Hiába a fenyegetés, a felvidéki gerillák kitartanak

Veczán Zoltán

2015. március 5., csütörtök 12:17, frissítve: csütörtök 21:20

A szlovák hatóságok börtönnel, a szlovák internethuszárok veréssel fenyegetik őket – mégis újra és újra feltűnnek piros overáljukban a Felvidék profi gerillái, villámgyorsan kétnyelvűekre cserélik a szlovák nyelvű táblákat, feliratokat, majd újra nyomuk vész – ja, és szlovák támogatóik is vannak.

Ők a Kétnyelvű Dél-Szlovákia (KDSZ) névtelen aktivistái, akik azért küzdenek, hogy egy olyan, demokratikus országban élhessenek, ahol a többségi nemzet nem akar elpusztítani egy ezeréves kultúrát rövidlátó, szélsőségesen nacionalista paranoia miatt. Számos más eredményük mellett részük volt abban is, hogy a Google térképein ma már Pozsonytól Kassáig, illetve szerte a Kárpát-medencében magyar neveken is szerepelnek a települések. A híres akciók egyik főszervezője interjút adott az MNO-nak.

Soviniszta uszítás és „Szlovákia a szlovákoké”

A névtelenséget kérő fiatalember röviden vázolta a problémát: az egész szlovák társadalomban jelen van az a szemléletmód, hogy a szlovák állam kizárólag a többségi nemzet tulajdona, a kisebbségek pedig jobban teszik, ha a szlovák nyelvet használják, az anyanyelvük pedig „a konyhába való”. Rámutat: ez egy rég meghaladott soviniszta érvelés, amely szerint a kulturális-nyelvi határoknak az államhatárokkal egybe kell esniük. Ezzel szemben itt van a KDSZ emberi jogi érvelése, hiszen az anyanyelvhasználat alapvető emberi jog, ennek része a magyar feliratok biztosítása ott, ahol magyarok is élnek – magyarázza.

Ez nem politika

Annak, hogy Szlovákia, nem pedig Felvidék szerepel a szervezet nevében, egyszerűen az az oka, hogy jogilag ez az ország neve – mondja az aktivista, bár megjegyzi, hogy nem ezáltal akarnak politikailag korrektek lenni, emellett ő személy szerint nem gondolja, hogy a Felvidék szónak politikai tartalma lenne. A magyar állampolgárság kapcsán annyit mond, hogy a szervezet a magyarok Szlovákián belüli egyenjogúságáért küzd, ezen az országon belül szeretnék megvalósítani, ebből a szempontból a magyar állampolgárság felvétele vagy fel nem vétele nem releváns.

Mint rámutat, a szélsőséges nacionalista gondolkodás egyébként gyakran tetten érhető a szlovák átlagemberek szintjén is, például a magyar témájú szlovák nyelvű cikkek, posztok alatti gyűlölködő kommentek formájában, hogy más atrocitásokról ne is beszéljünk. Az egyszeri átlagszlovákra jellemző a tájékozatlanság: nem értik, miért fontos a magyaroknak az anyanyelvhasználat, sőt a szlovák nyelv elleni támadásként élik meg, pedig a kétnyelvűség éppen arról szól, hogy mindkét nép tiszteletben tartja és elismeri a másik jogait. Szerinte e jelenség ellen csak annyit tehetünk, hogy elmagyarázzuk, mik az igényeink – ez az elmúlt húsz év hatalmas mulasztása a szlovákiai magyar politikumtól. A szlovák sajtóból is kiszorult a téma, nem is értik a problémát, és indokolatlan hisztéria kíséri a magyar feliratok kérdését, sok szlovák például összeköti az ország határainak megváltoztatására irányuló szándékkal.

A szlovák államnyelv erőltetése nem a békés egymás mellett élést szolgálja – mutat rá –, mert a problémamentes együttélés alapja mindig a kölcsönös tisztelet; az viszont, ha az ország a vizualitás szintjén mellőzi a magyar nyelvet, megalázó, mert alacsonyabb rendűnek tünteti fel, ez pedig feszültséget kelt. Ez ellen szeretne tenni a KDSZ a saját eszközeivel. Különböző gerillaakcióik célja figyelemfelhívás, témagenerálás és nyomásgyakorlás.

