Próbanapló

Hegyi Zoltán, 2012. április 24., kedd 18:45, frissítve: szerda 09:13
A Sexepil zenekar húros szekciója este érkezik. Nekem kicsit olyan, mintha a Stones jönne.

Ruhásszekrénnyi gitár- és basszus-alapok. Mindenesetre eltart egy ideig, míg leszedjük a cuccot a buszról. A dobos egyelőre még Walesben tartózkodik, de most már tényleg úgy néz ki, lesz koncert.

A magyarul beszélő Sexepil zenekar június 7-én lép fel Budapesten, az A38-hajón, több mint húsz év után még egyszer. Ez nagyjából két kutya komplett élete.

Sárkány Sanyi, a magyarországi Globe Színház szülőatyja a szakadó esőben, rövidnadrágban archaikus tyúkólat ácsol a kertben, Cseh Andris egy rókát fest az ajtajára a miheztartás végett, közben a Búcsúkoncert zenekar egy része próbál a pajtában. Komoly próbája ez a szomszédokkal megkötött, tizenkilencedik éves kölcsönös barátsági és megnemtámadási szerződésnek is. Vidám vasárnap.

Mondom a Sanyinak még délelőtt, hogy jönnek a fejek, még este beállítjuk a motyót és egy kicsit biztos pilinckázunk is. Ez nem úgy lesz, mondta erre sokat próbált barátom, inkább úgy lesz, hogy hajnali háromkor még ott ültök a konyhában és toljátok az okosat. Úgy lett.

Ami nem baj, lassan belakjuk a teret. Lassan.

Másnap sem kapkodunk, reggel dolgozom, aztán napfürdő a teraszon. Később derül fény a hasznára, a próbát már kabátban fejezzük be, cefet egy április.

 

 

Három dalt veszünk át: Gyerünk, Casablanca, What Do You Say.

 

 

 

 

Yoki dobol a Búcsúkoncertből, bicajjal jött át Kővágóörsről.

Már sötétedik, amikor elindul visszafelé, végignyomtuk a délutánt.

 

 

 

 

 

Tamás még gitározik egy kicsit a másnapi menüből, Egy a világ – nagyon szép dal.

 

Viktor a nyugalom szobra. Naná, előre gyakorolt.

 

A Búcsúkoncert egyébként pompás zenekarnév, mindjárt az elején lehet nekik üvölteni, hogy maradjatok együtt. Esetleg nagyszínpad.

 

 

A miénk most elég kicsi, jó szorosan vagyunk. Akolmeleg.
Talán ez a legjobb az egészben.

A faluban, ahol élek, élénk érdeklődés mutatkozik a produkció iránt. És türelem, pedig alig valamivel vagyunk hangosabbak, mint amikor egyszerre tízen röffentjük be a láncfűrészt.

 

Jenővel beszélgetek este a Class FM-en – úgyis, mint műsorelem – többek között arról is, hogy mi a jó a rock and rollban. Kiegyezünk annyiban, hogy szépen viszi szívtől szívig az érzelmeket. Mint egy jobb falvédő vagy mézeskalács.

Majdnem olyan, mintha élnénk.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 15:10
  2. 14:51
  3. 14:31
  4. 14:12
  5. 13:51
  6. 13:45
  7. 13:39
  8. 13:24
  9. 13:06
  10. 12:50
  11. 12:44
  12. 12:33
  13. 12:30
  14. 12:26
  15. 12:17
  16. 12:14
  17. 12:00
  18. 11:56
  19. 11:55
  20. 11:49
  21. 11:46
  22. 11:42
  23. 11:40
  24. 11:33
  25. 11:28
  26. 11:27
  27. 11:26
  28. 11:24
  29. 11:19
  30. 11:13
  31. 11:10
  32. 11:08
  33. 11:00
  34. 10:58
  35. 10:53
  36. 10:52
  37. 10:42
  38. 10:36
  39. 10:33
  40. 10:24
  41. 10:18
  42. 10:12
  43. 10:09
  44. 10:05
  45. 10:01
  46. 09:50
  47. 09:40
  48. 09:35
  49. 09:33
  50. 09:22
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása