A C kategóriás biztonsági őr esete a földrajzzal + Videó

Gabay Balázs

2012. április 29., 07:00

Előfordult, hogy a rendőrségről gyűjtötte be az osztályát a Dumaszínház tagbaszakadt stand-uposa, Rekop György, aki szomorúan konstatálja, hogy ma már inkább az iskola neveli a gyerekeket a szülő helyett. A korábban földrajztanárként dolgozó szerény dumagép egyelőre nem tartja magát humoristának, saját bevallása szerint ugyanis még nem járta végig az utat. A Kispest-fanatikus Rekop azt is elárulta az MNO-nak adott interjúban, miért nem készít felvételt saját fellépéseiről.

Nyomtatás

– Namíbia fővárosa?
– …

– Nincs időkorlát, csak nyugodtan.
– Hú, tényleg nem tudom.

– Windhoek.
– Már az első kérdéssel megfogott. Csapóajtó nyílik, köszönjük György, viszlát. Mondjuk azt azért hozzá kell tennem, hogy ha egy jogásztól megkérdezel egy paragrafust, nem biztos, hogy egyből rávágja a megoldást. Egyébként amikor megkapom a kérdést, hogy hol is van az a bizonyos totálisan eldugott magyar település, akkor a válaszom mindig a Google Maps!

– Mi vonzotta a földrajz felé?
– A gimi végén el kellett dönteni, hol akarok továbbtanulni, és erőteljesen a rendőrtisztin gondolkodtam. Azonban nem volt kimagasló a tanulmányi eredményem, de az igazi probléma talán nem is ez volt. Ide az első körben az ismerősök gyermekei kerültek be, akik annyian voltak, hogy a végén már csak a kitűnő tanulóknak volt esélye a pár helyre. Én meg nem voltam az. Földrajzból viszont végig ötös voltam, szóval jelentkeztem geográfusnak. Ahhoz nem volt elég a pontszámom, a földrajztanárihoz viszont igen. Azt terveztem, hogy harmadikban átjelentkezem, de végül nem került rá sor. Megembereltem magam, és elvégeztem a tanárit.

– Na és a cézium hányadik elem a periódusos rendszerben?
– Hú, ezt most miért tőlem kérdezi?

– Úgy tudom, kémia szakon is abszolvált.
– Ez valahol egyszer megjelent a sajtóban, de nem igaz. Az első munkahelyemre földrajztanárnak jelentkeztem, de utóbb egyrészt kiderült, hogy földrajz-kémia szakost kerestek, másrészt hogy nem sima általános iskoláról van szó, hanem egy gyermekotthonról. Szóval inkább smasszert kerestek, mint pedagógust. A felvételin az igazgató kérdezte, hogy megy a kémia, én meg poénból mondtam, hogy a H₂SO₄ a sósav. Onnantól kémiát is tanítottam, de a feladatom inkább a srácok bent tartására korlátozódott.

– Erzsébeten élt, lakott Kispesten, tanult Kőbányán. Szándékos, hogy minden kerület, melyhez köti, valami X-szel kezdődik?
– Nem csak X-ek vannak. Angyalföldön születtem, abban van X. Erzsébeten nőttem fel, abban is van, de egy jelentéktelen pár évet töltöttem Óbudán is, amiben viszont nincs. Lehet, hogy ezért is nem szerettem ott lakni. Persze a viccet félretéve, menthetetlenül dél-pestiek vagyunk, így nem is volt kérdés, hogy csak a XX. kerületben tudunk gyökeret ereszteni. Jelenleg Kispesten lakom, amit nagyon szeretek, főleg azért, mert a nagyapám itt született, és a mai napig az van beírva az igazolványába, hogy született: Kispest. A település ugyanis 1943-ban még nem volt Budapest része. De a szívem örökre a XX. kerületé, messzeringó gyermekkorom világa.

„Vissza tudtam úgy oltani a gyermeket, hogy negyven percig csendben üljön”

– És a Kispest?
– Hát, igen, fociban nem létezik más, csak a Kispest!

– Volt már Svédországban?
– Még nem.

– Csak azért kérdezem, mert most csomagolt ki egy adag snüszt.
– Sokáig birkóztam, és Magyarországon a birkózók kezdték el ennek a dohányterméknek a komoly fogyasztását. Két éve leszoktam a cigiről, és visszaszoktam a snüszre. Már nem dohányzom, ellenben felszedtem cirka 23 kilót.

– Hol birkózott?
– A Spartacusban kezdtem Kőbányán. Igen, itt is egy X… Szerencsére elég tehetséges kis kölyöknek bizonyultam, úgyhogy átvett a BVSC, ahol olyan klasszisok edződtek, mint Virág Lajos, Simita Zsolt, Füredy Levente, Kiss Balázs vagy éppen Bárdosi Sándor. Akkor az ország legjobb klubja volt, de sajnos nagyon messze volt az edzés, és nem is vettek teljesen komolyan, úgyhogy átigazolhattam volna a Ferencvárosba az olimpiai bajnok Sike Andráshoz. A BVSC-nek elég sok pontot hoztam, hiszen a nemzetközi és a hazai tornákon is szinte mindig dobogón végeztem, ezért viszont a klub komoly pénzt várt volna a Fraditól. Ők érthető okokból nem fizettek ennyit, így a pályafutásom itt megtört. Ugyanis ahhoz, hogy szabadon igazolható lehessek, egy évet ki kellett hagynom. Kihagytam, majd amikor visszatértem, azok is laposra vertek, akiket korábban én intéztem el fél kézzel. Itt lényegében véget is ért a komolyabb karrier.

– A birkózószőnyeget ezután naplóra cserélte. Hogyan történt ez a pálfordulás?
– Az egyetemen a szigorlatok előtt alig győztem bizonygatni a tanároknak, hogy nem akarok pedagógus lenni, csak írják már alá az indexemet. Kellemes meglepetésként ért viszont Kéri András tanár úr mondata, aki egyszer azt mondta: gondolkodjak el, nem akarok-e mégis tanítani. A gyerekek ugyanis tényleg szerettek a tanítási gyakorlat alatt, fiatalosan tudtam kezelni a helyzetet, és le tudtam kötni őket.

– Nem könnyű ez manapság.
– Nem bizony. Egyébként ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy hozni kellene egy olyan törvényt, ami kimondja: ha valaki 1995 előtt szerezte meg a tanári képesítést, vizsgázzon le újra. Azóta ugyanis hatalmas változás történt a szakmódszertanban, az oktatók iszonyatosan nehezen tudnak lépést tartani a korral. Emellett viszont azt is ki kell mondani, a tanári fizetésből nem lehet megélni. Havi 90 ezer forintból négyszer megtankolom a kocsit, és nullán vagyok. Ez nem motivál senkit.