővítése nélkül – olvasható a Kormányszóvivői Iroda kommünikéjében.

A Magyar Szolidaritás Mozgalom hívására mintegy háromszázan gyűltek össze a vári sikló alatti területen szombat fél 12-re, hogy együtt vonuljanak át a hídon a SZEF Kockán az életed! elnevezésű, kormányellenes demonstrációjára. A fagyasztó hidegben még pálinkát is kínáltak, azonban tudósítónk inkább figyelte az eseményeket; egy ismert, Gyurcsány-körüli ügyvéd akkurátus fotózkodását a Szolidaritás feliratú magyar zászlóval, a „Koki-rikúú! – A nemzeti kisgömböc rémálma: a JOGÁLLAM” tábla menetkészre gyártását, illetve az időről időre megszólaló dobot, trombitát, kereplőt és sípokat. A hosszas várakozás közepette a tüntetőknek volt idejük kitárgyalni a pénteki Prima Primissima-gálát, ahol Feke Pál István és Koppány egy-egy dalát is elővezette a MűPában, miközben Orbán Viktor a nézőtéren „biztosan nagyot nézett”.

„K…rva lassan mennek!”

A talicskás menet déltájt át is indult a Lánchídon – szegény rendőrök korábban már többször azt hihették, hogy indul a menet, ezért két alkalommal is lezárták a hidat, egyikük telefonált is a központtal: „K…rva lassan mennek!”. Közben ért ki a Kossuth tér, Nádor utca, József Attila irányból a Széchenyi térre a közszolgálati dolgozók egy-két ezres csoportja egy, a Szomszédok (és benne a Nagy Fehér – ez mindjárt fontos lesz!) hőskorából ismert retró mentőautót követve. A menet élén a Pedagógusok Szakszervezete haladt, mögöttük mentek a bölcsődeiek, a köztisztviselők, a vasasosok és az MSZOSZ. A színpadocska az MTA épülete előtt volt felállítva, ahol Szűcs Viktória bölcsődei dolgozó köszöntötte a néhány ezres seregletet. (Közben egy idős asszony a Duna partján egy „Börtön helyett lakhatást!” feliratú papírt lobogtatva azt kiabálta, hogy „Miénk itt a hatalom, Orbán-kormány takarodj!”.

Amikor mindenki a helyén volt már, különböző röplapok és újságok kezdtek „osztódni”, köztük Népszavák is sietve találtak gazdára. A zenei kínálat közben felvillantotta a politika igen széles spektrumát, hiszen Koncz Zsuzsa és Oláh Ibolya mellett Pataky Attila egy-egy nótáját is bejátszották a színpadon elsőként elhangzott mondat előtt – „Ha Rákay Philip itt lenne, egymillióra becsülne bennünket.” Az említett mondat a bölcsődei szpíker szájából hangzott el, majd a rendezvény nemzetközi támogatóit sorolta fel: Európai Szakszervezetek Szövetsége, Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség, horvát, szlovák, osztrák, baszk munkás, lengyel, szlovén tűzoltó, belga keresztény, cseh, portugál munkás, német, brit, francia munkás, román, olasz és máltai munkás szakszervezeteket említett. Kijelentette, a Fidesz ellopta a nyugdíj-megtakarítást, és – ha már ez volt a rendezvény címe – kockára tette az életüket.

TGM, Nagy Fehér

Az első szónok Tamás Gáspár Miklós, a balliberális oldal kedvelt filozófusa volt, aki szégyenteljesnek nevezte Matolcsy György pénteki megállapodását egyes szakszervezetekkel, a demonstráció résztvevőit pedig felszólította, hogy szerveződjenek, mindenki lépjen be hozzájuk, mert „ha lesznek harcos szakszervezetek, ha végre visszaáll a fogalom, hogy magyar nép, akkor nem aggódom a jövőtökért”.

A tüntető közszolgálati dolgozók aprópénzzel dobálták meg Gaskó Istvánt, a Liga Szakszervezetek elnökét, mert nehezményezik, hogy az elnök pénteken aláírta a Munka törvénykönyvének tervezetét.

 

És ekkor következett maga Mágenheim doktor (így is konferálták be), vagyis Kulka János, aki József Attila Levegőt! című versét szavalta el. Őt követte történelmi párhuzamaival Gerő András történész, aki arra figyelmeztetett, hogy „rombolják a polgári állam civilizatórikus alapjait (…), törvénnyé tett gátlástalanság uralkodik”. A térnek nevet adó Széchenyi Istvánt is érdekes megvilágításba helyezte: „Életébe beleőrült, halálában megdicsőült. Ez lenne a magyar sors? Ebből nem kérünk!”

Az utolsó szónok Daróczi Ágnes cigányügyi szakember volt, aki szerint sokan azért nem jöttek el a demonstrációra, mert félnek. Rövid, a szakszervezetieket megskandáltató szónoklatában tévesen közölt néhány munkanélküliségi adatot is: úgy tudja, 12 százalék, a cigányság körében ennek hétszerese. A rendezvény fél 2 körül véget ért, Oláh Ibolya „Magyarországára” pedig feloszlott a sokaság.