Főpróbanapló

Hegyi Zoltán

2012. május 29., kedd 19:54
A magyarul beszélő, színes, szélesvásznú Sexepil zenekar huszonhárom év szünet után lépett újra színpadra. A mindszentkállai koncert kulisszája, egy pajtaépület még nálunk is öregebb. A lehetséges főszponzor nyilván egy gyógyszergyártó cég. Aztán bedurvulunk. A rock and roll egy állat természetesen, ezt már Lou Reed is megmondta, de azonkívül terápia, rezgés, öröm és boldogság, áldás és ragyogás. De semmi esetre sem egy tánc. Hanem több. Képriport.

 


A közönség legalábbis így gondolja. Hamar megdől az a teóriánk, hogy a buli végére eltaposott szemüvegek, elveszített receptek, kitört tolókocsi kerekek, eldobált inzulinos fecskendők és gyógyszeres fiolák, valamint kicsorbult járókeretek borítják majd a küzdőteret. Valamint hogy ha megdobnak egy testszínű alakformáló bugyival, feldagad az arcom. Tolják föl az erőt és a szeretetet rendesen.

 

 


Ezekből van elég a színpadon is. Hosszú napok óta együtt vagyunk, lassan többet nézegetjük egymást, mint a családunkat. Jó nézni a fejeket, ahogy nagyon keményen tolják. Jó nézni az arcukat, ahogy zenélnek. Végül is ők jelentették életem egyik legizgalmasabb szakaszát, vagy mi.

 

 


Nincs bennünk nosztalgia, nem vagyunk a retróvonat részei. A páni halálfélelmet lassan felváltja egy dózis adrenalin, mint amikor Vincent Vega beledurrantotta a tűt Marcellus nőjének szívébe.

 


Arra a másfél órára eltűnnek a tankok, a bankok, a számlák, az első gitárhang kisöpri őket a pajta ajtaján, egyenesen a világ szemétdombjára. Maradnak az Egyesült Álmok. Újra.

 

 

Fotók: Éberling András

Hamarosan vízre szállunk. A következő állomás június 7. A38 hajó. 
Hűs dunai szél, meg ilyenek.