Seuso-kincs

Zelnik István hazahozná a Seuso-kincset

Tölgyesi

2012. augusztus 01., szerda 18:15
A Seuso-kincsek tizenöt legfontosabb műtárgyát megvásárolná és Magyarországra hozná Zelnik István – nyilatkozta a műgyűjtő az Index hírportálnak. A kulturális államtitkárság közleményben hangsúlyozta: a magyar állam igényt tart a műkincsekre.

Több tíz milliárd forintra becsülhető a Seuso-kincs legfontosabb darabjai, amelyet brit magántulajdonosaitól megvásárolna Zelnik István műgyűjtő − írta az Index. A Délkelet-Ázsiai Aranymúzeum alapítója és vezetője a hírportálnak úgy nyilatkozott, a műkincsek bemutatására külön múzeumot alapítana, e célra öt-hat Andrássy úti palota közül választana épületet. A vásárlás feltételeiről Zelnik István úgy fogalmazott: a sokmilliárdos befektetéshez a magyar állam hozzájárulása is szükséges. Magyarország ugyanis saját tulajdonának tartja a kincset, ezt az igényét azonban az amerikai bíróságon nem sikerült érvényesítenie. Amennyiben az állam vállalná, hogy ideiglenesen lemond követeléséről, és nem kobozza el a műtárgyakat a határon, akkor Zelnik István végrendeletében azokat a magyar államra fogja hagyományozni. Kérdés azonban, hogy a magyar állam lemondhat-e – akárcsak ideiglenesen is − a követeléséről.

Hirdetés
A vásárlás feltételeiről Zelnik István úgy fogalmazott: a sokmilliárdos befektetéshez a magyar állam hozzájárulása is szükséges

Fotó: Máté Péter


Mint ismert, a Seuso-kincsek néven ismert műtárgyegyüttest Polgárdi közelében, Kőszárhegyen találta meg a feltételezések szerint Sümegh József kiskatona, amatőr régész, aki felfedezése után nem sokkal rejtélyes körülmények között meghalt. Halálát az ügyészség két ízben is öngyilkosságnak minősítette. A műkincseket 1980-ban csempészték ki Magyarországról az Egyesült Királyságba, másfél évtized múlva pedig New Yorkban, a Sotheby’s egyik árverésén bukkantak fel. 2003-ban egy akkor börtönbüntetését töltő tanú egyébként állította: 1975-ben társa volt Sümegh Józsefnek egy negyvendarabos műkincsegyüttes kiásásában.

A nagyméretű, színezüst tálakra nyilvánosságra kerülésük után Magyarország, Horvátország és Libanon is bejelentette igényét. Ugyan a libanoni igényről kiderült, hogy azt hamis származási iratokra alapozzák, ám Magyarország – számos tudományos bizonyíték bemutatása ellenére – hosszas procedúra után elveszítette a pert. A magyar bizonyítékok egyik legismertebbje, hogy az egyik tálon a Pelso – latinul Balaton − felirat szerepel. (A Pannóniában egykor honos római kultúra díszítőművészetére egyébként jellemző, hogy a bevált ikonográfia mellett rendhagyó módon a helyi táj környezetére jellemző motívumokat is felhasználja, ez látható többek között a nemrég megújult balácai római villagazdaság megmaradt, rekonstruált falfestményein is.)

Bár Zelnik István az Indexnek úgy nyilatkozott, már a legfelső kormányzati körökkel tárgyalt a Seuso-kincsek hazahozataláról, erre reagálva az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkársága közleményben állította: a kormányt és az államtitkárságot ebben az ügyben eddig hivatalosan nem kereste meg a műgyűjtő, ugyanakkor a magyar állam a Seuso-kincsekkel kapcsolatban továbbra is tulajdonosnak tekinti magát.