Aktivisták a dunaszerdahelyi akciónál – Hiába a fenyegetés, a felvidéki gerillák kitartanak
Aktivisták a dunaszerdahelyi akciónál
Fotó: Kétnyelvű Dél-Szlovákia

A névtelenség erős vár

A Kétnyelvű Dél-Szlovákia egy anonim, nem bejegyzett társulás, ennek több oka is van: egyrészt azt akarja megmutatni, hogy egyszeri állampolgárok is tehetnek valamit a nyelvi jogaikért, nem kell ehhez közéleti személyiségnek lenniük, másrészt így szerintük könnyebben tudnak azonosulni a szervezettel azok is, akik a közéletet eleve kategóriákban szemlélik. Emellett az is szempont volt, hogy így nemcsak rugalmasabban működhetnek, de a hatóságok szeme elé is nehezebben kerülnek – fejtette ki kérdésünkre.

Börtönnel is fenyegették őket

Amikor a tevékenységük kockázatairól kérdezzük az aktivistát, egyik legkirívóbb esetként a peredi projektet említette – a község neve mindig is Pered volt, ám a világháború utáni szlovákosítás során a szlovák származású tudós, Tessedik Sámuel nyomán Tesedikovóra nevezték át. Az egyébként döntő többségben magyar lakosság 2013-ban népszavazást kezdeményezett, amelyen egyértelműen a Pered elnevezés mellett voksolt, ennek ellenére a belügy-minisztérium nem hagyta jóvá a név-visszaváltoztatást. A KDSZ aktivistái ezért leszerelték a Tesedikovo feliratú táblát, a helyére egy Pered feliratút erősítettek, majd a leszerelt táblát – mint a népszavazás értelmében feleslegest – postán elküldték Robert Kalinák belügyminiszternek. Ezzel kapcsolatban a hatóságok minimum féléves börtönbüntetéssel fenyegették meg az aktivistákat, ez azonban jogi értelemben nem állta meg a helyét, hiszen kárt nem okoztak.

Profizmus és marketing

Mint mondta, nagyon igyekeznek a legmodernebb marketingeszközöket felhasználni, hogy minél szélesebb tömeghez eljusson az érvelésük. A projektek szinte maguktól alakulnak ki; legnagyobb sikerüknek egyébként az első, Dunaszerdahely melletti akciójukat tekinti, amikor kétnyelvű, magyar és szlovák útjelző táblát állítottak fel és betonoztak be. Mint mondta, euforikus örömöt éreztek: megmutathatták, hogy a magyar nyelvnek igenis van szerepe a nyilvános térben, és nem csak a konyhába való, ahogy a szlovákok, sőt a magyarok egy része is tartja. Ekkor született meg jellegzetes „egyenruhájuk” is, ugyanis szükségük volt munkaruhára – vásároltak is a közeli boltban –, úgy döntöttek, hogy egységesen élénk piros overálokat vesznek fel. Ráadásul marketingszempontból is sikeres volt az akció, a Youtube-on tízezrek látták a róla készült videót – ahogy az aktivista elmondta, tudatosan törekedtek olyan emberek bevonására, akik otthon vannak a webkettes marketing világában.

A megmozdulás után egyébként a Szlovákiai Magyar Kerekasztal is elkezdett szakpolitikai javaslatot kidolgozni a kétnyelvű táblákra, feliratokra.

Részük volt benne

Egyébként, mint az aktivista mondta, nagyon örülnek annak, hogy a Google magyar nyelven is megjeleníti a történelmi Magyarországhoz tartozó települések neveit, és ha túlzásnak is tartaná azt mondani, hogy a KDSZ idézte elő ezt a változást, kérvényostromaikkal minden bizonnyal ők is hozzájárultak ahhoz, hogy ma akik magyarul használják a Google-t, azok a Felvidék térképén nem Stúrovót, Presovot és Kosicét, hanem Párkányt, Eperjest és Kassát olvashatnak.

