Csókolom, a zombik bekattanhatnak?

Balogh Roland

Balogh Roland

2017. január 20., péntek 17:00, frissítve: hétfő 07:40

Kaptunk egy nagyon őrült videoklipet a Stukker zenekartól, amelyet a Három zombi című számuk Dj Titusz által készített remixéhez forgattak. A dal a Western élet nagylemezen látott napvilágot tavaly, s az alapból könnyed, bohém vonalvezetésre, ha lehet, egy még látomásosabb vizuális anyagot forgattak. Az egész olyan, mint egy durva agymenés, mindenféle zakkant képpel megfűszerezve. Igazi nomen est omen anyag, amelyet nem apróztak el.

Ez az összeszedett zenei és képi világ persze nem véletlen, mert noha az öttagú csapat így, ebben a formában ugyan csak 2013 ősze óta zenél együtt, mindegyikük kipróbált, veterán, öreg róka, akiket akár már az 1990-es évek óta láthatunk a színpadon. Egyből ott van az énekes, Vécsi Tibor, akinek messianisztikus kántálására speciel én már 1995-ben ugráltam Korai Öröm-bulikon. A bandát erősíti a szintén a Koraiból, illetve a mára már ugyancsak alapvetésnek számító ColorStarból is ismert Szalay Péter (gitár, vokál), a plutós, ex-Erik Sumó-s, ex-Amorf Ördögök-ös Dudás Zsombor (gitár, vokál), Horváth Gábor (basszusgitár), valamint a Cabaret Medranó-s Szert Zsigmond (dob, szájharmonika, vokál).

A Stukker tehát nem klasszikus kezdő titánbanda, viszont mint kollektíva még nem működik olyan régóta együtt. A rutin viszont egyértelműen érződik, dalaik remekül ötvöznek számtalan stílust, s ez alól a Három zombi sem kivétel.

Miközben megy a január közepe ellenére az év legjobbja címért máris bátran ringbe küldhető klip, érdemes továbbgörgetni, mert a hajtás után rendesen kifaggattam Szalay Pétert a veterán zenészlét minden nyűgéről és nyiláról.

– A zenekar igazi veteránokból áll, olyan jó nevű bandákból érkeztetek, mint a Korai Öröm, a ColorStar, a Pluto vagy épp a Cabaret Medrano. Hogyan merült fel az ötlet, hogy nektek így, együtt kell belefognotok a dalgyártásba?
– Dudás Zsombival régóta ismerjük egymást, és egy ideje terveztük már, hogy összehozunk egy zenekart, ahol megvalósíthatjuk a közös kedvenceink iránti rajongásból fakadó zenei elképzeléseinket. Vécsivel pedig a Korai Örömön kívül együtt zenéltem az ő Dublőrz nevű, félig-meddig hobbizenekarában is, ahol a zenei producer Marót PG-vel nagyon jó kis számokat hoztak össze, mint például a Három zombit is. Ezeket is jó lett volna kicsit nagyobb nyilvánosság elé vinni, hiszen soha nem jelentek meg hivatalosan. Másrészt nekem folyamatosan gyűltek a fiókban olyan dalötletek, amelyek nem fértek bele a működő zenekaraim stílusába. Így kezdett el kialakulni a repertoár: a Dublőrz-számok átdolgozása és az én zenéim mentén elkezdtünk felépíteni szép fokozatosan egy zenekari hangzást, amely mindannyiunk ízlését tükrözi, és egybekovácsol ránézésre talán egymástól távolinak tűnő műfaji elemeket is, mint a country, a blues, a rap vagy épp a rock.

– Ezt egy picit továbbgörgetve, mennyire befolyásolta a közös munkát a „hozott anyag”? Hogyan csiszolódtatok össze, hogy alakult ki a közös nevező?
– Először akusztikus trióként kocsmaturnéztunk a pesti éjszakában, majd Szert Zsigmond és a basszusgitáros Nemes András csatlakozásával kezdtük el összerakni a hivatalos, elektromos verziót is. A lemezfelvétellel kezdődött az újabb fázis, ekkor alakult ki a végleges hangszerelés, amit én hoztam össze az otthoni kis hangcuccomon folyamatosan kísérletezve, rengeteg színező háttérsávot legyártva. Ezeket azóta a koncerteken is használva jött létre a mostani hangzás.

– A Három zombi a tavalyi Western élet című lemezeteken debütált, s a dal alapból könnyed, bohém vonalvezetésére, ha lehet, egy még látomásosabb klipet forgattatok. Honnan jött és hogyan állt össze ez a képi világ?
– A képi világ elsősorban a klip producer-látványtervezőjének, Téglás István képző- és tetoválóművész barátunknak az érdeme, aki a zenekar elhivatott rajongója, és a lemez megjelentetésében is nélkülözhetetlen segítségünkre volt. Emellett fontos megemlíteni a rendező Fogarasi Gergely és az operatőr-vágó Wurk Ikona munkáját is.

