Kocsmaopera lett az év dala

Balogh Roland

Balogh Roland

2017. január 2., hétfő 19:02

Nincs jobb szó online zenerovatunk, az Ígéretes titánok 2016-os év dala szavazására, mint az, hogy gigászi! Ezúttal két zenekar, a Delirium (DLRM) és a The Wonderland, pontosabban azok elképesztően lelkes rajongótábora feküdt egymásnak, s vetélkedésük roppant izgalmas, egyúttal pattanásig feszült és kiélezett versenyt hozott.

Végül több mint tízezer voks érkezett a tíz, listára felkerült számra a szavazás két hete alatt. Ez pedig már csak azért is tekintélyt parancsoló szám, mert tavaly a húsz dalra az akkor egy hónapig tartó menet során összesen nem érkezett megközelítőleg sem ennyi. A statisztikákat látva örömmel állapíthatjuk meg tehát, hogy pozitív irányba indult el a feltörekvő magyar zene iránti érdeklődés.

Ami pedig a konkrét kiírásunkat illeti, végül nagy hajrában a DLRM a Bástya borozó bezárásának emlékére írt, fülbemászó darabja futott be első helyen. Az Anthem for the Bastion című dal amúgy a bő két éve alakult csapat első klipje volt, s tavaly márciusban jött ki. Később rákerült a május végén megjelent Gypsindie című albumukra is, amely a Titánok a Vittulában elnevezésű élő, lemezbemutatókra szervezett tavaszi sorozatunk egyik „adásában” mutatkozott be.

Magáról a Bástya-dalról többször megjegyeztük, hogy amellett, hogy igazi slágerszagú szerzemény, elég lendületes kis kocsmaopera – egyébként annak minden nyűgével együtt. Számunkra pedig külön pikáns, hogy 2016-ban egy olyan alkotás kerül be a krónikáinkba, amely kultúrtörténeti eszenciáját Balogh Dániel foglalta még össze a dalról írt titános érzés analízisében, s ma is őt kell idéznem: „Öröm az ürömben, hogy az utókor számára marad róla [a Bástya borozóról] egy nagyszerű klip.” Azt azért picit sajnálom, hogy a dal szövege nem magyar, hanem angol. Ezzel együtt tényleg szuper darabról van szó. 

Mindeközben nem mehetünk el szó nélkül a The Wonderland mellett sem, amely zenekart elsőként mi mutattuk be a nagyközönségnek. Az utcáról, az aluljáró kiábrándító nihiljéből érkező csapat már csak a tagok hányatott sorsa miatt is érdekes. Ezért jó látni, hogy a nagyon összetartó kis csapat köré egyre lelkesebb s nagyobb közösség formálódik.

A zenekar minden számának önálló története van. A nálunk indult darab hátterét Alice, a banda énekes-gitárosa így foglalta össze: „A We’re All Alone nagyon régi dal, nem emlékszem pontosan, hány éves voltam, amikor írtam. Talán 15-16. Akkor még rendesen ment az utcázás. Azt a hideg, monoton hangulatot akartam megidézni, amit akkor érez az ember, amikor esik az eső, és nincs más, csak a hangszere és egy aluljáró. Egy lánynak is köze van a számhoz, leginkább a szöveghez. Még most is hallom a hangját, ha erre a dalra gondolok. Hosszú utat tett meg ez az anyag, amíg eljutott odáig, hogy bemutassátok. Ha azt vesszük, hogy 4-5 éves sztoriról szól.”

Mivel a két csapat nagyot ment, ezért mindkettőnek lehetőséget adunk, hogy fellépőként velünk tartson majd egy-egy idei nyári zenei fesztiválra, illetve szponzorációs szempontból is segítségükre leszünk, s erről az olvasóknak is beszámolunk majd.

Az éllovasok mellett természetesen komoly dicséret jár a szavazásban részt vett további nyolc formáció, így a The Adolescens, a Gyík zenekar, a Jáde Nyúl, a Magidom, a Meteo, az SPNT, a Watch Me és Zala Kristóf legénységeinek is. Valamint nagyon köszönjük mindenkinek, aki szavazott bármelyik produkcióra.

Mi pedig dolgozunk tovább, indul a rovat harmadik évada, s már januárban is jönnek szépen egymás után a premierek. Érdemes lesz olvasni minket 2017-ben is!

További érdekességekért érdemes követni zenerovatunk, az Ígéretes titánok Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.01.02.