2014. november 21., Olivér napja

Szerető Szabolcs

A vád terhe

Magyar Nemzet

2012. július 05., csütörtök 00:01
A rendszerváltás első pillanatától cipeli az antiszemitizmus, az idegenellenesség, az irredentizmus stb. hamis vádját a magyarországi jobboldal, s ha kormányra kerül, cipeli az ország is. A nemzetközi sajtóban olvasható rosszindulatú vélemények, az ott előszeretettel megszólaltatott magyar értelmiségiek segélykiáltásai, a hatalomból kisöpört balliberálisok és médiájuk támadáshurrikánja nem sok újdonságot hordoznak a kilencvenes évek elejéhez képest. Nincs új a nap alatt. Csak akkor Csurka volt az ürügy, Antall a célpont.

Az a levél, amit washingtoni képviselők egy csoportja a miniszterelnöknek írt, s amely azt sugallta, hogy nálunk az antiszemitizmus kirívóan súlyos gond, ami ellen a kormánynak ideje határozottabban és egyértelműbben fellépnie, finoman szólva méltánytalan. Ha a fontosságuk alapján fel kellene sorolni a magyar emberek életét, jövőjét befolyásoló problémákat, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet nem lenne az első tucatban. És nincs itt államilag ösztönzött Horthy-kultusz sem, csupán az igény vált határozottabbá, hogy meghaladjuk a kommunista korszak történelemkönyveinek egyoldalú, torz ábrázolását („Horthy-fasizmus”).

Orbán Viktor válaszlevelében a képviselőkön keresztül kérte, hogy Amerika lépjen fel az ottani szerverről működő gyűlöletportál ellen, ami a kétségkívül létező magyarországi antiszemitizmus, idegengyűlölet szócsöve, vezető orgánuma. Erre lehet azt mondani, hogy a probléma összetettebb, s ha a portált megszüntetik, lesz helyette másik, Amerika pedig a korlátok nélküli szólásszabadság hazája. Rendben. De ha segíteni nem tudnak, mire a számonkérés? Az a szubkultúra, amelynek zászlóshajója az a bizonyos hírportál, s amely a Jobbik hátországának is része, mérgezi a magyar közéletet. Ennek az áldozata Szegedi Csanád, a Jobbik európai parlamenti képviselője is, aki úgy érezte, interjút kell adnia arról, zsidó felmenői is vannak. S ez a társaság ugyanúgy zsidóbérencnek tekinti a kormányt, mint az MSZP-t vagy a néhai SZDSZ-t.

Amerikából mintha nem észlelnék, de amikor tétje van, a baloldal és a mérsékelt jobboldal, a közjogi méltóságok és a történelmi egyházak elítélik az elfogadhatatlan jelenségeket. Legyen szó a Gyurcsány-kormány idején történt romagyilkosságokról, a tiszaeszlári vérvád jobbikos felemlegetéséről vagy akár a volt főrabbit ért verbális inzultusról. Ahogyan tette ezt a francia politika a toulouse-i merénylet vagy a német a neonáci gyilkosságok után. A Jobbik térnyerése a rendszerváltás kudarcának következménye; a párt elleni fellépés azért is volt hatástalan, mert előzőleg a balliberálisok szinte mindenkit lefasisztáztak, aki egy kicsit is mást gondol a világról, mint ők. Hogy az antiszemitizmus elleni harcuk mennyire elszakadt a józan észtől, jól példázta, amikor a liberális történész, Gerő András az antiszemitizmus vádjával nyálazta körül kiváló kollégáját, a közvélekedés szerint inkább balra húzó Romsics Ignácot. Aki egyébként a kurrens Horthy-vitában az egykori kormányzó tevékenységét megbélyegzés helyett méltányosan értékelve nyilvánult meg.

A baloldal antiszemita veszély feletti aggodalmának őszinteségét árnyalta Zuschlag János gúnyolódása a holokauszt áldozatain. Az ő köreikből érkező antiszemita ízű kiszólásokra egyébként mindig van mentség, az ő szájukból, tollukból a zsidózás is lehet politikailag korrekt. A jobboldali magyar kormány nyomás alatt tartása továbbra is sokak eminens érdeke, ennek egyik eszköze az antiszemitizmussal való hírbe hozás, a negatív jelenségek felnagyítása. A valóság megerőszakolása, az ország lejáratása, a zsidóságban oktalanul gerjesztett félelem nem nagy ár ezért. Nincsenek illúzióim: valahol már készül a tárgyban az újabb levél. Addig is itt van nekünk az MSZP, amelynek tegnap Auschwitz náci orvosa, Josef Mengele jutott az eszébe a kormány egyik intézkedéséről.

Korábbi bejegyzések

Fülbevaló

Időszakiról

Idő szaki egy óragyári munkás, aki szabadidejében rengeteget blogol. Az bizonyos, hogy a jövőben él, hogy a közeliben, vagy a távoliban azt ő maga sem tudja, mert már nem csak ez keveredett össze a fejében, hanem a múlt, és a jelen is, meg persze az a sok-sok féldeci és az a rengeteg kormányzat. Idő szakit ez nem hatja meg, hiszi, hogy alapvetően úgysem változik meg semmi. Bejegyzései tehát a jövőből származnak, azok bármilyen egyezése a jelennel vagy a múlttal csupán a véletlen műve. De Idő szaki szerint véletlenek nincsenek.