– Ha az összképet nézzük, a Stukker dalai szépen adagolják azt a fajta, részleteiben finom, okos rezignáltságot, amely gyakran a sokat látott, rutinos zenészek sajátja. Mennyire tudatos vagy épp zsigeri ez a még a kínkeservből is tréfát űző attitűd? Mennyire érzitek fontosnak, hogy közéleti kérdéseket feszegessetek a számaitokban?
– Nem törekszünk mindenáron erre, viszont tudatosan alkalmazzuk, ami zsigerien jön belőlünk, haha! Az adott zenék karakterisztikájának és a személyiségünknek a kölcsönhatásából ezek a szövegek születnek. Az attitűd talán abból fakad, hogy Vécsi alkalmatlan a hosszú távú szomorkodásra, így a szövegei is visszatükrözik azt a pofátlan és vicces cinizmust, amellyel legtöbbször a világot szemléli. Az én szövegeim pedig egyrészt hozott anyagok, a kifejezetten a Stukker számára írt szövegeimet – Indián dal, Sárga busz egy része – pedig igyekeztem a frontember személyiségéhez fazonírozni. Ezenkívül külsősök is besegítenek alkalmanként, barátaink, Ludányi Laci és Marót PG szövegei is helyet kaptak az albumon. Bármit felhasználunk, amit jónak ítélünk.

– Ha már erről beszélünk: mostanság azt látjuk, nem egy 1990-es, 2000-es években népszerű, az underground és a fősodor határán egyensúlyozó zenész került nehéz anyagi helyzetbe, amit így vagy úgy próbál megoldani. Tibi például tavaly egy Facebook-posztban kért támogatást az emberektől, amin sokan meglepődtek, mert valahogy nehezen tudják elképzelni, hogy sokak kedvencének ennyi év siker után így kelljen segítséget kérnie. Ennyire kilátástalan – volt? – a helyzet?
– Nekem nem tisztem, és nem is szeretnék Tibi helyett nyilatkozni, de tudni kell, hogy a Korai Öröm soha, még a Sziget-nagyszínpados „fénykorában” sem jelentett kizárólagos megélhetési forrást a tagjainak. Mindenki dolgozott mellette, vagy több helyen is zenélt, esetenként a kettő egyszerre. A viszonylagos közönségsiker nem minden esetben jár együtt kiugró anyagi sikerességgel, ennek okai pedig annyira szerteágazók, hogy az egy külön interjú témája lehetne. Most csak egyet emelnék ki: Magyarország méretéből is fakadó piaci és kulturális viszonyai miatt nem az a hely, ahol ilyen jellegű zenével hosszú távú anyagi biztonságra érdemes számítani. Ezt egyébként nem is tette senki, még azok sem, akik a nyilvánosság segítségéért folyamodtak a zenekarból. Egyszerűen annyi történt, hogy ők olyan időszakot élnek, éltek meg, amikor már régóta nem sikerült zenekaron kívüli kereseti forrást találniuk – amit a mai Magyarországon szerintem nem olyan nehéz elképzelni, ha valaki kicsit is figyelemmel kíséri a történéseket. A helyzet amúgy ha nem is lett lényegesen jobb, szerencsére állandóan változik. Örömmel mondhatom, hogy azóta Tibi is túl van már néhány kisebb filmszerepen – például a nemrég bemutatott A martfűi rém – és egyéb alkalmi munkán.

– A témakörnél maradva, lassan emberi ésszel követhetetlenül sok minden változott az 1990-es évek óta, a net a felismerhetetlenségig átalakította egyebek között a zenei közeget is. Nektek mennyire komoly kihívás eligazodni, alkalmazkodni a dalmegosztók, ingyenes letöltések világához, ahol – ha nagyon durva akarok lenni, úgy fogalmazhatok: – a szentírás helyét a közösségi oldalak mindenhatósága vette át?
– Valamilyen szinten próbáljuk követni a dolgok alakulását, hisz ezek nélkül ma már lehetetlen érvényesülni. Használjuk a YouTube-ot, a Facebookot, elérhetők vagyunk a Spotify-on, a Deezerön. Megtesszük, amit lehet a jelenlét érdekében, és szerencsére van kiadónk, amely segít eligazodni ezekben az ügyekben.

– Az érvényesülés alfája a koncertezés lett. Hogy picit kellemesebb vizekre evezzünk, a Stukkert merre láthatjuk az elkövetkezendő időszakban?
– Legközelebb március másodikán, a Mika Tivadar Mulatóban láthatnak minket az érdeklődők.

További érdekességekért érdemes követni zenerovatunk, az Ígéretes titánok Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!