Ilyen névvel csak karcos lemezt lehet csinálni!

Balogh Roland

Balogh Roland

2017. január 6., péntek 17:00, frissítve: péntek 17:53

Van egy Oasis-dal, a címét csak félve, és kizárólag angolul merem leírni: Fuckin’ in the Bushes. Így szól. Ez a szöveg nélküli szösszenet még a 2000-es Standing on the Shoulder of Giants című albumuk, egyúttal akkoriban minden koncertjük nyitódalaként pörgött sokat.

Nem tudom, miért, illetve sejtem, de mindig ez a dal ugrik be, ha a Nude Bushra gondolok. Biztos a „bozót” miatt! S bár a párhuzam, ha nyakatekert is, de találó. Ahogy a Gallagher tesók nem mai darabja, úgy a Somos Máté (gitár, ének), Kohári Szabolcs (gitár), Dósa-Bugner Botond (dobok) és Becsei Dániel (basszusgitár) felállásban üzemelő kvartett is karcos, nesze neked! ars poeticával tolja az arcunkba a nyers gitártémákat.

No, Nude Bushék ezt most be is mutatják nekünk, hiszen így egyben most debütáló első lemezük színtiszta karc és lendület. A hét számon érződik, hogy nem akarták rommá tisztítgatni, hanem zsigeri koncerthangzással tették le elénk az asztalra.

A lemez egyik dala, a Masters egyébként korábban – mint amolyan előhírnöke a korongnak – már bemutatkozott nálunk, ám végighallgatva az anyagot, van erősebb daluk is a korongon. Történetesen a Psycho Bitch és a Guardian Angel című etűdökre gondolok, hogy a két számot nevében is egymásnak feszítsem. S még szerencse, hogy ezeket sem kell lefordítanom, haha!

Íme hát, itt a lemez. S miközben beindul a gőzhenger, érdemes hajtani, hiszen a jeles alkalomra tekintettel Kohári Szabolcsot és Dósa-Bugner Botondot rendesen kifaggattam többek között arról, hogy miért nem magyar nyelvű szövegekkel támadnak. Egyúttal az is kiderül, miért és hogyan tiltotta le nevük miatt a bandát a Facebook, s mi lett a kibervilág egyik leghatalmasabb medúzájával vívott ütközetük vége.

– Az egész anyagnak nyers, nesze nektek! hangulata van. Direkt akartatok ilyen karcos, az élő koncerthangzást idéző dalokat?
Kohári Szabolcs: – Igen, pontosan ez volt a terv. Nem akarunk zsákbamacskát árulni. Aki eljön a koncertünkre, ebből az albumból sejtheti, hogy mire számíthat. A színpadon is így fogunk megszólalni; ott azért jobb a hangulat. A felvételt Cs. Szabó Zoltán (Csészi) segítségével az ArtistFactoryban készítettük, és amellett, hogy rengeteget segített, pontosan eltalálta azt a hangzást, amit szerettünk volna, nagyon hamar megtaláltuk vele a közös nevezőt.

– Mennyi idő alatt állt össze a lemez, mennyit izzadtatok vele a stúdióban, mennyit kellett matekolnotok rajta? Egyben vagy sávonként vettétek fel?
Kohári Szabolcs: – A stúdiózás tulajdonképpen egy hétvége alatt megvolt keveréssel, mindennel együtt. Első nap bemelegítésként azt a pár számot vettük fel, amelyet már régebb óta játszunk, majd a második napon belevágtunk a kicsit technikásabbakba is, de ezeket is maximum négyszer kellett felvenni, hogy legyen a felvételek között olyan, amire mind a négyen rábólintottunk. Egyben vettük fel az instrumentális részt, majd utána került rá az ének. A már előbb említett élő hangzás elérése miatt döntöttünk emellett.

– A korongra felkerült hét számnak nagyjából egy hangulati íve van. Ebben mennyi a tudatosság?
Kohári Szabolcs: – Inkább azt mondanám, hogy tudatalattiság van benne. Nem gondolkoztunk rajta sokat, így éreztük legjobbnak a sorrendet.

