Egy srác, aki okosan áll bele a társadalomkritikába

Balogh Roland

Balogh Roland

2017. január 17., kedd 17:00, frissítve: kedd 20:48

Egy srác egy gitárral. Na és? Nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbmenni, láttunk már ilyet – mondanának gyorsan sommás véleményt sokan Turcsán Tibor produkciójáról. Manapság nálunk valahogy nem túl kelendő ez az egy szál gitáros, szólóban támadó dalszerző-énekes felállás. Már ami a tömegszórakoztatást illeti. A nép, az isten adta nép nem nagyon kedveli ezt a füstös, félhomályos kiskocsmák világát megelevenítő megoldást.

Nincs benne akkora spiritusz, nem robban fel a színpad, nem szúrja ki az ember szemét kismillió élesen villogó LED-fal, no meg mi izgalmas van abban, hogy egy fickó nulla mozgással ül egy széken és gitároz, dörmögik sokan, majd legyintenek egyet. Közben azt is hozzáteszik, még egy csinos táncos lány vagy fiú sincs, akkor meg minek? Arról nem is beszélve, hogy az ilyen előadók dalainak szövegeire figyelni kell, nem csak a folyamatos „ó, je” ömlik a torkukból. Te jó ég, ezek valamit mondani is akarnak, s ezt értelmezni kéne, a franc fog tehát itt, kérem szépen, asszociatíve gondolkodni…

Ezek a kifogások, viszont még szerencse, hogy nem kell temetnünk semmit sem. Ez a Cseh Tamás-hangulat, hála az égnek, nem tűnt el. Vannak, jönnek új arcok, s az underground bugyraiban továbbra is szeretik a műfajt, a megoldást, sőt az elmúlt időszakban mintha reneszánsza is lenne a dolognak. Igaz, ahogy látom és érzékelem, inkább a hölgyeknek terem babér ebben a szegmensben, nem egy ilyen gitáros szólóprodukció bukkant elő szépen a semmiből (Kate Nash után szabadon). Az urak picit le vannak még maradva mögöttük, de a lényeg, minden kis fejlemény, előrelépés szuper.

Visszakanyarodva Tibihez: most érkező, Fülbevaló című szerzeményében nagy megfejtéseket ne keressünk a zenében, a szöveg, annak csipkelődő hangulata, keserédes fricskái, poénjai az igazán izgalmasak. Az egész egy okos agymenés, jobb definíció nincs rá. Pont úgy adagolja a kritikát, a szúrós megjegyzéseket, világít rá a világ ellentmondásaira, hogy az még ne legyen teljes pályás letámadás, inkább elgondolkodtató, amolyan vitaindító üzenet. Tényleg remek. Többek között ezért ajánljuk mindenkinek finom fogyasztásra. Miközben pedig szépen kibontakozik a dal, a hajtás után csipkelődtem egy picit én is a szerzővel, akit többek között az okos társadalomkritikáról, valamint a szóló dalszerzői lét aknáiról is kifaggattam.

– Mennyire lehet téged komolyan venni?
– A munkatársaimnak nagyon is. A dalaimnál meg nem hiszem, hogy ez lényeges kérdés. Lehet.

– Ha egy picit ezen rugózunk még, érdekel, hogy ezek a kicsit társadalomkritikus, kicsit bohém, kicsit szemtelen dalszövegeid honnan jönnek? Mikor kezdted az egészet?
– Kicsit sem akarok semmit sem kritizálni. Egyszerű, emberi dolgok vannak a szövegekben. Velük kapcsolatban talán fontosabb kérdés a „honnan”-nál a „mikor”. Keresem azokat a körülményeket, amik előhozzák belőlem az alkotót. Erre építkezem. Általánosban kezdtem dobolni, majd szépen lassan gitározni, dalokat írni, és most az énekhangomat keresgélem. Írni akkor kezdtem, amikor megtanultam a betűket általánosban. Aktuális slágereket írtam át Dragon Ball stílusba, vagy a haverjaimról szóló dalokkal szórakoztattam. De szerettem például foci közben kommentátor lenni, amíg szét nem esett a mérkőzés a röhögéstől.