Visy Zolt régész korábban a Magyar Nemzetben publikált tanulmányt a Seuso-kincsekről a magyarországi eredet mellett érvelve. Írásából kiderül, hogy a Seuso-kincsek minden idők egyik legnagyobb ezüstlelete, teljes mennyisége legalább 248 darabra, súlya pedig mintegy 67 kilogrammra tehető.

Hozzászólások

  1. ZigomerTrubahin 2012. augusztus 02., csütörtök 10:40
    Bocs, 30.:)
  2. ZigomerTrubahin 2012. augusztus 02., csütörtök 10:40
    Szeretem ezt a szűklátókörű hepciáskodást, ami az elmúlt 40 (negyven!) évben a világon semmi sikerrel nem járt ugye, hiszen a kincsek egy arasznyival sem kerültek közelebb a magyar határhoz. Kiindulni ezek után abból kellene, hogy jelenleg kb. annyira a magyar államé a Seuso-kincs, mint Kolozsvár.
  3. Cirbolya 2012. augusztus 02., csütörtök 10:02
    zsebehazy, a Magyar Állam azért nem vásárolja meg a Seuso kincseket, mivel az a Magyar Állam tulajdona. Ha tőled ellopják az autódat, akkor megvásárolod a tolvajoktól? Inkább ne támogasd a bűnözést, és a Magyar Állam se támogassa. A Seuso-kincsekről egyébként azt olvastam, hogy gyakorlatilag eladhatatlanok, mivel nemigen meri megvenni senki sem, hiszen ha végre egy nem lefizetett és elfogulatlan bíróság úgy dönt, hogy visszaadja jogos tulajdonosának a Magyar Államnak, akkor bukta a milliárdokat. Ideiglenesen lemondani róla pedig kockázatos, mert ha neadj'Isten az állam lemond, közben Zelnik úr meggondolja magát vagy történik vele valaki és fuccsba megy az üzlet, akkor soha többé nem formálhatnánk jogot a kincsekre. "Ideiglenes" lemondás pedig nincs.
  4. 2012. augusztus 02., csütörtök 08:07
    Egyszerű a válasz: az örökségvédelmi törvény szerint minden földben lévő régészeti tárgy az állam tulajdonát képezi. Az amerikai bíróság azt vitatta, hogy a Seuso-kincsek Magyarországról származnak. A magyar állam nem szeretne azért fizetni, ami álláspontja szerint amúgy is az övé – ha valakit meglopnak, vissza szeretné kapni a tulajdonát, de különdíj nélkül.
  5. zsebehazy 2012. augusztus 02., csütörtök 07:40
    A magyar állam ne viselkedjék Mórickaként! Örüljön, hogy van egy Zelnik István nevű állampolgára, aki igaz hazafi, ellentétben a minisztériumi bürokratákkal. ÉS HA A "MAGYAR ÁLLAM" NEVŰ BÁCSI IGÉNYT TART A MŰKINCSEKRE, MIÉRT NEM VESZI MEG ????????????

Új hozzászólás írása

Hozzászólás elküldéséhez előbb be kell jelentkeznie!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Erős hétvégét produkált a Zsolnay Fesztivál Pécsett, ebbe még az időjárás szeszélye sem tudott bekavarni. Tovább

3

Bár a fülszöveg bordélyházat emleget, Kőrösi Zoltán új regénye nem a bulvártényfeltárás izgalmai után sóvárgó olvasóknak ajánlható. Interjú. Tovább

Az iskolateremtő klasszikusoktól a legújabb képzőművész kísérletezőkig: képregény-történeti kiállítás nyílt a Hegyvidék Galériában. Tovább

A Balaton egy borongós, hidegebb nyári napon sem unalmas hely. A Balatoni romok blog szerzői is jól tudják ezt. Tovább

Éppen pünkösdkor jelent meg Koinónia címmel Horváth Barna (1936–2009) református esperes életműsorozatának harmadik kötete, tizenkét teológiai tanulmány. Tovább

Időpont
2013
05
21
Megye
Város
Mozi
KERESÉS