Hegyibeszéd

Miért jó a Cseh Köztársaságban?

Hegyi Zoltán

2011. október 27., csütörtök 17:26
Van az a verzió, hogy az ember nem a hagyományosnak mondható Rajka–Pozsony–Malacky–Kuty–Brno útvonalon zörög át Csehországba, hanem inkább Ausztriát iktatja közbe. Így persze nem ápolja a magyar és a szlovák nép hagyományos barátságát, de a Sopron–Bécs–Linz direkcióban garantáltan nyugi van. Így történt most is.

Ha meg először Délnyugat-Csehország a célpont, másként nem is érdemes. Márpedig Cesky Krumlov és a Sumava régió kihagyhatatlan egy rendes cseh turnéból, közkedvelt turistaövezet ide vagy oda, különben is manapság már nincsenek felfedezésre váró helyek, mindent meg kell osztani másokkal. Krumlovot például főként a japánokkal, akik már valamivel többen vannak, mint a bennszülöttek, kivéve az óvárosi populációt, ők ugyanis belőlük élnek. Egymás hegyén-hátán a hotelek és motelek, vendéglők és kocsmák, ajándékboltok és különféle árusok, de mindez megbocsátható, hiszen egyetlen lépéssel mégis ötszáz évet húzunk ki a múltból. Krumlov egyszerűen elragadó és kész.

Hirdetés
Városnézők
Városnézők

Fotó: Hegyi Zoltán

 

Valamint megunhatatlan. Ha eltelnék a középkorral, a reneszánsszal és a barokkal, irány a Fotoatelier Seidel, az egyetlen art deco épületben. Az meg szavak nélkül elmeséli a fotográfia kezdetének romantikus történetét két generáción keresztül, és hogy miként dübörgött a fotóbiznisz a cseh–német–osztrák határon a tizenkilencedik század végén, és a huszadik első felében. Legyen áldott Josef és Frantisek Seidel emlékezete, és mind a mesés férfiaké kurblival és magnéziummal, éljen a cseh ipar!

Néző város
Néző város
Fotó: Hegyi Zoltán

 

Krumlov amúgy is csupa fotó, exponálás, villanás, pillanatmegállítás, megörökítés, elraktározás. Saudeknek külön galériája van, egészen jó képeslapokhoz is hozzá lehet jutni, a japcsik pedig még a fényképezőgépüket is lefényképezik a telefonjukkal. Aranyosak, csak nincs idejük az időben. Nem látják a srácot, aki elveszítette az egyik lábát, és egy elektromos rolleren rongyol bele a múltba.

Elektricski modula
Elektricski modula
Fotó: Hegyi Zoltán

 

Az Egon Schiele Múzeum kihagyhatatlan, sokadszorra is. Maga az épület szép példája annak, hogyan harmonizálhat régi és új, mögötte a folyóparton galériák, kocsmák a szépen lepusztult házakban, a fiatal képzőművészek láthatóan jól is érzik magukat. Akar a franc innen máshová menni. Schiele nem volt egy vidám arc, de a krumlovi korszaka kimondottan szerethető a mániás depresszió leszálló ágán túl is. Tobzódik a színekben, elkapta őt is a város, de ez kölcsönös. Állandó kiállítás őrzi az egymásra találás emlékét. Az időszakiak közül most éppen a Bata Múzeum gyűjteményének egy vékony szeletkéje a legizgalmasabb. Cipők persze. A torontói múzeumban 12 500 skárpi látható (a család lelépett a komancsok elől), de ez a néhány pár is felettébb izgalmas, a tizenhatodik századtól Grace Jones és Elton John választásáig. És kiderül az is, hogy Angliában már a tizenkilencedik században is éltek punkok, amennyiben a lábbelikből indulunk ki. Nyilván a divat is örök körforgás, akár a történelem.

Egon és fétis
Egon és fétis
Fotó: Hegyi Zoltán

 

Cesky Krumlov kissé hajlik a misztikumra is, ez jól érzékelhető a helyek névválasztásából is. Merlin, Abraka, Alchemy, különféle boszorkányok, varázslók delejeznek a cégérekről. És természetesen itt is tetten érhető a cseh nép különös vonzódása a bábok iránt. Viszont Krtek plüssben rohadt drága, Bob és Bobek meg nincs is.

Nemsokára Jihlava jön, ahol nincsenek japánok és turista is alig. Bánhatják.

Címkék

Hozzászólások

Új hozzászólás írása

Hozzászólás elküldéséhez előbb be kell jelentkeznie!

További cikkek a rovatból

Hasonló tartalmak

Hirdetés

Hegyibeszéd

Címkefelhő

További feliratkozási lehetőségek

MNO vezető hírek

/