rKissNelli
rKissNelli

Bő egy héttel a 83. Ünnepi Könyvhét kezdete előtt felmentem az ünnepi könyvhét honlapjára. Ha azt hiszik, nem volt fent semmi információ a könyvhétről, akkor tévednek. Fent volt minden, amire a lelkes olvasó kíváncsi lehet – csakhogy a tavalyi rendezvényről. Azok, akiknek ez feladata, rá sem hederítenek, hogy az értéket, amit közvetítenek, valakinek (az olvasónak) el is kellene fogyasztania. És a potenciális olvasó az információhiánytól közönyös lesz. Azután még az sem. Felszívódik.

Valami ilyesmit éreztem már a nevezetes áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál előtt is: hogy kilövöm magam a Holdra. Ezt a nem csekély taszító erőt vállvetve termelték ki a könyvpiac szereplői különböző húzásaikkal. Az első volt rögtön a könyvfesztivál honlapja, ahol március végig nem volt nyoma az idei, mindössze háromszáz új kötetből álló kínálatnak. Sem a Budapestre érkező nagyszámú külföldi szerzőnek. Sem a 2012-es rendezvénynek. És ami még furcsább: ezen senki sem csodálkozott.

 


Leküzdöttem a megdöbbenésemet, és magam kezdtem el kutakodni az egyes kiadóknál, hogy mégis mit jelentetnek meg a fesztivál idejére. Ekkor ért a második gyomros: kiderült ugyanis, hogy a magyar kiadók közül csak a legnagyobbak rendelkeznek értékelhető honlappal. A kisebbek közül sokan elkeveredtek valahol az 1990-es években, mások pedig az 1980-as években, így még olyan kiadó is akadt, akinek nem volt honlapja egyáltalán. A végső csapást az mérte rám, amikor egy – a fesztiválra megjelenő – kötet címére még a fesztivál ideje alatt sem volt találat semmilyen internetes keresőben. Egyszerűen nem létezett.


Nehéz könyveket eladni, nem mondom: tudja mindenki, aki próbálta. De aki még csak meg sem próbálja, ne csodálkozzon az eredményen. Mindazon kiadóknak, akik eddig még nem tették meg, javaslom, hogy kezdjék el feltöltögetni a könyveik borítóját, fülszövegét, méltatását, sárba rántó kritikáját, a róla szóló urban legendeket, a szerzővel készült interjúkat, annak családi fotóit, cipőméretét és a kötet főszereplője édesanyjának születéskori hajszínét a nagy-nagy virtuális játszótérre, az internetre.


Az ám, hazám! Egy látványos, tartalmas, könnyedén átlátható honlapra. És ott villogjon arany és kék szavakkal az oldal tetején az is, hogy könyvheti ajánlatunk. De ez már tényleg csak az elszánt könyvhét-látogatók kedvéért legyen így. Vannak évente pár százezren, róluk kollektíve lemondani gavalléros gesztus lenne.
Marketing nélkül ugyanis nehéz lesz.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése pedig, ha úgy érzi, hogy ez fesztiválszervezőként az érdekében áll, a nagy könyves események előtt két hónappal elkezdhetné frissíteni a honlapját. De ha csak négy héttel előtte, már akkor sem lenne ilyen vállalhatatlanul kínos az ügy. Fogjuk rá, hogy ez az idei nemzetközi könyvfesztivál előtt sikerült, most viszont bő egy hét van hátra a 83. Ünnepi Könyvhétig, és a honlapon még mindig 2011-et írnak, holott minimum két hete kellene már világgá kürtölni a Facebookon és az összes létező fórumon, hogy mitől lesz klassz ez a könyvhét.

Ha pedig úgy érzi az egyesülés, hogy fesztiválszervezőként mindez nem áll érdekében, akkor baj van. És nem csak azért, mert a magyarok évről évre kevesebbet olvasnak.



A megnehezített böngészés ellenére összeszedtük az idei könyvhét néhány érdekesnek ígérkező újdonságát. A cikk itt olvasható.