 
Ne állj a Nude Bush legénysége elé: Becsei Dániel, Kohári Szabolcs, Somos Máté és Dósa-Bugner Botond
Fotó: Taylor Emília
 

– Az egységes vonalvezetés ellenére az érződik, mintha lettek volna jobban dédelgetett darabjaitok. Többek között a Psycho Bitch vagy épp a Guardian Angel számokra gondolok. Kinek melyik a szerelemgyereke a számok közül?
Kohári Szabolcs: – A stílusbeli kilengések egyik számról onnan erednek, hogy mind a négyen másfajta zenei irányzatokat szeretünk, és ezek stílusjegyeit próbáljuk egybegyúrni úgy, hogy végül olyan számok szülessenek, amiket bármelyikünk szívesen meghallgatna. No, meg persze még szívesebben játszana! A Psycho Bitchet amúgy egyetlen próba alatt írtuk, amikor Máté másodjára jött le velünk dzsemmelni, és azóta is nagyjából ugyanúgy játsszuk. Egyébként általában a számok írását a dobbal és a gitárral kezdjük. Dzsemmelünk, és ha találunk valamit, ami tetszik, azt addig variáljuk, amíg több olyan téma lesz, amik jól szólnak együtt. Ezt megmutatjuk a többieknek, ők rengeteget tesznek hozzá, formálják ezt az alapot. Ezért nem mondanám, hogy van olyan szám, ami csak egy-két ember munkája, mindannyian hozzáteszünk a végeredményhez.

– Már a lemezt felvezető dal kapcsán azt írtam, valahogy jobban állnának a magyar nyelvű szövegek. Miért ragaszkodtok az angol szöveghez? Vagy ha ezt megfordítom, tervezitek, hogy magyarul is megszólaltok? A fanatikusaitok például hallottak már tőletek ilyen cuccot.
Kohári Szabolcs: – A szövegeket többnyire én írom, néha Boti ötleteinek a segítségével. A régi bandámnál írtam pár szöveget magyarul, de azok a mi stílusunkhoz nagyon nem illettek. Így elővettem egy nagyon régi szövegét – a Psycho Bitchet –, amit még úgy 18 évesen írtam, és úgy éreztük, hogy ezt az irányt akarjuk követni. Nem vesszük magunkat halálosan komolyan, a klisés szövegeket próbáljuk kicsit kifordítani. Az angol nyelvnél pedig azért maradtunk, mert zömében angol nyelvű zenéket hallgatunk, így azok a szófordulatok és rímek könnyebben jönnek. Nem zárkózunk el teljesen a magyar nyelvű zenéléstől, feldolgozásokat szívesen játszunk hazai előadóktól, és ha úgy alakul, hogy anyanyelvünkön jön az ihlet, akkor úgy fogjuk előadni.

– Külön érdemes kiemelni a lemez borítóját. Nekem mindig is bejöttek ezek a képregényhatást idéző darabok. Nálatok honnan jött az ötlet?
Dósa-Bugner Botond: – Az alapkoncepció az volt, hogy sok abszurd dolgot zsúfoljunk össze egy képbe, így érzékeltetve az album zenei és szövegbeli változatosságát. A képregényes stílus Eifert András ötlete volt, aki szinte pillanatok alatt összeállította szürreális agyszüleményeit egy kollázsba, szerintünk is zseniálisan.

 
Egy jó próba? Kérem?
Fotó: Taylor Emília
 

– Egy posztotok szerint a múltkor letiltott benneteket a Facebook. Mi történt, s hogy áll most a helyzet?
Dósa-Bugner Botond
: – Amikor útjára indítottunk volna egy hirdetést, a Facebook mindig azt írta ki, hogy baj van a poszttal. Azért nem engedélyezi a dolgot, mert elvileg sértő, és olyan utalást tartalmaz, ami nem való a közösségi fórumra. Ilyenkor az ember eléggé felbőszül, és izomból csak azért is nyomtuk a gombot, hogy hirdessen! Ekkor azonban egy új oldal, a név megváltoztatása, ugrott fel. A rubrikában ott volt egy felkiáltójel, hogy kötelező jelleggel csináljam meg, mert másképp nem engedi az oldal működését. Így lettünk egy hétre Nude Bush helyett Naked Branch. Haha, azóta közben helyreállt a világ rendje, amint azt bárki láthatja.

Február 11-én lemezbemutató a Dürerben. Hogyan tovább, merre mocorogtok még így az elkövetkezendő időszakban?
Kohári Szabolcs: – Nagyban készülünk már a bemutatóra, a lemezfelvétel óta született egy-két új számot biztosan játszani fogjuk, és mivel most kivételesen a szokásosnál többet lehetünk a színpadon – hála a saját szervezésnek –, előveszünk pár feldolgozást régebbről. Közben lesz pár új is, hogy meglepjük azokat is, akik az eddigi összes bulinkon ott voltak. A koncertre készítettünk pár kézműves lemezt is, amiket majd a helyszínen lehet beszerezni. Távolabbi célunk, hogy valamikor ősz környékén újra stúdióba vonulunk, hogy az addig született anyagokat felvegyük.

További érdekességekért érdemes követni zenerovatunk, az Ígéretes titánok Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!