– A cannes-i fesztiválon Pálfi György fesztiválszereplésének árnyékában más magyar filmszakmai és diplomáciai sikereket is elértünk, amelyek az ön nevéhez fűződnek.
– Nagy öröm számomra, hogy az Európai Unió audiovizuális támogatási rendszere, MEDIA Program és az olasz kormány által létrehozott MEDIA Salles nemzetközi filmszakmai szervezet éves közgyűlésén az ExecutiveCommittee tagjának választottak meg. Ám ennél is fontosabb, hogy hagyományosan minden évben Cannes-ban tartják meg a francia központú Nemzetközi Artmozi Egyesület (CICAE) közgyűlését, amelyen évek óta képviselem a honi artmozisokat. A CICAE jelenleg 29 ország háromezer mozitermét összefogó érdekvédelmi szervezet, amely jelen van Afrikában, Amerikában, Ázsiában és Európában is. Idén tisztújítás is zajlott a mozisok között, és már a harmadik ciklusra választottak be a nemzetközi szervezet igazgatótanácsába, ahol nemcsak Magyarországot, de Kelet-Európát is képviselem. Ez a megbízatásom újfent három évre szól, és azért is megtisztelő, mert magyar korábban nem töltötte be a tisztséget. A szövetségi tagság presztízs, ezért is fontos hazánk jelenléte. A CICAE folyamatosan egyeztet a nagy pénzelosztó szervekkel, így az Európa Tanács illetékeseivel is, a kulturális és mozgóképes program folytatása érdekében. Szerencsére most már biztos, hogy – ha más néven is, de – lesz folytatása, bár az Európai Unióban is igyekeztek visszavágni a költségeket, s ez a kultúra területét is érintette. Velük decemberben is volt egy tanácskozás, ahol többek között szóba jött a kelet-európai artmozi és az artfilm-terjesztés.

Bíró Tibor: „A szövetségi tagság presztízs, ezért is fontos hazánk jelenléte”

Fotó: Béres Attila

 

– Milyen a magyar artmozizás helyzete nemzetközi összevetésben? Itthon a kultúra végóráit vizionálva kongatják a harangokat mozisok, forgalmazók, szakemberek egyaránt.
– A nagy különbség külföld és Magyarország között, hogy kint akkora az artfilmek dömpingje a mozikban, hogy leginkább a bőség zavara okoz fejtörést az üzemeltetőknek. Itthon mozisként inkább a kínálat hiányáról beszélhetünk, s nem is elsősorban a mennyiséggel, mint inkább a minőséggel van a baj. Itthon a viszonylag olcsón, vagy a veszteségek minimalizálásával behozható filmek dominálnak. Hangsúlyozandó, hogy Európa legtöbb országában mind az artmozikat, mind az artfilmek forgalmazását támogatja az állam, míg ez a terület éppen vákuumba került itthon, és a filmszakma átalakításának részeként nem rendezett a helyzete. Pedig az említetteken túl azért is volna segítségre szükség, mert kicsi a piacunk, alacsonyabbak a helyárak, s ennek megfelelően a nézőszám és bevétel is más léptékű például a lengyelekhez vagy a németekhez képest. És ezen a ponton a kultúrához való hozzáférés kérdéséről beszélünk, ami felülírja a kereskedelmi szempontokat. Egyébként nemzetközi összevetésben nem olyan drámai a különbség a honi és a nemzetközi eredmények között. A növekvő hátrányunk a nemzeti alkotások nézettségében van, ami egyrészt mindenhol az artfilmhez fogható kategóriában szerepel, másrészt sokkal fajsúlyosabban van jelen a filmfogyasztási szokásokban, mint Magyarországon. Hiszem, hogy a nézőszámon – a magyar filmekén és artalkotásokén egyaránt – megnövelt marketinggel, és a külföldi példákhoz hasonlóan a közszolgálati média aktívabb reklámozási részvételével lehetne változtatni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az artmozik, különösképpen a vidéki artfilm-színházak a kultúra végváraiként működnek, kulturális beágyazottságuk vitathatatlan, s különösképpen a mai mozgókép-fogyasztási szokások, a mindent elárasztó amerikai kommersz tükrében nő meg a jelentősége létüknek, valamint azoknak az értéket képviselő daraboknak, amelyeket műsorra tűznek.

Fotó: Béres Attila

 

– A sikereket hallva és aktivitását ismerve meglepő egy kívülálló számára a leváltása a honi szervezetben.
– Itthon alapítása óta benne vagyok az Art Mozi Egyesületben, és Tóth Gy. László elnöksége alatt kezdtem meg az alelnöki munkát, miközben 1994 óta vezetem a miskolci artmozit. A néhány hete zajlott tisztújítás során újraindultam alelnöki tisztségemért, de nem választottak be, a döntést tudomásul veszem, és nem kívánom kommentálni. A nemzetközi ügyeket egyszerű tagként is tovább tudom vinni. Én, röviden megfogalmazva, a tisztességben és szakmaiságban hiszek.