A nyúlon túl

Hegyi Zoltán

2012. január 18., szerda 01:00
Az a közeli ismerősöm, akit a legutóbbi bejegyzésben említettem, hogy most éppen százezer forinttal több a svájci frank alapú jelzáloghitelének havi törlesztőrészlete, mint amiben annak idején megállapodtak a legitim uzsorásokkal, teljesen begőzölt. Azt mondja, nem fizet tovább, és erre biztat mindenkit. Magyarországot is. Azt javasolja, döntsük be együtt. Mindannyian. Azt mondja, elege van a fojtogatásból, levegőhöz akar jutni, a szabadság levegőjéhez, mint azelőtt.

Sohasem volt gazdag, a pénz huszadrangú szerepet játszott az életében. Viszont nem ismerte azt a jeges félelmet sem, amire egy ideje már menetrendszerűen felébred hajnalonta. Hogy mi lesz másnap. Vagy már aznap. Hogy minden pengeélen táncol. Hogy nincs egy vasa sem. Hogy mi lesz a gyerekekkel. Hogy miből telik cipőre. Dickens, Móricz. Hogy idáig jut ötvenéves korára. Pedig neki még van munkája és egészségesnek is tűnik. Hálás érte.

Azt mondja viszont, hogy ebből a csapdából lehetetlen kiszabadulni, hiába rágja már a saját lábát, mint a róka. Így is, úgy is elviszik a fedelet a feje fölül, csak idő kérdése. És úgy gondolja, hogy ezt nem várja ölbe tett kezekkel, magába roskadva, berákosodva, önbecsülését vesztve, patkányként.

Eladná a házát, de nem kell senkinek sem. Senki nem vesz házat. Egyelőre. Később persze majd vesznek, olcsón, lesz rá igény, amikor máshol majd nem lesz, sem ház, sem föld. Víz, az rengeteg lesz, viszont sós. Eladogatja hát a tárgyait, már amelyiket el tudja adni, hogy fizetni tudja a részleteket. Amelyek éppen annyival emelkednek havonta, mint amennyiről az előző hónapban lemondott. De már nem nagyon tud miről lemondani. A nincsről nehéz.

Így aztán a következő verziókat dolgozta ki.

A továbbiakban nem fizet, és néhány hónapig emberhez méltó életet él. Mivel nincsenek nagy igényei, ez nagyjából abban merülne ki, hogy nem rettegne, hogy miből vesz gyógyszert.

A továbbiakban nem fizet, és lelépnek délre, ahol elég egy vietnami papucs, egy klottgatya és nem kell tüzelőre költeni. Baráti szívességből.

A továbbiakban nem fizet, és vásárol egy elegáns ismétlőfegyvert. Megvárja a behajtókat, és csak az utolsó töltényt tartja meg magának. De előtte még repül minden a levegőbe, mint a Zabriskie Pointban.

Zabriskie Point
Zabriskie Point


Esetleg a fentiek variánsai.

Tartok tőle, hogy nincs egyedül, és hogy ezek az emberek hogy döntenek végül, az kérdéses, mondhatjuk kiszámíthatatlan. Lehet, hogy azok ellen fordulnak, akik a nyomorúságukat okozták. Eleinte elszigetelten, magányos szocio-akcióhősökként, aztán egyre szervezettebben.

Charles Gati, a Clinton néni spanja téved. Itt nem lesz polgárháború, a magyarok nem teszik meg neki azt a szívességet, hogy halomra lőjék egymást, hiába provokálják őket minden lehetséges eszközzel.

Viszont háború van, méghozzá világháború, és Magyarország újra kísérleti terep. Viszont nem nyúl, azon már túl vagyunk. És egy háborúban mindig akad néhány arc, akinél elszakad a cérna, és zúzni kezd.