– A produkciót szólóban csinálod. Ez mennyire nehezíti, ha lehet még inkább az érvényesülési lehetőségeket? Ezt az egy szál gitáros, énekes-dalszerző felállást, ha nem látnak benne aranytojást tojó tyúkot, ugyanis manapság mintha kicsit lesajnált bölcsészbohóckodásnak tartanák.
– A lesajnálással nem nagyon találkoztam eddig, viszont el tudom hinni, hogy sokan így vélekednek erről a műfajról. Sajnos sokszor találkozom, mint hallgató, bohócokkal a színpadon. Ügyelek is rá, hogy ne járassam túl a művészkedést. Az érvényesülést szerintem annyiban nehezítheti, hogy nyilván könnyebb egy ütős trióval bulit csinálni, mint egy szál gitárral. De amúgy valaki vagy jó, vagy nem. Még nem értem el semmit a szakmában, de az már világos, hogy elég egyszerű a képlet – és kérlek, ne nézzenek naivnak –: kell egy zenekar, ami nagyon-nagyon sokat próbál, és kellenek nagyon jó dalok. Aki azt mondja, hogy sok pénz meg ismeretség kérdése a dolog, az szerintem téved, annál valamelyik, de legtöbbször mindkettő hiányzik. Mármint a dalok meg a sok próba. A hangfelvétel minimális költségén kívül, amit a szomszédom, Singlyár Csabi csinált, ez a mostani videoklip sem került semmibe, és gyakorlatilag nincsenek is hangszereim, csak egy NDK-s roncs dobcuccom meg egy gitárerősítőm. A többit „kölcsönzöm”. Szóval nem baj, ha nem olyan könnyű a dolga egy kezdő előadónak. Ez kell ahhoz, hogy kialakuljon egy egészséges alázat. Azt például nem tudom elképzelni, hogy valaki megír egy fantasztikus lemezt, összepróbál egy frankó zenekari műsort, és nem megy vele semmire. Egyébként elsősorban zenekari zenész vagyok, ahogy a feltöltött dalokból ki is derül. A gitárszóló lételemem, de egyelőre nem találok zenészeket, akik ráérnek heti minimum 3-4 próbára. Másrészt még vidéken lakom.

– A kérdést kicsit továbbgondolva: mi a cél, olykor-olykor zenélj egy jót, és érezzék, érzed jól magad közben, vagy beleállnál egy céltudatos karrierépítésbe?
– Abszolút tudatos a karrierépítésem, de a céllal annyit nem foglalkozom. Most az a fontos, hogy még hozzak új energiákat. Ez a videoklip is egy lehetőség volt. Elég komoly cuccal vettük fel, és nem csak a régi mobilos videóimhoz képest. Csak az ötlet volt meg Novák Péter barátom részéről, majd összeraktam egy dalt, ami már amúgy is készülgetett. Egyébként ez még mindig nem az a cucc, amit a közeljövőben készülök megmutatni.

– Nálad mi a gyakorlat: ha jön egy szám, azt akár önmagában is mielőbb kiadod, vagy spájzolsz is, hogy egyszer egy nagyobb lélegzetvételű anyagot (EP vagy nagylemez) is kiadj?
– Idén mindenképpen elintézem, hogy meglegyen az anyag. Mostanában nem vagyok aktív, de sokféle zenét hallgatok minden mennyiségben. Inspirálódom, gyakorlom az éneklést, és arra törekszem, hogy az összegyűlt dalszövegrészleteket magasabb szintre emeljem. Sokat járok dzsemmelgetni vagy felolvasóestekre, ahol véletlenszerű gitáralapra mixelek a még be nem mutatott dalszövegeimből, vagy csak egyszerűen megpróbálok rögtönözni. De van, hogy egy szakácskönyvet rappelek fel egy dzsesszes témára, ilyenkor általában sorra pakolják elém a könyveket. Nagy poén, ajánlom mindenkinek!

– S ha már élő fellépések: merre lehet majd elkapni egy-egy performanszodat mostanság?
– Egyelőre nincs kiírva semmilyen koncert, de néha lemegyek a Nyugati aluljáróba Hiperkarma-dalokat játszani.

További érdekességekért érdemes követni zenerovatunk, az Ígéretes titánok Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!