A kétnyelvűség érték

„A magyar nyelvnek számunkra identitásteremtő ereje van; ha nem használjuk, nem használhatjuk, azzal pusztulásra ítélnek egy ezeréves kultúrát, ezt pedig egyetlen tisztességes polgár sem akarhatja” – hangsúlyozza az aktivista. Emellett a kisebbségi jogok tiszteletben tartása egész Szlovákia érdeke is: európai példák mutatják, hogy amely társadalmakban a kisebbségeket támogatják, ahol magas a demokrácia szintje, és a többnyelvűség érték, ott az életszínvonal is sokkal magasabb – lásd Svájcot vagy Belgiumot.

Segítség nem várt helyről

Meglepő, hogy a mozgalmat szlovákok is támogatják. Ahogy a KDSZ-gerilla elmondta, jellemzően értelmiségiek, akik megértették, hogy nincsen semmi félnivaló a kétnyelvűségtől, hiszen a kulturális sokszínűségről és egymás elismeréséről szól. „Sőt, szlovák tagjaink is vannak” – teszi hozzá.

A tagság egyébként nagyon sokféle, világlátott értelmiségiektől dolgos kétkezi munkásokig mindenféle ember jelen van – ez is a siker egyik kulcsa; a mag mintegy 40-50 embert jelent, ehhez csatlakoznak azok, akik helyi szinten érintettek egy-egy projektben.

Ez a minimum

„A magyar vizuális nyelvhasználat nálunk nemzeti minimum, amelyet a Magyar Közösség Pártja, a Híd–Most és a civil szféra szereplői egyaránt elfogadnak” – válaszolja, amikor a helyi politikum támogatása felől érdeklődöm. Ugyanakkor mint mondja, a magyar pártok igazából sokszor konkurenciaként tekintenek a civil szférára, annál is inkább, mert a civilek gyakran felhívják a figyelmet a politikai érdekképviselet hiányosságaira, ami feszültséghez vezet. Ez azonban szükséges ahhoz, hogy ne tunyuljanak el a pártok, és hatékonyan működjön a magyar érdekképviselet, amihez szükség van a pártokra, hiszen a szlovák politikumra csak azok tudtak odahatni a jelenlegi kusza nyelvi szabályozás esetében is. Mint mondta, hiába teszik lehetővé a magyar nyelvhasználatot, a 20. századi történelmi események után ez nem elég, aktívan segíteni és támogatni kell az anyanyelvhasználatot – szögezte le.

Szlovákia megyéi és a magyar többségű területek

 

Kicsi a bors

Tisztában vannak vele, hogy a vizuális nyelvi jogok, azaz a magyar nyelvű feliratok kérdése nagyon kicsi része a magyarság megmaradásáért folytatott küzdelemnek. Megfelelő családpolitika, teljes jogi egyenlőség, a dél-szlovákiai, magyarlakta régió gazdasági felemelése egyszerűen beláthatatlanul nagy terület egy civil szervezet számára, ez a pártok dolga lenne. Ugyanakkor muszáj a civileknek is lépni, és ha valamit csinálnak, akkor annak professzionálisnak kell lennie.

Az ideális egyébként az lenne, ha nem kellene a kétnyelvűséggel foglalkozni – fejtegette. Az aktivista szerint ennek természetesnek kellene lennie; amíg viszont nem az, addig minden erővel küzdeni kell érte. Lehet, hogy ez egy ötvenéves projekt, de akkor is vállalni kell – jelentette ki.

És hogy mi lesz a következő akciójuk? Mint mondja, a somorjai Kauflanddal kapcsolatban terveznek fellépni, amely annak ellenére, hogy magyar többségű településen nyitott boltot, azzal alázza meg a vásárlóit, hogy visszautasítja a kétnyelvű feliratok alkalmazását. De hogy pontosan milyen akciót terveznek, azt nem árulhatja el.

Forrás: MNO